Az idős hölgy egész életét a településen töltötte és szomorúan emlékszik vissza boldog békebeli időkre, amikor még nyüzsgött az élet a faluban.
Volt itt étterem, üzletek, pékség és általános iskola is. Az én osztályomba 36 gyerek járt. Amikor megszülettem, három családnak is tíz gyermeke volt - mesélte az asszony, aki a legfiatalabb volt öt lánytestvére közül.
Emlékszik rá, amikor a németek megszállták a falut 18 éves korában. Le akarták égetni az egészet, mert néhány partizán itt keresett menedéket.
Mint mondta, életében mindössze kétszer lépte át a falu határát. Egyszer, mikor a férjét kórházba vitte, és egyszer, mikor papot fogadott a temetésére. Párja immár húsz éve meghalt, utolsó élő nővére pedig tavaly hunyt el.
Nyáron páran vakációzni érkeznek a faluba: tizenkét német, két svájci és két olasz. Az év többi szakaszában teljesen egyedül van, és sosem néz televíziót.
Minden nap nyolc órakor reggelizem. Megiszom egy nagy csésze kávét, mellé pedig elfogyasztok egy zacskó kekszet. Aztán megetetem a tyúkokat, kitakarítom a templomot, összegyűjtöm a gyógynövényeket, szénát fésülök, gereblyével és sarlóval dolgozom, majd megtöltöm a tálcát fával a tűzhelyhez - fogalmazott.
Állítása szerint bár mindig egyedül van, szereti a magányt.
A csend csodálatos, különösen éjszakánként. Nem hallani az autók zaját, kint teljesen sötét van, de az égen csillagok ezrei fénylenek.
Paolina Grassi most már csak azt szeretné, ha gyermekei és unokái egészségesek lennének.
"Remélem, hogy a lábaim kitartanak a legvégsőkig, és nem kell idősek otthonába mennem. Tudom, hogy jól bánnak az öregekkel, de börtönben érezném magam. Olyan vagyok, mint a birkák, a szabad levegőnek születtem."
Casali Socraggio egy azon több száz olasz falu közül, ahol visszafordíthatatlanul csökkent a lakosság száma a második világháború óta.
Egy tavalyi felmérés szerint minden harmadik olasz falut az elnéptelenedés veszélyezteti. Az elmúlt huszonöt évben minden hetedik falusi elhagyta lakhelyét. Emiatt 2500 szellemfalu alakulhat ki az országban a következő években.
De Paolina Grassi kitart, ameddig csak bír.
Fotók: La Stampa