Palya Bea énekesnő jól ismerte Eröss Zsoltot és családját is. Zsolttól az egyik közösségi oldalon búcsúzott, gyönyörű gondolatokkal, szerető barátként.

Szokásunk, hogy mindenről véleményt alkotunk, már-már szinte kényszeresen is, erre pedig csak rásegít az internetes kommentkultúra. Miközben számos fórum, internetes oldal, médium beszámolt Erőss Zsolt és hegymászótársa, Kiss Péter eltűnéséről, valamint arról is, hogy már nincs remény az életben maradásukra, több ezer kilométernyire tőlük, Magyarországon emberek ezrei adtak hangot véleményüknek a történtekről. Azonban nem feladata egy embernek sem véleményezni egy tragédiát. Nem feladata senkinek ítélkezni, még ha úgy is érezzük, hogy muszáj a klaviatúra püfölésével netnek ereszteni summázatunkat. A legtöbb, amit ilyenkor egy ember tehet, hogy békét kér a két magyar hegymászónak, és erőt az élethez az utánuk maradtaknak. Úgy, ahogy ezt Palya Bea tette:


"Drága Zsolt,
felkavar ez most, hogy elmenni látszol. Félóránként rámegyek az Indexre, hátha azt írják, "Erőss Zsolt csodával határos módon életben maradt", és akkor a cikk majd taglalja, hogy erődnek utolsó cseppjeivel levánszorogtál a sátrakig, vagy valami ilyesmi, és egyedül a kisujjad utolsó perce fagyott el.

Képek jönnek rólad, Hildáról, a gyerekekről... a színes csíkos hordozóban hoztátok Csomát koncertre, és arról beszélünk, hány kiló már, ő meg csak kacag a karjaimban. "Magos hegyen nem mehetek félelem nélkül....", ezt énekeltem neked tavaly Kapolcson, te meg mosolyogtál persze. Aztán az esti buliban keleti zenék szóltak, te a babzsákban hátradőlve beszélgettél, a legtermészetesebb módon fogtad a térded fölött a csonkolt lábadat, és semmi szégyen nem volt benned, el is felejtettünk zavarba jönni.

Majdnem mentem egyszer veled hegyre is, de akkor épp más csúcsokat másztam, talán lemezbe daráltam a húsomat vagy valami ilyesmi. A picit már nagyobb Csomát dajkáltam nagy hassal, Gréta a műlábadat ölelte épp, Hilda megint színesben, idilli volt a jelenet, és egy pillanatra átfutott rajtam ez a "mi van ha...", de rögtön el is hessegettem.

Szerettem, ha találkoztunk, szerettem, hogy neked is a természet a mániád. Hegy-nézésű lettél, a tekintetedet elmélyítették a végtelen magaslatok, az arcodat megedzette a nap, a szél. Az otthonosság érzése mellett ijesztő borzongás is átjárt, ahogyan a nálad nagyobb erőkkel lejtett merész táncodra gondoltam. Erőss, erős... De fura, hogy most rólad írok, hogy ilyen közel vagy... Én vajon milyen megmászhatatlan csúcsoknak megyek neki, hányszor fárasztom túl magam, játszom-e a veszéllyel, visszajárok-e embertelenül gyönyörű körülmények közé... Volt, hogy én is zuhantam, volt, hogy fulladtam, volt, hogy izgatott és inspirált a veszélyzónában való mászkálás. De Lilivel ez azt hiszem megváltozott, vagy csak hosszú időre jegeltem a szélsőségeimet. Igen, a kisgyerekeidre gondolva düh és fájdalom mar belém, miért, miért. De én nem vagyok te, és csak sejthetem, hogy a hegy milyen nagy erővel hív, és sejtem azt is, ennek a hívásnak nem lehet és szabad ellenállni.

De talán azért írtam ezt az egészet, mert a legnagyobb félelmem az, hogy Lilinek nem tudok ott lenni, amikor ő szeretné.

Minden jól van, ahogy van. Nyugalmat neked Zsolt odafent, Hilda, nektek erőt és barátok ölelő karját idelent."



Kiss Péter

Még gyerekkorában megismerkedett a hazai teljesítménytúrázással, kétszer "Az év teljesítménytúrázója" lett. 18 évesen fordult a magasabb hegyek felé, először hazai mászóiskolákban, majd a Magas-Tátra zordabb falain csiszolta mászótudását.
Expedíciós barlangász, mintegy 15km-nyi barlangjárat felfedezése kötődik a nevéhez.
Első magyarként érte el az Alpok összes (82db) 4000-es csúcsát és egyedül végigmászta a Magas-Tátra főgerincét.
Számtalan nehéz alpesi utat teljesített az elmúlt években, a fiatal hegymászó generáció oszlopos tagja volt. Sokszoros maratonista és ötszörös Balaton kerülő.


Erőss Zsolt

13 évesen ismerkedett meg a hegymászással a Gyergyószentmiklós vidéki Békási szorosban, képzett hegymászóként 1990-től vesz részt a magyar expedíciózásban. Évente ott van a magashegyekbe induló expedíciókban, többnyire sikeresen. Nehéz és új útvonalakat is teljesített, az első magyar számos magas hegy csúcsán. Alapító tagja a „Magyarok a világ nyolcezresein” expedíciós sorozatnak.

Médiaismertsége az első sikeres Everest expedícióhoz (2002) és balesetéhez a Tátrában (2010) köthető. A jobb lába elvesztése után is meg tudott felelni a legnagyobb kihívásoknak, 2011-ben sikerült 8516 méteres csúcsot másznia. Számos kitüntetésben részesült, megjelenéseivel a környezetvédő, aktív életformák hirdetője.