"...csoda, hogy a mentős, tűzoltó, rendőr
életeket ment és lemond a pénzről..."
A rádiók zenei listáján nagyon jó helyen szerepel Deniz: Csoda című száma, amely hétköznapi hősökről szól, anyukákról, fiatalokról, az orvosokról, és végül, de nem utolsó sorban a mentősökről és tűzoltókról, akik az emberi életekért küzdenek. A dal, és a tény, miszerint ma van a Mentők Napja hazánkban, együttesen keltette fel az érdeklődésünket, és sarkallt minket arra, hogy bizony érdemes pár szót ejtenünk arról a munkáról, amelyet a mentősök végeznek.
Ám kezdjünk mindent a legelejéről, így menjünk vissza egészen 1871-ig.
Kresz Géza 1871-ben, a pesti egyetemen szerzett orvosi diplomát, ezt követően pedig előbb kerületi orvosként, majd tisztiorvosként dolgozott.1887. május 10-én az ő kezdeményezésére alakult meg a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület (BÖME), amelynek első igazgatója is ő volt, de tényleges működését, már utódjának, Dr. Kovách Aladár (1866-1922) igazgatóságának idején kezdte meg. A múzeumot 1926-tól kezdődően folyamatosan bővítették, átalakítása 1937 elejére, a BÖME alapításának ötvenedik évfordulójára fejeződött be. Az átalakítás Dr. Körmöczi Emil (1869-1949) igazgató főorvos felügyelete és irányítása mellett történt.
A Mentőegyletnek nagy szerepe volt az 1892-es budapesti kolerajárvány felszámolásában és lecsengésében. Még ebben az évben ő javasolta azt, hogy hozzanak létre egy mentőmúzeumot, amely bepillantást adhat a látogatók számára, hogy milyen módon megy végbe egy emberi élet megmentése, milyen járműveket és eszközöket használnak.
Kresz Gézától egyébként számos egészségügyi ismertető és felvilágosító könyv maradt ránk, amely jó alap volt a következő generációk számára.
Hogy ma mi a helyzet a mentősökkel és a mentőszolgálattal?
A média igen gyakran fest negatív képet róla, miszerint későn érkeznek ki a helyszínre és nem elég felszereltek a mentőautók. Ennek bizony több oka van, ám a magyarországi helyzetekről Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője beszélt, egy vele készített interjúban:
> Egy fejlett európai országban 100 sürgősségi hívásból körülbelül 90 esetben tudnak 15 percen belül a helyszínre érkezni. Magyarországon ez az arány nem 90, hanem mindössze 78%.
> Azoknak az embereknek, akik szeretnének gazdagok lenni, akik szeretnének kevés munkával sok pénzt keresni, azt üzenem, hogy ne a mentőszolgálatot válasszák. Ha viszont valaki szeretne értelmes munkát végezni, és szeretne másokon segíteni, akkor szeretettel várjuk.
> Egy szívmegállás esetében 5 perc az az idő, ami rendelkezésre áll, hogy megkezdje valaki az újraélesztést. Ha nem kezdi meg, a mentők már csak a halált fogják megállapítani. Magyarországon sajnos ilyen szempontból nagyon rossz a helyzet, a nemzeti alaptantervben kellene hangsúlyosan oktatni az elsősegélynyújtást, lehetőleg már kisgyermekkorban, és onnantól kezdve pedig folyamatosan kéne frissíteni ezt a tudást.
> Hazánkban a mentőhívásoknak nagyjából a fele olyan, amihez nem szükséges mentő, a beteg el tudna menni a saját lábán is az orvoshoz, vagy a háziorvos segítsége elegendő lenne.
Fontos tehát a mentősök szerepe, nagy szükség van rájuk, de vegyük figyelembe, hogy csupán indokolt esetben riasszuk őket, ellenkező esetben ugyanis az is lehet, hogy attól vesszük el a lehetőséget, akinek az életébe került a felelőtlen döntésünk.
"Az igazi hős nem Superman, vagy Batman, a csoda ott él benned és bennem"
Szilágyi-S. Erika/ Pozitív Nap
