Az adventi koszorún levő gyertyák jelentése: hit, remény, szeretet és öröm
Hívő, vagy nem hívő, vallásos, vagy nem vallásos, mindenki ünnepli az adventet. Mindenki feldíszíti a házát, sokan vesznek koszorút, mindenki készül a karácsonyra. A vallásos emberek ilyenkor elcsendesednek, magukra és Istenre figyelnek.
Legyen ez bárhogy és legyünk mi bárkik is, mindannyian elfáradtunk. Iskolásként, szülőként, nagyszülőként és dolgozó emberként. Érezzük, hogy közeledik az év vége. Fáradtak vagyunk, hosszú volt ez az év, amely sok örömet és gyakran bosszúságot hozott. Pihenésre és megújulásra van szükségünk, hogy újult erővel, felkészülve és magabiztosan vághassunk neki a 2018-as évünknek.
Mindeddig
még egy kis türelemre van szükségünk, előtte azonban itt van négy hét,
advent négy hete, amely elmélyülést, megnyugvást, átgondolást és
felkészülést kínál nekünk.
Nézzük tehát, hogy mi az a 4 dolog, amit mindenképp át kell gondolnod az adventi időszakban:
1. Mire vágyok? Mi az, ami igazán fontos számomra?
Sok
dolgot szeretnénk és sok mindenre vágyunk. Hirtelen, légből kapott
ötletek, amelyek sokszor nem is olyan fontosak. Csak kell, mert az a
divat vagy mert másnak is az van. Gondolkodjunk el rajta, hogy mi az,
ami igazán kell és mi az, ami igazán fontos számunkra. A tizenharmadik
magas sarkú vagy a hatodik új, modern, és extra okos telefon? Nem
hinnénk, hogy ezek az igazán szükségesek, és szerintünk te sem hiszed.
2. Mi a célom?
Szóval
akarsz valamit. Ez szeretnél lenni. Ezt akarod elérni. De tényleg
teszel is érte? Afelé haladsz? Vagy elakarsz érni a szigetre de a tenger
felé evezel? Ismered a történetet, a nőről és a szoborról? A nő minden
nap elmegy a szobor előtt, azt kérve, hogy segítsen, hogy megnyerje a
lottót. Az így megy hetek, hónapok, évek óta, amikor egyszer a szobor
azt válaszolja neki: Feladtad a szelvényt? Így van ez. Ha nem tudod mi a
célod, nem tudod, hogy mit kell elérned. Ha pedig nem teszel érte
semmit, akkor senki sem tud neked segíteni.
Ha nincs célod, nincs mit elérned!
3. Lehetek én a fény, mások sötétségében?
"Soha
ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás
után, mint előtte". - mondta Kalkuttai Teréz, ismertebb nevét Teréz
Anya. A kérdés pedig egy fájó lényegi pontra tapint. Milyen ember vagyok
én? Olyan, aki mindenki szemben a szálkát keresni, aki mindenben
észreveszi a rosszat és egyfolytában kritizál? Vagy aki segít, bátorít,
dicsér és felemel? Nos, valójában ez a nem mindegy.
A
tudás ott kezdődik, hogy tudod, hogy mit nem tudsz- szokták mondani.
Most Neked kell tudnod azt, hogy miben kell megváltoznod. Melyik az a
szokásod vagy tulajdonságod, amelyik hátrányodra szolgál? Ha pedig
ez(eke)t megtalálod bölcs, ha pedig leküzdöd érett ember vagy.
A
karácsonyra készülve és arra hangolódva, a boldog szent este reményében
csendesedjünk el, és gondoljunk át az alábbi dolgokat. Olyan ritkán
vagyunk csendben, olyan ritkán tudunk csak mi magunk lenni, a
gondolatainkkal. Egyfolytában megy a rádió, a tévé, a mosógép, a
gyerekek kiabálása, mindig zaj van körülöttünk. Sose vagyunk csendben,
ez pedig nagyon ijesztő. Éppen ezért keressük meg a magunk csendjét, a
saját gondolatainkkal és alakítsunk ki magunknak új célokat és új
terveket.
Mindezt pedig hittel, reménnyel, szeretettel és örömmel.
Legyél fény mások sötétségében!
Szilágyi-S. Erika/ Pozitív Nap