"A beszéd a lélek ruhája" (Seneca)

A kommunikáció elengedhetetlen része mindennapi életünknek, ám sok mindent elárul rólunk az, hogy ezt milyen módon tesszük!

A beszéd a kommunikáció nyelvi eszköze. Az emberek kommunikációs kényszerük és
szükségletük kielégítése érdekében beszélgetnek egymással. Az, hogy kommunikálunk, teljesen természetes és mindennapos dolog. Elképzelhetetlen lenne enélkül élni. Nagyon érdekes viszont az, hogy beszédhibáinkból és beszédstílusunkból mi minden leszűrhető le.

Néhány konkrét példa!

A legtöbb hangképzési probléma gyermekkorban kialakult önbizalomhiányra, félelemre vagy szorongásra vezethető vissza.
Sok esetben a dadogás például három és öt éves kor között, valamilyen feldolgozatlan trauma hatására jelentkezik. Olyan családokban, ahol nagyok az elvárások, könnyen kialakulhatnak beszédhibák. Ha valaki hadar vagy nagyon lassan fejezi ki magát, annak hátterében állhat valamilyen korai negatív élmény, például a szülőkkel való rossz vagy konfliktusos viszony. A hadarók sokszor azért harapják el a szavakat, mert sebes észjárásuk megelőzi hangképzésüket. Ezek az emberek általában magas IQ-val rendelkeznek.   

Az imént említett beszédhibák nem csak gyermekkorban, hanem felnőttkorban is kialakulhatnak. Előfordul, hogy bizonyos helyzetek vagy szituációk váltják ki a zavart, például lehet, hogy valakinek a hétköznapokban problémamentes a kommunikációja, de ahogy belép a munkahelyére, vagy elmegy egy állásinterjúra, elkezd hangosan vagy halkan beszélni. A motyogás nagyfokú önbizalomhiányra utal, a hangos beszéd dominancia iránt vágyat jelezhet, de ennek hátterében sokszor csak túlfokozott önbizalomhiány áll.

Ha valaki ilyesfajta "hibákkal" küszködik, nem kell elkeseredni, akarattal és gyakorlással
ezeken lehet változtatni, és ha sikerül, az visszahathat a személyiségünkre. Például ha
valaki az önbizalomhiánya miatt beszél túl halkan vagy érthetetlenül, amint magabiztosabb
lesz és megerősíti az önértékelését, annak a kommunikációja is javulni fog.

Hangszín, hangsúlyozás


Általában természetes hangszínen beszélünk. Ez minden ember normális, kiegyensúlyozott lelkiállapotára jellemzően egyedi; testi adottságainktól (hangszálak, arcüreg formája, nagysága stb.) is függ. A hangszín önmagában is kelthet bennünk egyfajta benyomást. Lelkiállapotunk negatív vagy pozitív változásai szerint hangszínünk is megváltozik, és eltér egyébként szokásos hangszínünktől.

Az is sokatmondó, ki mennyire hangsúlyozza a személyes névmásokat vagy használ inkább általános alanyt. Előbbiek gondolkodásmódjában központibb helyen állnak az emberek. A jelzők, számok, specifikációk hangsúlyozása pedig kifejezetten egy "cél-orientált ember" gondolkozására vall.



Szerző: Mihályi György - Pozitív Nap