"…Csak pózolok, hogy legyen lájk, hogy lásd, mit csinálnak a legendák...”

Ebben az online térben mi az online személyiségünkkel vagyunk jelen, sokan pedig ez alapján ítélnek meg minket. 2013-ban a szelfi lett az év szava, ami nem véletlen. Olyan hullámmal érkezett a virtuális térbe, hogy kevés kivétellel, szinte mindenkit magával ragadt. De vajon mit árulnak el rólunk a szelfik? Az online személyiségünk megegyezik-e valódi énünkkel?

Geszvein Erika, magyar pszichológus a Facebook személyiségtípusok négy típusát különbözteti meg. A kukkolót, az infomániást, az önimádót és a hittérítőt. Bár most még furcsának hangzanak ezek az állítások, hamar rájövünk, hogy ebben bizony van valami. 

1. A Kukkoló – Ritkán posztol

A Kukkoló bár alig posztol, mindent tud az ismerőseiről. Naponta felmegy és végignézi az új posztokat, kommenteket. Onnan tudhatod, hogy van egy voyeur személyiségű FB ismerősöd, hogy ha találkoztok, rendszeresen rákérdez olyan dolgokra, amikről posztolsz, de like-ot vagy hozzászólást soha nem kapsz tőle. 

2. Az Infomániás – Napi háromnál többször posztol 

Az Infomániás a FB-ot kapcsolattartásra használja, elsősorban a barátai és a családja számára posztolja élete eseményeit - észveszejtő részletességgel. Ő az, aki a fotóit dátumok és életesemények szerint külön albumokba rendezi, hogy ha új ismerősei lesznek, mihamarabb képbe kerüljenek az életével kapcsolatban. 

3. Az Önimádó – Változó gyakorisággal posztol

Volt valaha olyan ismerősöd, aki mindig tudott úgy forgatni egyet a beszélgetésen, hogy végül ő kerüljön középpontba? Ő az Önimádó, aki a Facebookon kiélheti nárcizmusát, korlátlanul posztolhatja a szelfiket, egyéb képeket, cikkeket, idézeteket, melyek mind az ő lelki világáról szólnak. Ritkán ír hozzászólást, és nem is igen like-ol, kivéve, ha ezekkel önmagát promotálhatja. 

4.  A Hittérítő – Napi négynél gyakrabban posztol 

A Hittérítő ráér. Leginkább motiváló idézeteket és képeket posztol, mint a szegény ember Coelho-ja, minden ismerőse tudhatja, ma mit evett, hol ivott és milyen zenét hallgatott. A hittérítő inspirálni akar, mégis ellentétes hatást vált ki, ez a típus ugyanis a posztjaival gyakran a saját életének gyengeségeit, nehézségeit palástolja.  

De mi a helyzet a szelfivel?

Folyamat ábrázolás

Valószínűleg életében legalább egyszer mindenki készített már magáról ilyen jellegű képet. Egyszerű, gyors és könnyedén megörökíthetjük általa az élet fontos vagy akár kevésbé fontos pillanatait - középpontban önmagunkkal. Sokszor előfordul, hogy folyamatokat fotózunk. Ennek leggyakoribb példája a főzés. Hozzávalók, elkészítés és végeredmény. Ezt pedig azon nyomban posztoljuk. Nem akarunk lemaradni, folyamatosan jelen szeretnénk lenni a világhálón. Életünk minden egyes pillanatát megörökítjük és közzétesszük, hogy folyamatosan jelezzük: élünk, itt vagyunk. 

Ezt nem mindenki engedheti meg magának

Naponta látunk „kigyúrt” fiúkat, meztelen felsőtesttel, amint izzadtságcseppeket erőltetnek magukra, hogy hitelesebb legyen a tükörben készített fotó. Ám egy külföldi utazás alkalmával is sokan készítenek olyan szelfiket, amelyen nevezetességek vagy akár híres emberek vannak. Gyakran készítünk fényképet a város legmenőbb éttermében elfogyasztott borvacsoránk közben is, amely olyan luxusnak számít, amit az ember nem mindennap engedhet meg magának. Ez a figyelemfelkeltés érdekében történik. Mások lássák, hogy mi hol vagyunk, mit csinálunk, és irigykedjenek ránk. Ilyenkor érkeznek a „jaj de irigyellek”, „milyen jó neked”, „de lennék a helyedben” típusú kommentek. Ez pedig számunkra bizonyíték arra, hogy nekünk bizony irigylésre méltó életünk van (vagy mégsem?), és bárki lenne a mi helyünkben. 

Kihívó szelfi

Leginkább a lányok esetében jellemző, hogy popsit ki, hasat be, óriási mellbedobás, egy kis csücsörítéssel fűszerezve, és mehet a megosztás. Sokszor előfordul az is, hogy a félmeztelen testünket mutatjuk meg másnak, habfürdőzés közben, vagy egyéb intim helyzetekben. Aki ilyen fotót készít, minden bizonnyal önbizalomhiánnyal rendelkezik. Ez most persze furcsán hangzik, de gondoljuk csak végig, hogy ahogy feltöltünk egy ilyen képet, igen sok like-ra számíthatunk. Minden egyes tetszik gomb megnyomása pedig nekünk visszaigazolás, hogy igen, szépek vagyunk, valamit nagyon jól csinálunk. Minél intimebb a kép, annál több elismerést kapunk. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy mi szépek vagyunk, hiszen már a like sem azt jelenti, hogy tetszik az, amit látok, sokkal inkább azt, hogy igen, én is itt vagyok, látom, amit csinálsz. 

Az álarc mögött: 

Ne felejtsük el, hogy ezek a szelfik csak jó és boldog helyzetekben készülnek el. Senki nem fotózza magát abban a pillanatban, amikor kiderült, hogy nem vették fel a legjobb munkahelyre, az általa kiválasztott egyetemre, vagy nem sikerült a nyelvvizsgája. Senki nem fotózza le magát, amikor a barátjával veszekszik, csupán akkor, amikor szerelmesen néznek egymás szemébe. Akkor sem készülnek fotók, amikor kötelező rosszként a vécét is ki kell takarítani, akkor azonban bizonyosan, amikor megérkezünk a méregdrága hotelbe, a Szajna partjára. 

Jó, ha túl tudunk látni ezeken a dolgokon, és felismerjük azt, hogy mi állhat egy-egy kép belső indíttatása mögött. Fontos, hogy ismerjük a határokat, és azokat a korlátokat, amelyeket nem érdemes átlépnünk. Ha pedig a környezetünkben ilyet látunk, mindig gondoljunk arra, hogy a több ezres like mögött ez a szív valamiért sír, és segítséget kér, hiszen az erős, eltúlzott szelfik mögött, valamilyen személyiségzavar rejtőzik.