Will Burrard-Lucas fényképész azért utazott Botswanába, hogy tanulmányozza a szurikáták életét, és néhány fotót is készítsen róluk. Idejét főleg 3 hetes bébiszurikátákkal töltötte, és még őt is meglepte, hogyan reagáltak a csöppségek a jelenlétére.
Az állatok ugyanis olyan bizalommal és kedvességgel fordultak hozzá, amellyel még sohasem találkozott. Burrard-Lucas azt mesélte, a szurikáták egyáltalán nem voltak vadak, inkább úgy tűnt, mintha megtanulták volna, hogy ne féljenek az embertől. "Nem csak a fényképezőgépre, hanem a hátamra is felugráltak, abszolút nem zavartatták magukat. Úgy kezeltek engem, mintha a játékszerük lennék. Persze ez nem panaszkodás: hálás vagyok, hogy így befogadtak maguk közé" - foglalta össze élményeit Will Burrard-Lucas.
A mongúzok családjába tartozó szurikáták Dél-Afrika sivatagos részén élnek: társaságkedvelő állatok, ezért nagy, többtagú famíliában töltik napjaikat. Az éjszakát a földbe vájt alagútrendszereikben vészelik át, de nappal feljönnek a felszínre ennivalót keresni. Skorpiót, gyíkot, tojást, és kisebb állatokat is szívesen fogyasztanak. Miközben élelem után kutatnak, a csapat egyik tagjai mindig őrt áll, hiszen a nyílt terepen nagy veszélynek vannak kitéve. Az őrszem valamilyen magas pontot választ, hogy jól belássa a terepet.
Bár sokan összekeverik őket a rókamangusztákkal, viszonylag könnyen megkülönböztethetőek: a rókamangusztáknak hosszú, bozontos rókafarkuk van, míg a szurikátáknak vékonyabb, karcsú farkuk.
A szurikáták teljesen vadak, de azért vannak alkalmak, amikor barátságosan közelednek az emberekhez: ezt példázza Burrard-Lucas esete is. Egyes elméletek szerint lehetséges őrhelyet látnak a fel-felbukkanó idegenekben, ezért másznak fel annak a hátára, aki közelebb merészkedik hozzájuk. Talán kényelmesebb is nekik egy meleg testen üldögélni, mint a hideg földről figyelni az eseményeket.
Még több képért kattints a fotós Facebook-oldalára!
Pozitív Nap
Képek forrása: lifebuzz.com