"Csak az önzőnek nincs vigasztalása. Vagyis csak az magányos, aki nem tud másokkal törődni, akinek nincs ideje másokra figyelni." - vallotta Alaine.

Aki még csak most ismerkedik Polcz Alaine-nel, kezdje az Asszony a fronton – egy fejezet életemből című önéletrajzi regényével, mert abból sok fontos dolgot megtudhat róla. Például, hogy 19 évesen éppen az esküvőjére készül annak ellenére, hogy tovább akar tanulni, mert szeretne orvos lenni. De a kettő együtt nem megy, választania kell, és a szerelme kedvéért férjhez megy inkább.


Aztán a második világháború pillanatok alatt romba dönti minden álmát és illúzióját nemcsak a szerelemről, a házasságról, de az életről és a halálról is.

Majdnem belehal a háború szörnyűségeibe. A kolozsvári születésű Polcz Alaine testközelből tapasztalta meg a II. világháború szörnyűségeit: 19 évesen olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy orvosoknak kellett újjáéleszteniük.

De amibe nem halunk bele, attól erősebbek leszünk, tartja a mondás, és nála valóban igaznak tűnik: szinte csodával határos módon úgy éli túl a testi, szellemi, érzelmi nyomorúságokat, hogy képes megőrizni életszeretetét, tartását, utánozhatatlan optimizmusát.

Amint teheti, beiratkozik az egyetemre, a házasságának meg amúgy is vége. 1949-ben az ELTE bölcsészkarán pszichológusdiplomát szerez, majd ugyanebben az évben férjhez megy másodszor is, most már Mészöly Miklós íróhoz, kapcsolatuk sokaknak szolgált példaként. Mintha már egészen fiatalon fogadalmat tett volna, hogy minden szeretetét és figyelmét majd a megszomorítottakra fordítja, pályakezdőként is rögtön a mélyvízbe ugrik: felnőtt elmebetegekkel folytatott művészterápiát, majd a gyermek-ideggondozóban játékdiagnosztikával kezelte kis pácienseit.

Polcz Alaine korán felfigyelt arra, hogy a haldokoló emberek és hozzátartozóik lelkivilágával senki sem törődik.

A SOTE gyermekklinikáján csaknem ötven esztendőn keresztül azt a nehéz feladatot vállalta magára, hogy a haldokló gyermekek és szüleik erős támasza legyen.

Számos könyve foglalkozik a halálra való felkészüléssel, a gyermekek haláltudatával, a gyász feldolgozásával és a betegek önrendelkezési jogával: A bábjáték alkalmazása a gyermek-pszichodiagnosztikában és pszichoterápiában, A rend és rendetlenség az emberi cselekvésben, Ideje a meghalásnak vagy az Élet és halál titkai. A szakkönyvek és tudományos közlemények írása mellett folyamatosan képezte magát, és számos külföldi tanulmányúton is részt vett. Nagyszerű háziasszony is volt, aki az utóbbi idők talán legjobb, legegyszerűbb és leghasználhatóbb szakácskönyvét írta meg.

1991-ben jelent meg első szépirodalmi műve, a már említett Asszony a fronton címmel, amely a következő esztendőben elnyerte az Év könyve díjat, majd csaknem tíz nyelvre fordították le. A könyvhöz saját élettapasztalatából merített: a háború alatt átélt borzalmakról, az őt ért megaláztatásokról, hozzátartozói sorsáról is beszámol.


























Ugyancsak 1991-ben indította el a Magyar Hospice Mozgalmat, amely a humánus kezelést és az emberi méltóság megőrzését tűzte ki céljául, később a Magyar Hospice Alapítvány elnöki tisztét is betöltötte. Áldozatos munkájának elismeréseként 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. Polcz Alaine 2007. szeptember 20-án halt meg.

Polcz Alaine-t egész életében, feleségként és egyedülállóként, fiatalon és idős korában, ereje teljében és betegen, de még az utolsó hónapjaiban is mindig a munka és a feladatok éltették.


E szépséges emberi dolgok és feladatok adtak értelmet-örömet életének, és az, hogy hitte, tudta, szükség van rá, fontos, amit gondol, ír és tesz. Jobb lett Tőle a világ.


Pozitív Nap