"Csikós:
a pusztai legelőkön tavasztól őszig kint háló → ménes pásztora. Uradalmakban a növendék csikókat őrző konvenciós cseléd volt, az alföldi pusztai legelőkön a legeltetés idejére a cifra ménes mellé a lótartó gazdák fogadták. A renyhe méneseket a gulyásszámadó egyik bojtára őrizte. Terelőszerszáma a szíjból font → karikás; a lovakat lóháton őrzi és tereli, hátaslován hevederrel lekötött vagy heveder nélküli csikósnyereg van; a lovat a ménesből 6-8 öl hosszú pányváskötél vagy szőrpányva (→ árkány) segítségével fogja ki. Csizmáján tövises sarkantyút visel." - Így fogalmaz a magyar néprajzi lexikon.
Csikósok, fejükön széles karimájú kalap, a lovak nyakában pányva
(Hortobágy, 1930-as évek)
A pusztai foglalkozások között, akárcsak egykor, ma is a csikósoké a legnagyobb respektnek örvendő. Igazán látványos, amint a csikós ostorát pattogtatva, szilaj lovakon terpeszben állva vágtat a pusztában. Filmünk hőse, Bordás Ádám is tud ilyen kunsztokat, ám a csikós munkája igazában nem csak ebből áll. Együtt él a ménessel, életének ritmusa alkalmazkodik a gondjaira bízott lovakéhoz: legeltet, itat, mikor minek van ideje, figyel a jószágra és tisztán tartja az istállót is, merthogy ez is hozzá tartozik a munkájához...
Ménesterelés a Hortobágyon a II. világháború előtt.
Kisfilm egy letűnőben lévő világ egyik utolsó képviselőjének életéről.
Pozitív Nap
