
1. A megjelenése után egy évvel a már Pulitzer-díjas könyv jogait David O. Selznick producer egy hónappal a kiadás után addig példa nélküli áron, 50 000 dollárért vette meg az írónőtől, Margaret Mitchell-től. Abban az időben ez volt a legmagasabb összeg, amit valaha kifizettek egy szerző első írásáért.
2. A produkció legelején a legfőbb kérdés az volt, ki játssza el a főszereplőt, Scarlett O'Harát. Bár a producer a legjobb személy felkutatásához közel 1400 jelölttel készíttetett próbafelvételeket, a szerepet végül egy addig viszonylag ismeretlen színésznő, Vivien Leigh kapta meg. Selznick így emlékszik a találkozásra: "Amikor Myron megmutatta nekem Vivient, a lángok fénye tükröződött az arcán. Egyetlen pillantás, és tudtam, hogy ő az, legalábbis nekem ő az igazi Scarlett O'Hara. Örök nyomot hagyott bennem ez az első pillanat."
3. Selznick egyébként az utolsó pillanatig titokban tartotta, ki alakítja majd Scarlettet, és egy jól felépített kampánnyal egész Amerikát lázban tartotta a kérdőjelekkel. A rajongók szavazhattak, szerintük ki lenne a megfelelőbb: érdekes, hogy Vivien Leigh-re mindössze egyetlen voks érkezett.

4. Az első jelenet, amelyet felvettek a filmhez, Atlanta leégése volt. A porrá váló díszlet lángja olyan nagyra és intenzívre sikeredett, hogy távolabb a helyszíntől azt hitték, éppen leég az MGM stúdiója (a film forgalmazójának a stúdiója), és a forgatásról semmit sem tudó lakosok rémületükben telefonálni kezdtek a tűzoltóságnak.
5. A történet egyik legmegrázóbb jelenete, amikor Scarlett elveszti a szíve alatt hordott magzatot, mert leesik a lépcsőről. Akkoriban még nem szabadott kimonani az "elvetél" szót, így a nő megmentésére siető férj, Rhett a baleset kifejezést használja.
6. Bár Vivien Leigh szinte tökéletes Scarlett volt, valamiben mégis elütött a karaktertől: míg Scarlett-nek zölden, neki kéken "világítottak" a szemei. A film utómunkálata során azonban megváltoztatták a színét, így a néző semmit nem vett észre az eltérésből.

7. A Scarlett dajkáját, Mammy-t játsszó Hattie McDaniel volt az első afroamerikai színésznő, aki Oscar-díjat nyert.
8. Miközben a Melanie szüléséről szóló jelenetet forgatták, a rendező rendszeresen belecsípett a Melanie-t alakító Olivia de Havilland lábujjába, hogy valódi fájdalom tükröződjön az arcán.
9. Bár elég kiábrándítónak hangzik, de így van: a legtöbb szereplő nem volt kibékülve a figurával, akit meg kellett jelenítenie. Az Ashley-t megformáló Leslie Howard úgy gondolta, túl öreg a karakterhez; Butterfly McQueen (a filmben Prissy) szerint az általa alakított néger lány a színes bőrűekről elterjedt negatív sztereotípiákat erősíti.
10. Clark Gable majdnem otthagyta a forgatást, amikor kiderült, hogy Rhettnek sírnia kell a filmben.

11. A két főszereplő egyébként csak a vásznon volt egyenrangú partnere a másiknak, mert a színfalak mögött nem egyforma bérezésben részesültek. Vivien Leigh, aki mindösszesen 125 munkanapot töltött el forgatással, 25 000 dollár honoráriummal térhetett haza, míg Gable, aki „csak” 71 napig játszhatta Butlert a lenyűgöző díszletek között, 120 000 dollárra tett szert.
12. Bár Vivien mindig dicsérte Gable kedvességét és vele szemben tanúsított jó modorát, mint színészt lustának, nem elég fogékonynak és nagyon okosnak tartotta. Sehogy se ment például a fejébe, hogyan tudja Gable minden nap pontosan hat órakor abbahagyni a munkát, mint egy hivatalnok.
13. Sőt, Vivien rendszeresen panaszkodott Gable hamis fogsora miatt, amitől a férfi kellemetlen szájszagot árasztott. A lány nem tette ezt szóvá, de nagyon zavarta a munkában.
14. Barbara O'Neil, aki a filmben Scarlett édesanyját formálja meg, a valóságban mindössze három évvel volt idősebb "lányánál".

15. Akkoriban még nem tartották veszélyesnek a cigarettát - úgy hírlik, Vivien Leigh a forgatás alatt napi négy dobozzal is elszívott.
16. A ló, aminek segítségével Scarlett kimenekült Atlantából, nem volt elég girhes ahhoz, hogy hiteles legyen. Így a sminkeseknek kellett beavatkozni, és valahogy vékonnyá varázsolni az állatot.
17. A film eredeti plakátján ilyen sorrendben szerepeltek a nevek: Clark Gable, Leslie Howard, Olivia de Havilland és Vivien Leigh. Mikor azonban Leigh megnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Oscart, megváltoztatták az eredeti felállást.

18. A polgárháborús dráma végül 4 millió dollárba került, de csupán néhány hónappal a bemutatót követően már 10 millió dollárt hozott a készítőknek.
19. Hihetetlen, de igaz, hogy egyik belső díszletnek sem volt plafonja; ráadásul a főszereplők otthonainak gazdagságát hatalmas festményekkel hangsúlyozták, hogy spóroljanak a költségeken.
20. A film premierjén egyik afroamerikai stábtag vagy szereplő sem vehetett részt.
21. Bár az alkotást megjelenése után rögtön a szívébe zárta a közönség, akadtak olyanok, akik iszonyú dühbe jöttek a vetítéseken és egyszerűen kisétáltak a moziból. Hogy miért? Többek között a történet egyik ikonikus mondata miatt, ami Rhett szájából hangzik el az Elfújta a szél végén: Őszintén szólva kedvesem, fütyülök rá! (vagy köpök rá, fordítás kérdése).
22. A mondat nagy port kavart, és az 1930-as években az erkölcsi cenzúra legismertebb példájává vált. Számos alternatívával próbálták helyettesíteni, („Őszintén, kedvesem… Mit sem érdekel többé; A közönyöm határtalan.”), de Selznick inkább egy 5000 dolláros bírság befizetése mellett döntött, és megtartotta az eredeti szöveget.
23. A film nem éppen rövid, hiszen közel négy órás, 222 perces!

24. A díszlettervező, William Cameron Menzies közel két évet töltött a film látványvilágával, s ezzel kiérdemelte a stáblistán addig példa nélkül álló feliratot: „a produkciót tervezte William Cameron Menzies”.
25. Az Elfújta a szelet 9 Oscar-díjjal és egy különdíjjal jutalmazták, íme a nyertesek:
- William Cameron Menzies – különdíj a színekért
- David O Selznick – legjobb film
- Victor Fleming – rendező
- Sidney Howard – forgatókönyv
- Vivien Leigh – női főszereplő
- Hattie McDaniel – női mellékszereplő
- Lyle R Wheeler – díszlettervező
- Ernest Haller, Ray Rennahen – operatőr
- Hal C. Kern, James E. Newcom – vágó
- Don Musgrave – technikai újítás
Pozitív Nap
Forrás: buzzfeed.com és Anne Edwards: Vivien Leigh (Zenemű Kiadó, 1986)