Noha a testi érés nagyjából befejeződött és törvényi szempontból egy 18 éves embert felnőttként kell kezelni, egy 18 éves egyén MÉG NEM FELNŐTT! Valójában sokkal közelebb áll a 15 éves önmagához, ami az érzelmi-lelki érettséget illeti.
Nem tudom milyen volt régen fiatal felnőttnek lenni, de manapság gyakran félelmetes!
Bemész egy hivatali helyre ügyet intézni, ahol fogalmad sincs róla, hogyan működnek a bürokrácia bizonyos fogaskerekei, simán az orrodnál fogva vezethetnek, elvégre ott ül előtted valaki, aki mondd valamit és Te elhiszed, mert miért ne tennéd? Ő biztos tudja, ez a munkája. Nem, nem biztos, hogy jól tudja! Lehet, hogy lenne jobb megoldás annál, mint amit Ő mondd.
Ráadásul majdnem minden alkalommal el kell tűrnöd, hogy lekezelnek, mint egy taknyost (mert a szemükben az vagy), amiért nem vagy tisztában bizonyos ügymenetekkel.
Ez úton szeretném megkérni a hivatali dolgozókat, ügyintézőket, hogy legyenek elfogadóbbak és kedvesebbek a fiatalokkal! Nem hülyék vagyunk, kérem szépen, csak tapasztalatlanok!
Kedves Idősebb, Tapasztaltabb Generáció!
Bezzeg a Ti időtökben kijöttetek az iskolapadból egy kézzel fogható szakmával, vagy olyan ismeretekkel a kezetekben, amiket aztán a munkahelyen egy kis gyakorlás után hasznosítani tudtatok. Bezzeg a Ti időtökben okos spórolással és előrelátással néhány év alatt egyenesbe lehetett jönni és függetlenedni a szülői háztól.
Bezzeg a Ti időtökben, ahol pályakezdőként dolgozhattatok, onnan akár nyugdíjba is mehettetek.
Bezzeg a Mi időnkben az iskolából kikerülve tele van a fejünk olyan információk garmadájával, amit sosem fogunk tudni hasznosítani.
Mert nem tanítanak meg bennünket hivatalos levelet megírni, nem tanítanak meg bennünket egy csekket kitölteni, fél évünk rámehet, mire összehozunk egy olyan önéletrajzot (tanulva a hibáinkból), amit nem söpör félre azonnal egy HR-es.
Nem tanítanak meg egy-egy alapvető képszerkesztő programra sem, nem tanítanak meg, hogy az interneten hogyan kell kiszűrni a releváns, hasznos információt és az irreleváns blődséget. Tanulunk mi a világtörténelemben mindenkiről, csak a saját országunk politikai történetét és mindennapi történéseit nem értjük, csak azt látjuk, hogy nagy baj van.
Bezzeg a Mi időnkben 30 évesen is a szülői házban élhetünk, mert a fizetés és az árak összehangolása annak érdekében, hogy meg lehessen élni bájos utópia csupán.
Ha nagy nehezen bejutunk egy munkahelyre, aminek még véletlen köze is van ahhoz, amit tanultunk, úgy érezhetjük, hogy megfogtuk az Isten lábát. Persze lehet, hogy a kollégák és a vezetőség bántóan visszaél a fiatalságunkkal és a tapasztalatlanságunkkal és azzal, hogy nem tudjuk hol van az egészséges határ, ezért mindent elvállalunk, még olyat is, ami amúgy nincs a munkaszerződésben, évekig is hagyhatjuk, hogy mások ránk lőcsöljék a saját dolgukat, mert hát örülünk, hogy van munkánk és hát csak szívességet kér a szegény Teri néni, vagy Józsi bácsi, aztán azt vesszük észre, hogy Teri néni óránként tart kávészünetet, mi meg egy délelőtt kétszer állunk fel a székből, amikor már nem bírjuk, annyira kell pisilni.
Vagy azért kevesebb a fizetésünk, mert diplomásak és túlképzettek vagyunk, vagy azért, mert végül egy olyan munkahelyre kerültünk, amiről korábban nem tanultunk, ezért maradt a minimálbér.
Bezzeg a Mi időnkben ajánlott 5-7 évente munkahelyet változtatni, hogy ne fásulj be. 5-7 évente lehet, hogy mindent teljesen újra kell kezdeni. 5-7 évente újra és újra pályakezdőkké válhatunk.
A Mi időnkben már az a megszokottabb, hogy a szüleink elváltak, épkézláb kapcsolati minta kevés van előttünk, ezért évekig bukdácsolunk a saját kapcsolatainkban, mire rájövünk, hogy mi merre hány méter. Eddigre már beszereztünk néhány olyan sebet és törést is, amit még tán az idő sem gyógyít be soha, de persze minden kapcsolatot tiszta lappal kellene kezdeni, érzelmileg ártatlanul, megszavazva a másiknak alanyi jogon a bizalmat. Már, ha megy...
Vannak dolgok, amiket tény, hogy a saját bőrünkön kell megtanulnunk. De iszonyú nagy tévedésben élünk, ami a gyerekek felnőtté válását illeti!
Kedves Szülők!
Ne higgyétek, hogy a gyereketek felnőtt, mert betöltötte a 18-at! Talán kínos, de kísérjétek el minden olyan helyre (okmányiroda, bank, orvosi rendelő), ahol azelőtt még sosem járt egyedül, de most neki kellene valami ügyet elintézni. Ha van igénye rá, menjetek velük! Legyetek mellettük, hogyha elakadnak, tudjatok segíteni! Nem helyettük kell intézni, csak ott lenni velük, hogy ne érezzék átverhetőnek magukat.
Nem számít mennyi és milyen iskolát járt ki a fiatal, a gyakorlati tapasztalatot semmi sem pótolja.
Kedves Világ!
Tudom, hogy Te is bajban vagy! Segítsük egymást! Segítsetek a fiataloknak, a pályakezdőknek, hogy jobb világot építhessünk! Mert idősebb korotokban Nektek is ebben a világban kell élnetek! S az, hogy milyen lesz az a jövő világa, RAJTUNK MÚLIK most, a jelenben!
Forrás: Lélekhajnal
