Paulics Péter, korábban fogtechnikusként dolgozott, és egy zalai faluból költözött ki családjával a természetbe. Jurtát állítottak a völgyben, ahová hosszú és hatalmas gödrökkel szabdalt földút vezet. Négyhektáros, erdőt és rétet is magába foglaló birtokukon lovakat és kecskéket tartanak. Kutat fúrtak, építettek egy konyhát, és kertet alakítottak ki, ahol vegyszermentes zöldségeket termesztenek. A civilizációból lényegében egy terepjárót és egy mobiltelefont hoztak magukkal.


A világot jobbá tenni

Mindez miért? Dühből, elkeseredésből? Erre a kérdésre Paulics Péter kiegyensúlyozott mosolya a válasz: nem menekülés ez, hanem a szabadság választása. Nem kevesebbre vágyik a családfő, minthogy jobbá tegye a világot. Véleménye szerint a kinti világ - ők így hívják a civilizált világot - nem igazi. Az egész élet hamis és hazug irányba mozdult el és az igazi élet az ahogyan ők élnek, hiszen a természetes közege az embernek a föld.

Szerinte zsákutca, amerre a világ halad, és szeretne ezen változtatni. Az etológiának van egy olyan tétele, hogy ha a csoporton belül öt százalék viselkedése megváltozik, rövid időn belül az egész faj, az egész csoport viselkedése átalakul. Ezt szeretné elérni. Öt gyermeke van, nekik is lesznek gyerekeik, és sokan jönnek ide, akikkel sokat beszélgetnek. Velük talán elérik az öt százalékot, és akkor valami megváltozhat.


Paulics Péter felesége, Burucs Andrea budapesti származású, harmincnégy évig ott élt. Közgazdászként, középvezetői beosztásban dolgozott egy mobil távközlési cégnél. Aztán gyökeres fordulatot vett az élete: kilépett Péterrel és gyermekeivel a természetbe. Férje egyébként a japán Yumeiho masszázs oktatója is, és az egyik tanfolyamán találkoztak Andreával. A Yumeiho ősi, 1600 éves múltra visszatekintő masszázs, és nagyon komplex. Péter ezt a masszázst végezte, és tanította is tizenöt évig, az aktív munkavégzéssel már felhagyott, de aki idevetődik, akinek problémája van, annak szívesen segít.


Gyökerek és szárnyak

Önellátásuk abból áll, hogy megtermelik maguknak, amit tudnak, amire pedig ezenfelül szükségük van, cserével jutnak hozzá. Például masszázst, vagy sajtot cserélnek sonkára, tojásra, ugyanis a helyiekkel jó kapcsolatot ápolnak, és kölcsönösen szívesen látják egymást asztaluknál.


Legnagyobb fiúk magántanuló, s a többiek se fognak iskolába járni a szülők szándéka szerint, hanem otthon tanítják majd őket. Egyáltalán nem tartanak attól, hogy a gyerekek nem fognak tudni érvényesülni. A házaspár azt vallja, hogy egy szülő két dolgot adhat a gyerekének: gyökereket és szárnyakat. Ha ezt megadják nekik, boldogulni fognak.

Vajon hogy állnak életmódjukhoz a hatóságok? A családfő emiatt sem aggódik. Szerinte, ha az ember szeretettel és nyitottsággal fordul mások felé az igazságot képviselve, nem lehet baj. Vannak szabályok, amelyeket az emberek alkotnak, és vannak a természet törvényei. Ha az utóbbiakat ismerjük és követjük, akkor nem lehet probléma. Minden cselekedetünk arról szól, hogy a világ jobb legyen. Akkor miért bántana minket bárki is?



Pozitív Nap

Fotók: Kovács Tamás - MTI

Források: Zalaihírlap.hu, kulturaliskreativok.cc