Cikksorozatunkban az alapoktól a mesterfogásokig mindenről szó lesz: az első részben megismerhettük a kezdeteket. Most, a második részéből megtudhatjuk, miért hasznos a tőzsde. Az idő pénz, vágjunk is bele!

Néhány mondatban olyan helyként definiálnám a tőzsdét, ahol különféle termékeket adnak, vesznek, kiderül a jelen pillanatig mekkora volt a gazdaság teljesítőképessége, és fontos információkhoz juthatunk az egész világról. A tőzsdén tudhatjuk meg, hogy az egyes termékeknek mekkora a piaci ára. Ez pedig nagyon fontos a javak adásához és vételéhez, a kereslet és kínálat egyensúlyához.

Részvényesek pénzéből épült

Felszökő és lezuhanó olajárak...

Nézzük meg, konkrétan miről van is szó. Az egyik legnépszerűbb áru az olaj. Ha sokat termelnek ki belőle, ha már lassan nincs elegendő tartály, ahol biztonságosan lehet raktározni, akkor az árak alacsonyra süllyednek, ezáltal a benzinkutaknál megindul a fekete arany felvásárlása.
De miként süllyedhetnek le az árak? A kereskedők látták, hogy a piac olajjal telített, a kínálathoz képest mérsékeltebb kereslet hatására tehát többen adták el az olajrészvényeket, mint ahányan vásároltak. Ezt a tőzsdei tranzakciót hívják shortolásnak, azaz a térderek abból húztak hasznot, hogy esett egy termék ára.

Például ha az olaj ára 100 dollár hordónként, és én úgy gondolom, hamarosan az ár le fog menni 90 dollárra, akkor a short megbízást követően a bróker „kölcsönadja” nekem az olajrészvényeket 100 dolláros áron. Ha az árfolyam tényleg leesik 90 dollárra, ideje másodszorra is „eladnom” a részvényeket, és ezzel részvényenként 10 dollár haszonra tettem szert.

Ellenben, ha tévednék, és az ellenkező irányba mozdulna ki az árfolyam, akkor veszteséget termelnék a számlámra, hiszen az úgymond kölcsönkapott részvényt egyszer vissza kellene adnom a brókernek, de már mondjuk 110 dolláros áron.

Fordított esetben, ha rossz hírek érkeznek a közel-keletről, például háború fenyeget, vagy egyszerűen csak kemény tél készül beköszönteni, és a jelenlegi kereslet mellett olajhiány várható, a kereskedők automatikusan vásárolni kezdik az olajrészvényeket a magasba hajtva az árfolyamot.

Sokszor láttuk már, hogy a háború szerencsére ki sem tört, de az olajárak mégis elszabadultak. Ez úgy lehetséges, hogy a részvények mindig a jövőt árazzák be. A legrosszabb forgatókönyv ilyenkor az, hogy háború van, ezáltal csökken a kitermelés és az olajtartalékok. Persze ha aztán a közel-kelet elcsendesedik, a „shortosok” is újra „akcióba lépnek”, vagyis visszatérnek az árak a normális kerékvágásba.

A részvénytársaságok pénzhez jutnak

A jövőt árazó papírdarabok = részvények

Az áruk mellett a tőzsde másik legnépszerűbb „cikke” a részvény. A részvény röviden tulajdonjogot és egyéb jogot megtestesítő papír. Ám felmerül a kérdés, miért vesz valaki részvényt, ha egyébként a vállalat, mely kibocsátotta még gyakorlatilag nem is nyereséges (mondjuk éppen most vezették be a tőzsdére), vagy éppen nyereséges, de az osztalék nevetségesen kevés a részvények árához képest (ha ugyan fizet egyáltalán osztalékot, hiszen sok vállalkozás a profit ellenére sem ad).

A válasz egyszerű: éppúgy, mint az olaj esetében, a részvények a jövőt árazzák be. A vásárlók feltételezik, hogy a vállalkozás a jövőben sikeres lesz. Nem lehetetlen, hogy így lesz, mivel ha egy vállalkozás vezetése fejleszteni szeretné önmagát, például eszközöket kíván vásárolni, vagy új munkatársakat felvenni stb., de a belső pénzügyi forrásai már kiapadtak, ugyanakkor banki hitelt sem kíván felvenni, annak különféle kockázatai miatt, kötvényeket sem adnak ki, akkor ideje elgondolkodnia az értéktőzsdei bevezettetésen.

Tudniillik, ha részvényeket bocsát ki a vállalat, az összegyűlt pénzből már képes lesz a terveket megvalósítani.

Itt érdemes megjegyezni, amit Mérő László A pénz evolúciója című művében mond: minden induló vállalkozás a dolgok természetéből adódóan valamennyire blöff. És ami azt illeti, ez nem csak az induló vállalkozásokra igaz. Minden új beruházás meglehetősen bizonytalan kimenetelű.

Ennek ellenére a befektetők, a részvények vásárlói „hisznek” a cég üzletpolitikájában, terveiben, és úgy gondolják, hogy a vállalkozás a jövőben profitot fog termelni.
A céget tehát bevezetik az értéktőzsdére, és értékét elsősorban úgy állapítják meg, hogy a vállalkozás nettó profitját megszorozzák az cég tevékenységének közmegegyezésen alapuló szorzószámával. Ez változó, kb. 30 és 50 között van.
A részvényekből befolyt pénz a vállalaté lesz. Ha a kitűzött terveket sikeresen valósítják meg, azaz növekszik a nettó profit, a részvények árfolyama is arányosan magasabb lesz. (Elviekben. Sok más tényező közbe jöhet.)

Közben a tőzsde és a bróker biztosítja, hogy a részvények adás-vétele szabályosan történjen, illetve a részvényt kínálók és a részvényt vásárolni szándékozók egymásra találjanak.

New York irányítja a napi árfolyamokat

Ha a vállalkozásnak további pénzre lenne szüksége, napi árfolyamon készpénzé teheti a részvényeit. Az sem mellékes, hogy a tulajdonosnak vagy tulajdonosoknak könnyebb innentől „kiszállnia” a saját vállalkozásából. Akár egy, akár több tulajdonos van, ha egy cég nem részvénytársaság, a tulajdonosnak találnia kell valakit, aki megvásárolja részét, és ez olykor nem könnyű feladat.

A fenti két példából talán világossá vált, hogy a modern piacgazdaság nem nélkülözheti a tőzsdét, a helyszínt, ahol adják és veszik a részvényeket, azokat a termékeket, amelyek fontos pénzforrásai a vállalkozásoknak. (Természetesen ma már az adás-vétel döntőrészt otthonról, számítógépeken keresztül történik és nem a tőzsdepalotákban kiabálnak a brókerek.)

A számítógépek használatától nem lett könnyebb a tőzsdézés

Részvények nélkül sok iparág létre sem jött volna, vagy éppen nem valósulhatott volna meg olyan óriás-beruházás, mint például az 1869-ben átadott Szuezi-csatorna.

Cikksorozatunk következő részében megismerhetjük André Kostolany (1906-1999), magyar származású tőzsdeszakember „két tartályos” példáját, amely a gazdaság működését szemlélteti, valamint a világválságok körmére is ránézünk. Tartsatok velünk akkor is!

További rész:

Őszintén a tőzsdéről mindenkinek 1.rész