Mi van akkor, ha nincs "napi boldogság"?!

Rendkívül mély, őszinte írás Annitól, a péntek este Párizsban történtekről. Magunk sem ölthettük volna jobban mondatokba gondolatainkat ezekben a napokban. Egyetértünk és érzéseink megegyeznek a napiboldogsag.com bloggerrével. Minden, magát pozitívnak tartó embernek, érdemes elolvasnia!



"Most megint úgy érzem, hogy nekem van a "legnehezebb" dolgom. Kavarognak a szavak a fejemben, de nehéz az érzelmek kavalkádjából értelmes mondatokat - pláne egy egész bejegyzést kihámozni.

Mondatfoszlányokat kapok el, majd engedem őket útjára, mert úgy érzem, ezek a gondolatok nem ide valók, a Napi Boldogság - a boldogságtár (vagy éppen a Pozitív Nap hasábjaira - a szerk.) oldalaira.


Körülöleli a békejel az Eiffel-tornyot
Az egyszerű, de hatásos ábrát egy francia grafikus, Jean Jullien készítette,
és töltötte fel Twitterére péntek éjfél után nem sokkal.
Mert ugye miről is ír a párizsi tragikus eseményeket követően egy hírportál szerkesztője? A szörnyűséges tényekről - beleszőve ugyan a véleményét - de szorítkozva a rideg valóságra.
Miről ír egy politikai vagy társadalmi problémákat feldolgozó blog szerzője? Ugyancsak erről a krízishelyzetről, és persze azzal kapcsolatos álláspontjáról, véleményéről.
A divat blogger írhat a legújabb ruha trendről, a gasztroblogger egy süteményről, a lakberendezési blogger egy új stílusirányzatról. Megtehetik, hogy kimarad az "érzelem" a bejegyzésekből.
Az életmód bloggernek már más a helyzete - megosztja érzéseit olvasóival: megdöbbenését fejezi ki, s próbálja valahogy feldolgozni a pénteken történteket egy bejegyzésben, majd felteszi a kérdést: vajon mások is ugyanúgy éreznek, mint ő?

Aztán itt vagyok én, a boldogság blogger. Az én helyzetem merőben más. Az én feladatom minden körülmények között az, hogy másokat felvidítsak, inspiráljak, pozitív gondolatokra késztessek. De mi van akkor, ha sem vidámnak, sem optimistának, sem univerzálisan boldognak sem érzem magam az adott pillanatban?


Gyertyagyújtás a párizsi áldozatokért Katmanduban, Nepálban,  2015 november 15-én.
Fotó: Sunil Sharma/Demotix/Corbis

Trikolórral emlékeztek Sydney-ben is a párizsi merényletekre

Forrás: AFP/William West

Mi van akkor, ha nincs "napi boldogság"?!

Ez esetben két választásom van: nem írok egyáltalán, vagy olyan bejegyzést írok, mely nem tesz senkit sem boldoggá.
Sokan mondják, hogy vasárnap azért látogatnak a Napi Boldogságra, hogy elolvashassák, milyen sok szép apró örömben volt részem a héten (VasárnaPillanatok). De mégis hogy állhatnék neki összegyűjteni ezeket a pillanatokat (mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak!), egy ilyen gyászos hétvégén?

Amikor ennyi ártatlan ember veszítette az életét, akiknek már soha nem lesz részük sem örömben, sem bánatban?
S ami még rosszabb: én nem "csak" őket gyászolom. Mindazokra gondolok, akikkel ez történt más városokban - bevásárlóközpontokban, sétálóutcákon, repülőgépeken (!), szállodákban, éttermekben. Ahogyan egy ismerősöm fogalmazott: "Nem Párizsért imádkozom, hanem az egész világért."

Én magamban azokért az emberekért is elmondok egy imát - akiknek zászlaja nem jelenik meg a Facebook profilképeken. Mert nagyon sok ilyen ember van - és a legtöbb nem francia. Aztán már pörög is az agyam tovább a következő kérdésen: miért van az, hogy rendszeresen történnek hasonló incidensek, mégsem "viselnek meg" annyira, mint ez?! Persze, tudom, minél közelebb áll hozzád valami, annál valósabb, annál jobban meg tudod élni.


Egy magyar grafikus is saját művel reagált a pénteki borzalmakra. Borsi Flóra, fiatal magyar fényképész és grafikus szombat délután töltötte fel ezt a tragikus, vörös színben úszó képet.
 Szerző: Flóra Borsi, 2015. november 14.


Talán Te is voltál Párizsban, talán Te is sétáltál már azon az utcán. Talán Te is épp a közelben voltál azon a végzetes napon. Talán még ismerősöd is volt az áldozatok között. Igen, így nyilván sokkal jobban megráz a dolog, mint amikor mindez Szíriában vagy Libanonban történik.

Ezek az érzéseim annyira emberiek, mégis olyan kegyetlennek érzem őket. Nem az lenne a helyes, ha minden egyes ártatlan áldozat iránt ugyanúgy éreznél? De amikor egy-egy ilyen tragédia történik, akkor nem is a gyász az, ami elsőként elborítja a gondolataidat.

Tehetetlennek érzed magad, első reakciód a harag és a gyűlölet. Nyomdafestéket nem tűrő gondolatok száguldanak a fejedben, és közben küzdesz azért, hogy ne veszítsd el az utolsó maradék hited, melyet az emberiség jövőjébe vetettél.

Elfog a rettegés, és végigpörgeted az agyadban, hogy mi lett volna, ha Te, vagy egy szeretted került volna hasonló helyzetbe. Minél többet gondolsz rá, annál jobban hatalmába kerít a bénító félelem, és nem tudod ép ésszel felfogni, hogyan létezhet ilyen gonoszság és ilyen elvetemültség a világban.

Ők pedig pontosan ezt akarják elérni. Megkeseríteni a békére vágyók mindennapjait. Megfélemlíteni azokat, akik nem osztoznak az eszméikben, az őrületükben.

A lelked mélyén tudod, hogy így nem lehet élni. Nem lehet minden pillanatban a hátad mögé lesni, az ártatlanokban a bűnöst keresni, s attól rettegni, hogy mikor történik meg Veled is mindez. De nemcsak, hogy nem lehet, hanem nem is akarsz. Nem akarod megadni nekik ezt az elégtételt.

Tovább kell lépned (pedig gyűlölöm ezt a kifejezést), és bíznod kell továbbra is az emberi jóságban, hinned a világ szépségeiben. Ezekben a nehéz, tehetetlen pillanatokban úgy érzem, hogy a legnagyobb támaszt az életünk - a létünk - apró, szeretetteljes örömei jelentik.
Az ilyen pillanatok éltetnek, s ezek tesznek boldoggá. Még akkor is, ha mindeközben rettenetes bennem a szomorúság..."


Forrás: napiboldogsag.com

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Kapcsolódó írásaink

Kapcsolódó írásaink

Ki mondta, hogy a nők nem tudnak vezetni? Sose becsülj le egy nőt...

Parkolóban ügyetlenkedő leány, cikázó anyuka, kormányba kapaszkodó nagyi: ha bármi hibát lát az úton, rögtön tudja sok férfi sofőr az okát: "naná, hogy nő". Vajon mindez csak rosszindulatú előítélet?

100 éves ikerpár receptje a boldogsághoz

Mindketten édesanyák, nagymamák és dédnagymamák. Az ikerpár (saját bevallásuk szerint) megízlelte már az élet minden aspektusát: a nehézségeket, a próbatételeket, a könnyed boldogság érzését, az örömöt és a család által megélhető szeretetet. 6 dolog alapvető szerintük az élethez!

Ha egy kutya lenne a tanárod, ezeket a leckéket tanítaná meg neked (+videó)

A kutya és ember közti szoros kötelék a sírig tart, és talán még azon is túl. Láthatjuk naponta, hogyan kötődik hozzánk legjobb barátunk.

A valódi optimizmus margójára: az üres pohár legalább tiszta

Azt mondják optimista az, aki szerint a pohár félig tele van, pesszimista az, aki szerint félig üres. Azt is mondják, hogy optimista az, aki szerint az üres pohárban az a jó, hogy legalább tiszta. Az valódi optimizmus viszont az, hogy a pohár gyakorlatilag mindig tele van, ha mással nem, hát levegővel.

Akkor és most: elképesztő fotókon ahogy 100 évessé öregedtek az egykori fiatalok

Nézd meg, hogyan lettek az üde, huszonéves nőkből és férfiakból 100 éves nénik és bácsik! Még jó lenne hozzácsatolni egy 3 harmadik, azaz babafotót (ami valószínű nem készült akkoriban) és akkor igazán az életet magát mutatná meg... Gyönyörű képek, amik a fiatalság mellett megmutatják az öregség szépségét is.


NAPI BOLDOGSÁG