Egy hihetetlen nászút története - bringával a világ körül 2. rész


”Egy kalandos utazás, amit nem lehet megtervezni, de még kitalálni sem. Csak menni az árral, mert egyszer élünk.” Ilyen egy álom megvalósulása. Irigylésre méltó szabadság Zita és Árpi nyomvonalán. Csapó kettő.


Öt hosszú hónap elteltével értük újra utol az „élménymilliárdos” magyar párt. A legutóbbi exkluzív interjút Nepálból adták, azóta áttekerték Darjeelingent, Bangladest, Thaiföldet; megjárták Bangkokot és Mianmart is.

A már megtett 11 ezer kilométer mérföld-jele Thaiföldön.

Ha valaki nem ismerné még a nászutaspárt, Árpit és Zitát: ők azok a bátor, vállalkozó kedvű kalandorok, akik egy álom megvalósulásáért pár évre feladták a már oly természetessé vált „civilizált” életmódot és kényelmet; maguk mögött hagytak családot és barátokat, hogy végigkerékpározzák a Föld sivatagjait, erdeit, fagyos hágóit, nyomortelepeit, és metropoliszait.

"Az idő pénz, és a pénz idő, de nem mindegy, hogy váltják – váltod, magadnak!"


Az addig félretett pénzükből és egy középkategóriás autó árából kerekedtek fel, hogy minél több valódi élményt gyűjtsenek hátralévő életükre.  Egyszóval leszámoltak a szürke hétköznapokkal, a határokat szabó gondolatvilággal és felvállaltak valami merőben mást és újat; örömöt, szabadságot, életre szóló élményeket nyújtó kalandot.

Szembe a fényárral, tekerés a nap felé.

November elején volt 500 napja, hogy elindultak Budapestről, a Hősök teréről. Azóta megszámlálhatatlan pozitív, elementáris, nehéz, gyönyörű élményeken mentek keresztül, amiket több mint 1000 oldalon és nagyjából 290 blog bejegyzésen keresztül osztottak meg követőikkel oldalukon. Élvezetes beszámolók, amiken keresztül, mi olvasók is kicsiny morzsát kaphatunk az átélt, színes fantasztikumokból.

PN: Az elmúlt évetek gyakorlatilag Ázsia országait fedi le, milyen tapasztalatok kötődnek ehhez a kontinenshez, mi az a három szó, amivel leginkább leírnátok ezt a fejezetet?

Zita: Kaotikus, teljesen más és kiszámíthatatlan. Kaotikus, hiszen az utazó csak kapkodja a fejét, annyiféle kultúra, vallás, ruházat, étel, szokás változik, ahogy átlépünk egy-egy határt. Ez adja Ázsia sava-borsát, ízét, színét! Abba a hibába viszont nem szabad esni, hogy azonosítsuk Ázsiát Indiával, Balival vagy Thaifölddel. Külön régiókról viszont beszélhetünk, nem véletlen a felosztás sem: Közép-Ázsia, Szubkontinens, Dél-Kelet Ázsia, stb...

Bordó libasor - vonuló szerzetesek Mianmarban.

Ázsia teljesen más! Semmit sem szabad elvárni, hogy majd a mi európai ízlésünknek, értékítéletünknek, morálunknak megfelelően működjön, még ott sem, amely országok gyarmatok voltak valaha. Minden, de minden más... az emberek élethez, valláshoz, hétköznapokhoz, bürokráciához, időhöz, családhoz, természethez való viszonya... És ettől tud az ember néha "megőrülni", mert nem érti, mi miért történik úgy, ahogy, és ehhez még azt is elvárják, hogy mosolyogjon. Egy egyszerű példát mondanék: ha közúti baleset történik, a hibás fél kiabál hangosabban, majd elhajt. Cserbenhagyásos gázolás? Ugyan. Azért szalad el, mert az "egyértelmű", hogy ha később, önként fordul a rendőrséghez, akkor kisebb büntetéssel fogja megúszni. Legalább is ez a közhiedelem. Nekünk, "fehéreknek" meg egy vállrándítással és mosolyogva kell ezt tudomásul vennünk. Hála Istennek, nem saját példából idézek, de a bölcs más kárán tanul.

Sosem tudod, mi jöhet még, ha nem készülsz fel kellően az adott nép és kultúra szokásaiból. És még így is érni fognak meglepetések. Már saját magadon nevetsz majd, amint ülsz, fogod a homlokod és sóhajtasz: "na, már megint...."

Kaland, játék, kockázat


PN:  Indiai élmények alapján fogalmazódott meg bennetek az alábbi felismerés:"micsoda hajszálnyi a különbség a között, hogy valamit élvezünk, és nevetünk rajta, és hogy ugyanezen dolog miatt szenvedünk és majd megőrülünk”. Új látásmóddal vértezett fel Titeket a kulturális sokkhatás?

Zita: Talán új látásmódról nem beszélhetünk, de mindenképp sokat és újat tanultunk önmagunkról, saját határainkról. Önmagunk teljesebb megismerésével mindenképp gazdagabbak lettünk - ez igazi érték. Ellenállóbbak is lettünk: egy olyan probléma, amely miatt az út elején mérgesen kiabáltam volna, most csak szelíden mosolygok, "több is veszett Mohácsnál"...

Zita tömegeket csikiz Bangladesben.


Fontos felvenni egy pozitív attitűdöt, pontosan az előbb részletezett dolgok miatt. Semmi sem alakul úgy, ahogy azt az ember eltervezi, vagy elvárná. Viszont ez adja meg neked azt, ami miatt Ázsia oly vonzó. Itt vibrál az élet. Zajlik, nincsen paragrafusok közé zárva, fertőtlenítőszerrel lekezelve, szokások, tradíciók alól feloldva. Kaotikusan áramló, mint a vér az ereinkben - s ettől oly ősi, oly ismerős. Nem csinálják, megélik az életet.

PN: Mi a legemlékezetesebb negatív helyzet, ami a jóra való átfordítására motivált Benneteket?

Zita: Minden, amit negatívnak élünk meg, valahogy mindig jóra fordul - sablonosan hangzik, de így igaz. Általában igen nehéz pillanatokat élünk meg ilyenkor, szólássá vált közöttünk, hogy "hát nem igaz, hogy mindig van valami!". Egyik emlékezetesebb történet Árpi veseköve volt, amikor éjnek évadján rátört a fájdalom, azt hittük, valami ételmérgezés és most áll le a veséje. Persze nem volt semmi a környéken, még mobiltérerő sem, hogy felhívhassunk valakit. Pirkadatkor stoppoltunk az első kórházba. Ha nem jön a fájdalom, nem találkozunk Puskar Shah-hal, a nepáli híres világkerülő kerékpárossal, sem pedig a Pokharában élő és praktizáló magyar orvosnővel.

A "véletlen" -mondják- Isten egyik beceneve, és mint tudjuk, Isten igen görbén is tud egyenest írni. Én magam sokat fejlődtem tűrésben, türelemben, elfogadásban, de az ehhez vezető út nem volt sem egyszerű, sem rövid. Volt, hogy tükörbe sem tudtam nézni, annyira bántottak velem-bennem-általam történt dolgok, de a tanulságot levontam, pozitív irányban megerősödtem -így lett rosszból jó, nehézségből fejlődés.

PN: Az útitervekhez, vagy magához az úthoz való hozzáállásotok megváltozott az indulás óta? Hagyjátok, hogy csak „megtörténjenek” veletek a dolgok?

Zita: Tény, hogy sokkal lazábbak lettünk, már nem ragaszkodunk sok dologhoz, amit elterveztünk. Valljuk be, nem is nagyon lehet... Ami mindenképp behatárol, azok a vízumok és az időjárás, bár ez utóbbiból már jó ideje eléggé egyformán kapunk. Már több hónapja csak "meleg - nagyon meleg - esősen meleg" között váltakozik az időjárás. Eddig csak irigykedtem, ha valaki arról számolt be, hogy az "örök nyárban" él vagy utazik, de be kell látni, ez sajnos nem oly jó, mint ahogy hangzik.

A tízezredik kilométert Bangladeshben teljesítették.

PN: Év végéhez közeledve mérlegen a naptárban is 12 ország, 12 ezer kilométere, 2012-ben Ti mire vagytok a legbüszkébbek az elért eredmények, a leküzdött akadályok, a megélt szituációkat tekintve?

Zita: A legbüszkébbek a legnehezebb döntésre vagyunk: elindulni otthonról! Ebben az évben "éltük túl" a Szubkontinenst, teljesítettük az Annapurna-körtúrát Nepálban, léptük át a 8-9-10-11 ezredik kilométert (a 12. nemsokára), és szültük meg a túra első kézzelfogható "gyermekét", a 2013-as falinaptárat, fotóinkkal, idézetekkel.

PN: A virtuális élménybeszámolók mellett egy ideje kézzel fogható képeslapokat is küldtök haza, ha kérnek. Mit éreztek, fontos ez a követőiteknek?


Zita és Árpi:
Reméljük, hogy igen, az viszont biztos, hogy nekünk is sok erőt ad! Mindenféle alkalomból kértek már tőlünk lapot, amelyeket mindig boldogan küldünk! Küldtünk lapot szülinap-névnapra, óvodáscsoportnak a Föld napja alkalmából, házassági évfordulóra, egyik kedvencünk pedig az a 7 éves kisfiú kérése volt, aki ha felnő, világutazó szeretne lenni.

Volt, hogy megható, szívhez szóló visszajelzést is kaptunk egy képeslap sorsáról, amely nekünk is sok lendületet adott a folyatáshoz.



PN: A naptár inspirációkat, motivációkat is tartalmaz, ezek a Ti általatok megtapasztalt élményekkel vannak szinkronban?

Zita és Árpi: Igyekeztünk a megélt élményekhez, vagy az adott országhoz passzoló idézetet választani, így került például Indiához Gandhi idézet. Szeretnénk, hogy aki a naptárat használja, kapjon a képek szépségén túl még egy kis többlet bátorítást, motiválást.

A fáradság az övék, de az élmény a miénk is.

A Naptárról

Ahogy szó esett már róla, készítettek egy 2013-as naptárat: először is azért, hogy alkothassanak valami szépet, amiben mi itthon maradottak is örömünket leljük, másodszor, hogy a naptáreladásokból befolyt bevételből kicsit tovább tudják finanszírozni a világkörüli nászútjukat.


Ez egy 2013-as naptár lesz, 12 hónappal témáját tekintve pedig ázsiai országokkal, szám szerint megint csak 12-vel, ezek a következők: Törökország, Grúzia, Örményország, Irán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Pakisztán, India, Nepál, Banglades, Mianmar.

Minden ország egy hónaphoz fog tartozni, és a szabvány falinaptári funkció mellett látható lesz rajta néhány a legjobb fotókból az adott országról, valamint egy-egy idézet, egy kis bölcsesség, mindennapi inspiráció, motiváció gyanánt.

A készlet erejéig még rendelhető a naptárakból, ami karácsonyi ajándéknak is kitűnő! A rendeléssel kapcsolatos bővebb információ a 360fokbringa honlapján található.

Az ázsiai fejezet után soron következő állomás Ausztrália földje lesz, ami az eddigiektől eltérő utazásmódot fog jelenteni, tehát ha izgalmas kalandokra vágyunk a blogot továbbra is érdemes követnünk!

Zita és Árpi, további jó utat Nektek!



Szerző: Pozitív Nap - Zupkó Anett



Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Kapcsolódó írásaink

Kapcsolódó írásaink

"422 barátom van, mégis magányos vagyok."

"Ahogy kinyitjuk a számítógépünket, becsukjuk az ajtókat." Gary Turk versében felhívja a figyelmünket arra, hová vezethet az, ha elhanyagoljuk a valódi életet.

Ingyen szállhatunk meg olasz vendégházakban - egy feltétellel

La Settimana del Baratto. Magyarul Barter Hét. Így nevezik azt a kezdeményezést, amelynek köszönhetően több ezer olasz vendégszállóban ingyen pihenhetünk meg, ha készek vagyunk érte megdolgozni. A szó legszorosabb értelmében - írja a Condé Nast Traveler.

Feladta mindenét, hogy cicájával körbeutazza Ausztráliát

A kaland főhőse Willow, a macska volt...

Anya és lányai összeöltöztek - és ez most igen cuki projekt lett

Összeöltözni már azért kicsit elcsépelt, nemde? Kivéve, ha van egy négyévesed, aki nagyon tökéletesen trollkodja szét mindahányszor.

Tüneményes képekkel ünnepeljük, hogy a hópárduc nem veszélyeztetett faj többé

A gyönyörű és egzotikus hópárducot 1972 óra veszélyeztetett fajként tartották számon, de a múlt héten jó hír érkezett a macskák felől. Az elmúlt három év adatait elemezve a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a sebezhető kategóriába sorolta vissza őket.


NAPI BOLDOGSÁG