Erről szól az internet. Mi lányok pedig, nézegetjük ezeket a videókat, olvadozunk a képernyő előtt, és arról álmodozunk, hogy egy szép napon, minket is, ott, pont így, vagy legalább majdnem ilyen romantikusan. A valóságban ez komoly akadályt gördít a férfiak lába elé.

Nemrégiben beszélgettem egy fiúval, aki pont erről számolt be. Öt éve volt együtt a barátnőjével, és már mindketten érezték, eljött az ideje, hogy magasabb szintre emeljék a kapcsolatukat. Elvitte nyaralni a nyáron, a lány pedig úgy készült, és szentül meg volt győződve arról, hogy neki most bizony megkérik a kezét. A lánykérés elmaradt. Hazajöttek és pár hónap múlva, egyéb okok miatt is, a kapcsolatuk véget ért.

Nem sokkal később leültem beszélgetni a fiúval, támaszt adva neki, próbáltam őt vigasztalni, és bár ilyenkor minden szó, mondat közhelynek számít, valamivel felvidítani. Aztán amikor az ominózus esetről kezdtünk el beszélgetni, számomra igen meglepően nyilatkozott. Azt mondta, hogy hónapok óta csak azt hallotta a lánytól, hogy húha, ennek így kérték meg a kezét, annak úgy, ennek pedig itt. Számos Youtube-os videót mutatott a fiúnak, aki ettől úgy érezte, hogy valami nagy dolgot kell kitalálnia. Valami nagyon különlegeset és érdekeset. De az ihlet, a kivitelezés csak nem jött...

Bevallom őszintén, hogy először nem hittem neki. Azt gondoltam, hogy ez csak kifogás, magyarázat arra, amit nem tett meg akkor, amikor annak eljött az ideje. Három órával, és két borral később azonban rájöttem, hogy ebben van valami. Villámcsapásként hasított belém a felismerés, hogy mi történik körülöttem. A baráti társaságomban, és a világomban, ami körbevesz.

Mikor lettünk előzetes menyasszörnyek? Mikor kezdtünk el hamis illúziókkal hitegetni magunkat és a párunkat? Mikor kezdtük el elrontani azt, amire kislány korunk óta várunk? Szóval képzeljük magunkat a párunk helyébe, az ilyen szavak és megjegyzések után. Csoda hát, hogy azt gondolják, nekünk semmi nem elég jó? Nekünk valami nagy dolgot kell kitalálni ahhoz, hogy igazán menőnek számítson. Ez lenne hát a romantika?

Rá kellett jönnöm, hogy én magam is sokszor tettem ezt. Úgy akart elérni azt, amit szeretnék, hogy mondogattam, mondogattam. Direkt tettem különböző megjegyzéseket, hogy vegye a lapot. Értse már azt, hogy mit szeretnék. Azt azonban nem vettem figyelembe, hogy ő vajon mit szeretne. Mit érez, és mit gondol. Pedig a fiúk mások, mint mi. Ezt azt gondolom, hogy nem is kell ragozni. Egyértelműen máshogy fejezik ki az érzéseiket, mint a lányok. Ez pedig nem is csoda, hiszen nálunk szentimentálisabb teremtmény nincs ezen a földön.

Az ember álmodozik dolgokról, ilyen-olyan helyekről és különböző tettekről. Ezek pusztán gyermekkori képzelgések, a legtöbbjük pedig sajnos sosem teljesedik be. De álmodozni igenis kell. A világ, ami körülöttünk van nem mindig olyan édes és rózsaszín, mint amilyennek szeretnénk. De álmodoznunk szabad, azt senki sem veheti el tőlünk. Ha pedig igazán akarunk valamit, haladjunk lépésről lépésre, és egyszer csak azt vesszük majd észre, hogy a vágyunk valósággá vált.

Tudod, miért merem ezt mondani? Az én álmom február hatodikán térden állva jött el hozzám, s szebb volt, mint bármi, amit valaha elképzeltem. Egyszerű, a maga módján romantikus, a máig fülemben csengő szép, őszinte szavakkal. Ekkor értettem meg, hogy vannak olyan mondatok, amelyek igazi közhelyek, ám ennek ellenére a legnagyobb valóságtartalmat hordozzák: szeretni és szeretve lenni az Isten legnagyobb ajándéka. A lényeg tehát az, hogy szeress, és hidd el, téged is viszont szeretnek.

A stadionokról és ilyen-olyan vagánynak tűnő lánykérési módszerekkel kapcsolatban pedig maradjunk annyiban, hogy mindez szép és jó. Ám a te életed nem Youtube-os és internetes videókon keringő snittekből áll. Amiben te élsz, az a te valóságod. Ha pedig eljön az ideje, a megfelelő ember számodra a világ legszebb módján kéri majd meg a kezedet. A társadalom mára nagyon átalakult, és értem én, hogy a nők ugyanazokat a feladatokat végzik el, mint a férfiak. De azért néha adjuk át nekik a gyeplőt. Például most, az ilyen helyzetekben.

Mert higgyük el, a valóság szebb lesz, mint bármelyik álmunk.

Szilágyi-Sándor Erika/ Pozitív Nap