Az óriásbolygó számos portréján a gyűrűk homogén anyagkorongnak tűnnek. Valójában azonban kőzet- és jégdarabok építik fel őket, amelyek mérete a porszemcsétől egészen a kisebb hegyekig terjed. A Cassini legfrissebb felvételén ezek a szemcsés anyagszalagok láthatóak a bolygó körül, mint egy bakelitlemez rovátkái.

A bolygó gyűrűit alkotó anyag sávos elrendeződése látható az új fotón. A Cassini 17 fokkal a gyűrűsík felett, a nap világította oldalról kapta le a képződményeket, széles látószögű kamerájával, 752 nanométeres közeli infravörös tartományban. (Fotó. NASA/JPL-Caltech/Űrtudományi Intézet)

A fotó nagy felbontásban itt!

A szonda 2,3 millió kilométeres távolságból készítette a felvételt augusztus 12-én, de a NASA csak december 8-án publikálta. A gyűrűknek számos szekcióját betűkkel jelölik az A-tól egészen a G-ig. Az A- és a C-gyűrű árnyéka jól kivehető a jobb alsó sarokban a Szaturnuszon.

A második, november végén közzétett fotón a gyűrűk árnyékai állnak a középpontban. A rajtuk áthaladó változó fénymennyiség feltárja, hogy nem teljesen átlátszatlanok. (A Thetisz hold látható a jobb alsó sarokban, a gyűrűsík alatt. A Mimasz pedig éppen a gyűrűsík felett függeszkedik, körülbelül 4 óránál.) A fotó 1,7 millió kilométeres távolságból készült.

Ez a felvétel élükről mutatja a gyűrűket. Sok részletük kivehető a bolygóra vetett árnyékuk révén. (Fotó. NASA/JPL-Caltech/Űrtudományi Intézet)

A fotó nagy felbontásban itt!

A csillagászok sokszor elgondolkodtak azon, a gyűrűk hogyan maradnak egyenletesen körpályán a bolygó körül szétesés vagy elsodródás nélkül. 1857-ben James Clerk Maxwell fizikus demonstrálta, hogy a Szaturnusz gyűrűinek kisebb anyagtörmelékekből kell állniuk, amelyek együtt mozognak a bolygó körül. A 70-es években kimutatták, hogy a gyűrűket nagyrészt vízjég teszi ki, majd a 80-as években a Voyager-szondák elkészítették az első közeli felvételeket struktúrájukról. A kutatók úgy vélik, hogy az óriásbolygó gyűrűi és holdjai legalább négymilliárd évesek, ennélfogva a korai Naprendszer maradványait foglalják magukban.

A gyűrűsíkban az anyag relatív sűrűsége miatt tűnnek a képződmények a távolból homogénnek. A gyűrűk 273 ezer 600 kilométerre nyúlnak ki, de csak 10 méter vastagságúak.

Közeli fotó a Szaturnusz gázóriásról és apró Enkeladusz holdjáról (bal alsó sarok). (Fotó: NASA/JPL-Caltech/Űrtudományi Intézet)

A fotó nagy felbontásban itt!

A harmadik felvételen a Szaturnusz gigantikus mérete, és a mellette eltörpülő egyik holdja, az 504 kilométer átmérőjű Enkeladusz látható. A miniatűr hold igencsak felcsigázta a kutatók képzeletét, amikor a Cassini déli pólusánál gőzsugarakat észlelt, amelyek arra utalhatnak, hogy felszíne alatt víztározó rejlik. A december 1-jén közzétett fotó közepétől jobbra egy prominens szaturnuszi vihar is kivehető.

A Cassini 1997-ben indult és 2004 óta kering a gyűrűs bolygó körül. Jelenleg meghosszabbított küldetési fázisában jár, mely 2017-ig tart.

MTI