
Egy szépséges, régi híd, amely évek, évtizedek, évszázadok óta áll biztosan a helyén, megmozgathatja a fantáziánkat - pláne akkor, ha valamilyen mesés táj közepén találunk rá. Miközben átsétálunk rajta, elmerengünk: vajon valóban csak a másik oldalra "visz" minket, vagy egyesen egy másik, a jelenleginél varázslatosabb, hihetetlenebb világba?


Mi, ha ránézünk ezekre a hidakra, úgy érezzük, hogy ha valami ilyen gyönyörű, akkor muszáj elvezetnie minket valahova - valahova máshova. El vagyunk bűvölve, mindegyiken végigmennénk!

















"Van a híd... Egy pici, romos erdei kőhíd. Talán évek, évtizedek óta nem lépett rá senki. Környékét belepte a gaz, köveit a moha. Már senkinek nem fontos. Ám egy napon két ember érkezik. Felfedezik a kis hidat. Felfedezik maguknak. Letelepednek rá. És ezen a napon a híd életre kél. Mert ezen a napon sokkal fontosabb küldetést tölt be, mint korábban bármikor. Ma nem a patak két partját fogja összekötni, hanem két ember szívét, lelkét. A híd, ha soha többé senki rá sem néz, akkor is fontosabb már, mint sok nagy társa, amelyek folyamok vizén segítik át naponta emberek ezreit. Két ember számára ez a pici, romos híd örökre híd marad." ~ Csitáry-Hock Tamás ~
Pozitív Nap
Forrás: boredpanda.com