Egy magyar nagycsalád, leválva a közművek hálózatáról, szinte teljesen önfenntartó módon, Hawaii-n kezdte el építeni első mesefaluját. Azóta itthon is belevágtak: Pázmándon kezd testet ölteni hazánk első mesefalva.

Gáspár Mátyás, a magyarországi teleház-program egyik alapítója, és családja további két generációja úgy döntöttek, hogy elvonulnak, és mesterséges közösséget alapítva építik fel maguknak álmaik lakhelyét. Még 2011-ben a Transindex.ro-nak mesélt terveikről, és arról, hogyan lehet  "hálózaton kívül" élni.

Hányan laknak jelenleg a Mesefaluban, és milyen kapcsolatban állnak egymással?

Jelenleg 4 felnőtt és egy kisgyerek (Skyia, 15 hónapos) lakik a Mesefaluban. Szülei Andris fiam és felesége Ágnes, és jómagam, Mária feleségemmel.


Miért éppen Mesefalu a „település” neve?

Szeretnénk megvalósítani álmaink faluját, amilyenről eddig csak mesékben hallottunk. A megvalósítást meseként éljük meg.

Mi volt az indíttatásuk, miért döntöttek úgy, hogy elköltöznek „vissza a természetbe”? És miért éppen Hawaii-ra?

A döntést Andris hozta meg elsőként, mert elege lett Los Angelesből, ahol mintegy 20 évet élt, s megcsömörlött a fogyasztói társadalomtól, az esztelen pazarlástól, pusztítástól, versenytől, felszínességtől. Mi pedig csatlakoztunk hozzá.

Andris Hawaii-t korábban megismerte, és úgy látta, hogy az itteni általános életszemlélet és életmód, amely nemcsak személyes, de az állam által is vallott és támogatott, olyan, amilyet keres, s amelyben meg lehet valósítani az elképzelt egyszerű és tartalmas életet.

Hogyan fogadták az önöket körülvevők ezt a döntést?

Két jellemző fogadtatás, vélemény fogalmazódott meg a környezetünkben. Az egyik lényege az értetlenség, hogyan hagyhatja el valaki az otthonát, hazáját, a biztonságot a bizonytalanságért, felnagyítva a kockázatokat (pl. mi már nyugdíjasok vagyunk).

A másik csoportnak tetszik a döntés bátorsága, a kaland és kockázat vállalása, nagyon drukkolnak, s azt mondják, hogy az ő gyermekkori álmaikat valósítjuk meg, s szívesen csatlakoznának hozzánk, sőt keresik is annak lehetőségét.

Önök, akik elköltöztek, mivel foglalkoznak általában? Volt-e valamilyen jelentősége a költözés szempontjából az előzetes tevékenységeknek, tanulmányoknak?

A családon kívül egyelőre csak komoly érdeklődők vannak, akik várnak arra, hogy megteremtsük a fogadókészséget. Néhányan már eldöntötték, hogy csatlakoznak. Andris szinte mindenhez ért, ami itt fontos (építkezés, műszaki dolgok, elektronika, kommunikáció), egyébként filmes menedzser volt Hollywoodban. Ági fodrász-kozmetikus és nagy gyakorlattal rendelkező gyermeknevelő. Én számítógépes mérnökként és közgazdászként közigazgatás-szervező voltam, Marika pénzügyes és ért a gyógyszerekhez, gyógynövényekhez, jól süt és főz.

Az érdeklődők szaktudása, gyakorlata, tapasztalata fontos, amennyiben a közösség számára hasznos lehet, s többnyire mérlegelik is, hogy mivel járulhatnak hozzá a Mesefalu megvalósításához, működéséhez. De mindenki bele tud tanulni az itt adódó feladatokba. Én például beletanulok az építkezésbe, s örömömet lelem benne. Fantasztikus dolog nap mint nap megélni, hogy lépegetünk előre a program megvalósításában.


Meséljen kicsit a faluról. Hogy néz ki infrastrukturálisan, és hogyan a „társadalmi hierarchia” szempontjából? Milyen kulturális tevékenységeket folytatnak?

A naplónk nagyon sokat elmond a faluról, amely most még inkább lehetőség, mint valóság. Faházak épülnek, egyszerűek, nem hivalkodóak, szeretnénk megtartani a szerénységet, „mesebeli” házikókat szeretnénk látni. Kis sétányok kötik össze majd a házakat, amelyek elbújnak az erdőben. Az energia egy részét napelemek, fatüzelésű kemence és tűzhelyek biztosítják, ha ez nem elég, bekapcsoljuk a benzines generátort. A vizet esőből gyűjtjük, van belőle elég. Lesznek közösségi épületek: konyha, fürdő, társalgó, műhely, raktár. Néhány ház komfortos lesz, s épülnek kisebb, komfort nélküliek. A közösség tagjai építhetnek maguknak saját házikókat.

Társadalmi hierarchiát nem szeretnénk. Közösségi döntéseket hozunk. A szavazati jognak a közösség élet fenntartásához való hozzájárulás a feltétele, persze nem patikamérlegen mérve. A családban egyelőre a szokásos kulturális élet zajlik. Nagyon sokat beszélgetünk a tűzhely mellett, olvasunk (egyre inkább elektronikus könyveket), zenét hallgatunk, sokat strandolunk és sétálunk, néha kártyázunk, és egyre szélesebb körben barátkozunk, s társasági életet élünk. Ha többen leszünk, megépítünk egy társalgót, ahol tervezünk közös kulturális programokat, meghívunk majd érdekes vendégeket.


Honnan szereznek élelmet, mit esznek általában?

Egyelőre alapanyagokat vásárolunk helyi piacokon és a nagyobb bevásárló központokban, s főzünk mindenkire együtt. Terveink között szerepel a saját zöldség és gyümölcstermelés és állattartás. Már van két kecskénk, s lesz csirke, később tehén is. A saját termelés feltételei egyelőre még nem adottak. Azonban ez itt nagyon általános, s mi is meg tudjuk majd valósítani.

Milyen egészségügyi ellátás van a környéken vagy a településen?

A környéken – több település jöhet szóba – megfelelő egészségügyi ellátás van, azonban más a helyzete az itteni állampolgároknak és a látogatóknak. Az előbbieknek minimális költségű, az utóbbiaknak a biztosításuktól függ, ha nincs, akkor nagyon drága. Ezért az egészséges életmódra, megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt.

Céljuk-e több embert bevonni, népszerűsíteni ezt az életformát?

Határozott célunk másokat is befogadni, rokonokat, barátokat, ”jó embereket”, akikkel előzetesen együtt lakva akarunk megismerkedni. Lehetőséget biztosítunk arra, hogy a közösségbe társulók saját házikót építsenek, és amikor nem használják, közösen kiadjuk vendégeknek, amiből bevételünk lesz. A vendégek számára tervezünk programokat az offgrid élet és közösségek megismerésére. A Nagy Szigeten kb. 40 ilyen van. Egyelőre csak az offgrid naplóban és a Facebookon népszerűsítjük az életformát, s több elektronikus folyóirat, blog is követi a programot.


Szintén Amerikában, az új-mexikói sivatagban létezik egy hasonló, offgrid-mozgalom, amelyről egy dokumentumfilm is készült. Miben hasonlít, és miben különbözik az Önök elképzelése az earthship-esekéhez? Mi a törvényes útja annak, hogy valaki a hálózatról leválva éljen?

Építészetileg semmi különös újdonsággal nem szolgálhatunk, talán csak azzal, hogy igyekszünk minél többet magunk építeni. Nem hulladékból építkezünk, de tervezzük azt, hogy az ilyen ötleteket (pl. pillekő) megvizsgáljuk és hasznosítjuk lehetőség szerint. A hangsúlyt inkább a jó közösségre helyezzük. Az ilyen mesterséges közösségeknek többnyire van valamilyen ”erőssége”, sajátossága, irányultsága, művészek, biogazdálkodás, hippik, sajátos építészet, vallási alapok, stb. Nálunk nincs és nem is lesz ilyesmi. A kellemes, értelmes, egyszerű és a természettel harmóniában zajló élet egy testmeleg kis közösségben – ezt szeretnénk biztosítani a közösség tagjainak és vendégeinek.

És ami azóta történt...

Önellátó közösség Magyarországon is, a pázmándi Mesefalu születése

Időközben a nagyszülők kis falujukban, Pázmándra visszatérve belevágtak a mozgalom magyarországi kiépítésébe is. A Velencei-tó és a Velencei-hegység keleti csücskébe található pázmándi mesefalu a nevét meseszerűsége miatt kapta.


Megálmodóik célja olyan közösséget létrehozni Pázmánd község területén, amely ökológiailag tudatosan él, önfenntartásra törekszik. Működésével szervesen bekapcsolódik a falu társadalmi, gazdasági életébe, és tapasztalatait a lehető legszélesebb körben osztja meg. A Mesefalu közösség minden tagja szolgálatot vállal a csoport, vagy akár, az egész faluközösség számára. Az ottani önkormányzat támogatja a tervet, a Facebookon szerveződő falu iránt nagy az érdeklődés.

További információ:  A Mesefalu naplója és a Facebook oldalon!

Forrás: Transindex.ro / Rácz Tímea - Emberiség.hu