Annak ellenére, hogy a gyengébbik nemet képviselik, hihetetlen erővel küzdöttek céljaikért, és meg is valósították azt, amit elterveztek. Mindig jobbra, többre törekedtek, pedig semmit sem kaptak meg harc nélkül. Cikkünkben 8 magyar nőt mutatunk be nektek, akik eredményeikkel, sikereikkel maradandó nyomot hagytak hazánkban – és természetesen bennünk. 

Ők azok, akik maximálisan megérdemlik, hogy mindenki ismerje a nevüket.  

1. Árpád-házi Szent Margit (1242-1270)

Bár szülei akaratából, mindössze három évesen került a veszprémi domonkos apácák kolostorába, soha többé nem akart a zárda falain kívül élni. Kislányként és felnőtt nőként is a szeretet, a szerénység és a végtelen odaadás mintaképe volt – szent, a szó legnemesebb értelmében.

IV. Béla király a vesztes muhi csata után úgy érezte, csak Istenhez fordulhat segítségért: a mindenhatónak ajánlotta gyermekét, Margitot, hogy megmentse Magyarországot. A szülők később többször kérték lányukat, hogy hagyja el a zárdát, ám a hercegnő nem élt a lehetőséggel.

Fáradhatatlanul ápolta a betegeket, dolgozott, imádkozott, és egy percig sem foglalkozott magával. A legalantasabb munkát is szívesen végezte, és a legrosszabb ruhákban járt. Bár hercegnőként megillette volna a különleges bánásmód, soha nem kért rangjának megfelelő ellátást.

2. Leövey Klára (1821-1897)

Amellett, hogy Leövey Klára a neveléstörténet egyik leghíresebb nőalakja, újságíróként és a magyar nemzeti eszmék elszánt védelmezőjeként is működött. Kitörő örömmel fogadta az 1848-as szabadságharcot, és minden pénzét, idejét a honvéd katonák ápolásának szentelte. Toborzott, segélyezett, és ha kellett, lázított is, amit a hatalom nem nézett jó szemmel – elfogták, és öt év várfogságra ítélték.

Mikor kiszabadult, újabb embert próbáló kezdeményezésbe fogott: leányiskolát létesített, mert nem bírta tétlenül nézni, hogy az állam visszaszorítja a nők nevelését. A kezdetben csupán tízfős osztály szép lassan magas létszámú állami leánynevelő intézetté duzzadt. A Habsburgok azonban ismét közbeléptek, és bezáratták az intézményt. Klára nem csüggedt, inkább újságírónak állt, és folyóiratot indított. Hazaszeretete sohasem múlt el.  

3. Kozmutza Flóra (1905-1995)

Kozmutza Flórát sokan csak József Attila plátói szerelmeként és Illyés Gyula feleségeként ismerik, pedig a költők nélkül is méltó a hírnévre. 1931-ben, egy beteg gyerekekkel kapcsolatos cikk ébresztette rá arra, hogy hátralévő életében gyógypedagógiával szeretne foglalkozni. A főiskola elvégzése után siketeket és értelmileg súlyosan károsodott embereket kezelt, valamint lélektani vizsgálatokat végzett. Állandóan dolgozott.

Kozmutza Flóra és férje, Illyés Gyula

Kitartóan küzdött az akkor még új típusú gyógypedagógiai intézmények, mint például az óvodák létrehozásáért, és a gyógypedagógiai hivatás társadalmi rangjának elismertetéséért. Főigazgatója volt a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolának, de vezette a Magyar Pszichológiai Tudományos Társaság Pszichológiai Szekcióját is. 

Az emberekhez szeretettel, megértéssel közeledett, és nem érezte magát többnek attól, hogy ő tanít, kezel másokat. „A gyógypedagógiai munka művészi munka, embernevelés, mint minden jó pedagógusnak a munkája” – vallott egy újságírónak. 

4. Szabó Magda (1917-2007)

A Kossuth-díjas írónő 1917-ben született Debrecenben, ahol békés otthonban, szerető szülők között nőtt fel. „Két tündér gyermeke voltam. Édesanyám a fantázia és az érzelmek birodalmával, édesapám pedig az antik és a keresztény mitológiával ismertetett meg”. Ez a harmonikus viszony az írónő egész életét meghatározta, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy regényiben rendkívül érzékenyen tudta ábrázolni a szereplők lelkivilágát. 

Miután Debrecenben lediplomázott latin-magyar szakon, tanítani kezdett. Közben szorgalmasan írt, noha regényeit csak 1958-tól tudta kiadni. Talán nem állítunk valótlanságot, ha azt mondjuk, művei közül szinte minden magyar ember ismer legalább egyet. Az Abigél, Az ajtó, vagy éppen a Régimódi történet sokak kedvence lett. 

Hihetetlen méretű életműve ellenére Szabó Magda azt állította, nagyon lassan vetette papírra gondolatait. „Mire éntőlem ki tudják imádkozni a kész könyvet, többen idegrohamot kapnak” – mesélte. Ma az egyik legtöbbet fordított magyar íróként emlegetik, alkotásai számos országban és nyelven megjelentek már.

5. Polcz Alaine (1922-2007)

„Az élet nem ér véget a halállal” – mondogatta mindig Polcz Alaine. Az ő szájából nem meglepő ez a kijelentés, hiszen 19 éves korában az orvosok szinte a halálból hozták vissza: a II. világháborúban több katona is megerőszakolta, és sérülései olyan súlyosak voltak, hogy újra kellett éleszteni. Ezután kezdett el a pszichológiával foglalkozni. 

Mindenki, aki ismerte Polcz Alaine-t, úgy beszél róla, mint egy csodatévő angyalról, aki jobbá tette a világot: haldokló felnőttekkel és gyermekekkel foglalkozott, és minden erejével segítette a hozzátartozókat. Létrehozta a Magyar Hospice Alapítványt, hogy enyhíthesse a gyógyíthatatlan betegek testi és lelki szenvedéseit, elősegítse a humánus kezelést, és az emberi méltóság megőrzését. 

Különleges élettörténetéről itt olvashatsz bővebben!

6. Kovács Kati (1944-)

Már most legendának számít az erőteljes hangú, frufrut viselő, mosolygós énekesnő, pedig még be sem fejezte karrierjét. Kovács Kati gimnazista korában ismerkedett meg az énekléssel, és ahol csak lehetett, dalra fakadt. 1965-ben, a Ki mit tud? című vetélkedővel robbant be a köztudatba.

„Addig fogok énekelni, amíg élek és létezem” – szögezte a Liszt Ferenc-díjas művésznő. Közel ötven éve van a pályán: folyamatosan koncertezik, lemezeket ad ki, ráadásul színésznőként és dalszövegíróként is szép sikereket ér el. Nem leszek sohasem a játékszered és Add már, uram, az esőt című dalai legtöbbünk számára biztos, hogy ismerősen csengenek. Kovács Kati egyike azoknak a magyar énekesnőknek, akiket külföldön is elismer mind a közönség, mind pedig a kritikusi szakma. 

7. Eszenyi Enikő (1961-)

Rengeteg munkát vett a nyakába Eszenyi Enikő, amikor öt évvel ezelőtt, 2009-ben elvállalta a budapesti Vígszínház vezetését. Mégis állta a sarat, és nem pihent egy percre sem – rendezett, játszott, és képviselte színházát a médiában. 

Már gyerekkorában is igazi örökmozgó, érdeklődő kislány volt: táncolt, statisztaként és amatőr színészként működött, és falta a könyveket. A Színművészetin ismerkedett meg későbbi férjével, Kaszás Attilával, akivel 18 évig volt együtt. Közös gyermekük nem született, és talán ez volt az oka annak, hogy végül elengedték egymást. 

Bár családot még nem alapított, céltudatosságának és munka iránti szeretetének köszönhetően mindent elért a szakmában, amit lehetett. Az évek során a színház lett az élete. „Reggeltől-estig a színházban vagyok. Ez a legfontosabb nekem”.

8. Egerszegi Krisztina (1974-)

Ötszörös olimpiai bajnok, többszörös Európa-, világ- és magyar bajnok – ő Egerszegi Krisztina, hazánk egyik legsikeresebb sportolója. Mindenki Egérkéje 1988-ban nyerte meg első olimpiáját, amikor karcsú, 14 éves lányként diadalmaskodott a nagydarab NDK-s úszónők fölött. Bár 1996-ban visszavonult a profi versenyzéstől, neve kitörölhetetlen a sporttörténelemből.  

Egerszegi Krisztina és három gyermeke

Manapság leginkább az anya és a feleség szerepet gyakorolja: hasonlóan jó eredménnyel, mint annak idején az úszást. Férjével három gyönyörű gyermeket nevelnek. „Versenyzőkoromban mindenki ámuldozott, hogyan győzöm energiával az edzéseket, a megmérettetéseket? Az igazság az, hogy a három gyerekhez ötször annyi erő kell, mint akármelyik olimpiai felkészüléshez” – nyilatkozta.  

Bár mind a 8 nő különböző életutat járt be, kitartásuk vitathatatlanul közös bennük. Merítsetek ti is erőt csodálatos történeteikből! 


Szerző: Kiss Gréta - Pozitív Nap