Budapest legöregebb akácfája áll a Lánchíd pesti hídfőjénél, amelyet tartógerendákkal dúcolták alá a Főkert munkatársai. A Főkert nyilvántartása szerint 1789-ben ültették és a Duna-partra telepített, Pest első fasorának utolsó még élő tagjaként, törzsének körmérete 417 centiméter. Az akácfa a 30-as években kezdhetett el dőlni, majd miután a nyolcvanas évekre az egyik vezérága teljesen elszáradt, gerendákkal kellett alátámasztani.

A 222. évében járó akác, "látta" a Lánchíd épülését, a forradalmat és a viharos XX. századot is. Fennmaradása annál is elképesztőbb, mert nem pusztán a hidat építették fel, rombolták le, majd építették újra mellette, de a tér valamennyi épületénél idősebb. Ráadásul az Akadémiát kivéve mindegyik helyére új épült a XX. században.

Tavaly nyáron cserélték a Főkert munkatársai újabbra a fa mankóit, vagyis igazi botjára támaszkodó, bölcs aggastyán lett belőle. Reméljük még sokat megér, bár már az akáckor legvégén tart a maga 222 évével.

Mennyi az annyi?

Ugyan a Főkert szerint a fa 222 éves, mégis vannak vélemények, melyek kevesebbre becsülik a faaggastyán éveinek számát, mivel lehetséges, hogy az akácot csak a koronázási domb elbontása (1879) után ültették. Vagyis "csak" 130 év körüli. Az 1867-es királykoronázás egyik rítusára, a kardvágásra, egy monumentális dombot építettek az addig üres Ferenc József térre.

A dombot, ahol a király az ünnepélyes kardvágást megtette, Nagy-Magyarország 64 megyéjéből származó földből emelték. 1874-ben, amikor a tér szabályozása először felmerült, ehhez a halomhoz nem mertek hozzányúlni. Végül három évvel később a területet elegyengették, majd növényekkel ültették be.

Így vagy úgy, de mindkét kor tekintélyes! Vajon a most fiatal pesti fák is megérnek majd hasonló korokat?

Szerző: Pozitív Nap