Az újszerűség hatása, a darálás élménye

Az első lépés ahhoz, hogy sorozatfüggővé válj, rém egyszerű. Kezdj el nézni valamit. Ilyenkor csupán azon múlik a kóros állapot kialakulásának megindulása, hogy miként választasz a produkciók közül. Ha valami olyasmibe nyúlsz bele, aminek a története vagy a karakterei érdektelenséget váltanak ki belőled, lehet, hogy nem fogod folytatni az epizódok fogyasztását. Ám ha sikerül - márpedig nagy valószínűséggel sikerül - ráakadnod egy olyan szériára, aminek a cselekménye és főhőse már az első rész során rabul ejtenek, nincs menekvés.

Nyilván jelen cikk íróján kívül sokan mások is úgy kezdték, hogy kíváncsiságból belenéztek a 24 első részébe, majd elámulva Jack Bauer féktelenül izgalmas kalandjain, nem bírták abbahagyni a darálást. Ez is fontos kulcskérdés. A darálás élménye. A legtöbben akkor szeretnek megnézni egy sorozatot, amikor az már befejeződött, vagy legalábbis már több évadja kijött, hiszen így nem kell egy hetet, vagy akár egy évet várni a következő epizódra. Egyszerűen beszerezzük a már megjelent szezonokat, bezárkózunk a nappaliba, és aki hozzánk mer szólni, annak isten irgalmazzon. Jó dolog ez? Nem feltétlenül. De hogy veszettül szórakoztató, az egészen biztos.

Komplex karakterek és történetek

Érdemes néhány gondolatot szentelni az HBO-nak, hiszen ők egészen egyedi sorozatgyártási mechanizmussal képesek tömegeket a tévékészülékek elé szögezni. Három leginkább evidens szériájuk a Maffiózók, a Drót, valamint napjaink szenzációja, a Trónok harca. Az első gengsztertörténet, a második durva krimi a drogvilágról, a harmadik pedig modern fantasy, ám mégis van valami, ami a gyártó csatornán kívül közös bennük. A lassú folyású cselekményvezetés és a komplexitás kettőse, ami nagy valószínűséggel a siker receptje. 

Tony Soprano maffiavezér sztorija fokozatosan épül, de a karakterfejlődések végtelen hálózatában olyan hamar elveszik a néző, hogy máris a sorozat rabjává válik. A Drót Baltimore drogvilágát mutatja be párhuzamosan a rendőrség, a dílerek, a média és a politika szemszögéből, és habár elképesztően lassan halad előre, hihetetlen komplexitásának köszönhetően nem engedi el a nézőt. Mert tudni akarjuk, hogy mi lesz végül az elátkozott város sorsa. A Trónok harcát nyilván senkinek nem kell bemutatni. Szintén nagyon kimérten folyik a cselekmény, viszont a remekül megírt karakterek és a váratlan fordulatok, valamint a hatalomhoz való különböző viszonyulások hiteles kielemzése megunhatatlanná teszik a produkciót.

Sok a jóból

A sorozatok gyakori hibája, hogy nem hajlandók véget érni. Van, hogy úgy érezzük, ezt vagy azt a szériát már régen be kellett volna fejezni, esetleg meg is tudjuk határozni azt a bizonyos megfelelő pontot, ám a készítők, vagy inkább a műsorszolgáltató ezt másképp gondolja. A nézettség ugyan nagy úr, így amíg sokan követnek egy sorozatot, addig biztosak lehetünk benne, hogy a fejesek berendelik a következő évadot. Fordítva is igaz, ha valamit nem néznek az emberek, akár a történet kellős közepén is képesek elkaszálni. Erre jó példa Bryan Fuller Hannibal című sorozata, ami még közel sem járt a tervezett befejezésnél, amikor ráolvasták a halálos ítéletet.

A másik véglet jó példája a Breaking Bad, érdekesen megválasztott magyar címén a Totál szívás. Ez a sorozat minden idők egyik, ha nem a legnépszerűbb tévés produkciója, ennek megfelelően a csatorna nem is akarta befejezni. A kreátor Vince Gilligan viszont úgy döntött, hogy nem hajlandó tovább húzni a történetet az előre kigondolt, megfelelő befejezési pontnál, és végül szerencsére győzött is, érvei célba találtak. A Breaking Bad így végül kerek egészként, hamisítatlan mesterműként ért véget.

Mindenki szidja, de mindenki nézi

A sorozatfüggők egyik fontos jellemvonása, hogy akkor is folytatják egy adott széria követését, hogyha már nem tetszik nekik annyira, mint eleinte. Ebből persze internetes fórumok véget nem érő csatározásai bontakoznak ki. A két legjobb példa erre a Supernatural (magyar címén Odaát), valamint a The Walking Dead. Az első modern világunkban játszódó fantasy-kalandtörténet enyhe horror felhanggal, a második pedig a hihetetlenül népszerű zombi produkció.

Ha felütjük az internetet, negatív vélemények hosszú sorát találhatjuk. A nézők egy része szerint eme sorozatok már rég túl vannak a megfelelő befejezési ponton, elveszítették régi varázsukat. Ugyanakkor valószínű, hogy ez csak egy hangos kisebbség, hiszen habár a Supernaturalt a 4. évad óta szidják, ősszel kezdődik a 12. felvonás, ami azt jelenti, hogy a nézőközönség eléggé stabil lehet. A The Walking Dead szinte elindulása óta kapja a negatív véleményeket, de szokatlanul explicit brutalitása mégis a képernyők elé szögezi a nézőket.

Ugyan már, egy rész csak húsz perc

Fontos megemlíteni a sitcom és az animációs sorozatokat. Előbbi teljes nevén szituációs komédia, ezek azok a bizonyos húszperces epizódokból összeálló, néhány helyszínen játszódó, alánevetős sorozatok, amelyek zászlóshajója természetesen a klasszikus Jóbarátok. A sitcom alapelvére épülnek a különböző felnőtt animációs sorozatok, mint például a Family Guy vagy a Futurama. Ezek szintén húszperces, rövidke részekből állnak, és pont ezért képesek egy füst alatt magas fogyasztásra ösztönözni a nézőt. Hiszen nyugodtan mondhatjuk, hogy persze, vacsora közben pont belefér egy epizód, csak aztán nehogy azt vegyük észre, hogy éjfélt ütött az óra, mi pedig már a tizedik részt indítjuk zsinórban. 

Hódít a Netflix, avagy nincs több várakozás

Az utóbbi évek fontos új jelensége a Netflix. Ez egy lekérhető tartalmakat szolgáltató online médiafelület, ami az elmúlt időszak legnépszerűbb és legjobb sorozatait gyártja, nemrég pedig bejött Magyarországra is. A meghökkentően magas minőség mellett eme kategória fontos jellemzője, hogy egy-egy évadot egyszerre tesznek elérhetővé, nem kell egy hetet várni két rész között. Ennek eredménye persze az lesz, hogy a jó öreg sorozatfüggő két napra eltűnik a világ szeme elől, amíg bedarálja a legfrissebb Netflix évadot.

Ez persze nem olyan nagy baj, amíg olyan mesterműveket gyártanak, mint a Kártyavár vagy az Orange is the New Black. Sőt mi több, a Marvel is úgy döntött, hogy filmuniverzumukat kiegészítendő, a Netflix segítségével kezdenek sugározni néhány hősük kapcsán keményebb, sötétebb hangulatú sorozatokat. Így indult el a Daredevil és a Jessica Jones, hamarosan pedig a Megtorló is saját szériát kap.

Megőrülök, ha nem tudom, hogy miről van szó

A sorozatfüggés egyik fontos táplálója és motivációja a társas életben keresendő. Nagyon idegesítő tud lenni az, amikor körülöttünk hosszú perceken át beszélgetnek a többiek valamiről, amit mi nem ismerünk, amihez nem tudunk hozzászólni. Így kimaradunk a beszélgetésből, a társaság perifériájára szorulunk, nem leszünk olyan érdekesek a többiek számára. De hogyha mi is láttuk a legutóbbi Trónok harca epizódot, a többiekkel együtt tudunk nevetni, hiszen tudjuk, mire utal az alábbi kép.

Pozitív Nap - Hári Dániel