A legtöbb ember, aki ellátogat hozzánk megnézi Budapest nevezetességeit és már megy is tovább, kihagyva a rengeteg gyönyörűséget, amit az ország rejt: a szépséges nemzeti parkoktól kezdve, a 22 borvidéken át, kis országunk hihetetlenül sok bájos titkát mulasztja el a látogató. Colm számukra szeretné fotóin és írásain keresztül bemutatni a magyar földet, és adni egy kicsit a világnak a virtusunkból és kultúránkból.
Következzen a beszámoló, melyben Colm megosztja tapasztalatait velünk a hazánkban eltöltött egy évéről:
"Egy kicsivel több, mint egy évvel ezelőtt, a feleségemmel együtt Magyarországra költöztünk. Ez hatalmas változás volt az addigi életünkben, hiszen Dél-Kaliforniából egy másik országba, egy másik földrészre kerültünk, ami hihetetlen különbségeket tett egyértelművé mind kultúrában, mind életmódban és stílusban, sőt még a klímában is!Egyszerűbb, lassabb életet kerestünk és újra találkozhattunk a feleségem családjában az Amerikában eltöltött nyolc év után. Az eredeti tervünk az volt, hogy újrakezdjük az életünket, kipróbálunk valami újat és vásárolunk egy otthont, földdel. Mostanra álmunk megvalósulása már csak egy karnyújtásnyira van. Az elmúlt 12 hónap igencsak tanulságos volt. Sokkal többet tudok Magyarországról, mint ideérkezésünk előtt. Sokat változtam és nem csak én, hanem a véleményem is sok dologról. Íme néhány dolog, amit a Magyarország tanított nekem az eddig itt eltöltött egy év alatt.
A magyarok nem is annyira zsémbesek
Elsőnek itt van ez a régi sztereotípia, ami szerint a magyarok mogorvák és depresszívek. Elismerem, tényleg el lehet ezt hinni, de azután, hogy egy évet éltem itt, rájöttem, hogy ez nem teljesen igaz. Nem a Baywatch egyik epizódjában élünk, ahol mindenki tökéletes és imádja az élet minden percét. Az élet néha nehéz az itt élőknek is, hiszen emberek vagyunk, nem mindig vagyunk tökéletesek és hangulatunk se az. A magyarok pedig történetesen jól fejezik ki az érzelmeiket és nem rejtik őket véka alá. Azonban kiváló humorérzékük is van, lehet, hogy cinikus és fekete humor az övék, de képessé teszi őket az élet legelképesztőbb és legkiakasztóbb pillanatain is derülni egy jót. Mindemellett a magyarok hihetetlenül jó házigazdák, és imádják megosztani másokkal a hagyományaikat. Most, hogy elgondolkoztam rajta, talán zsémbesebb vagyok, mint az általam ismert magyarok többsége!
A magyaroknak személyes kapcsolataik sokkalta fontosabbak, mint a karrier és a pénz
Néha csak azt szeretném, hogy minden úgy menjen, ahogy én akarom, hiszen az idő pénz és fogy is, nem jut mindenre belőle. Ezért gyakran sietek, sőt ideges is vagyok, hiszen annyi mindent el kell intézni. Ez lenne az amerikai beidegződés? Talán... Magyarországon a rokonok és barátok sokkal fontosabbak, mint máshol a világban. Sokat beszélgetnek egymással, akár hosszú ebédek közben is. Nem azt mondom, hogy az amerikaiak nem értékelik ezeket a dolgokat, hiszen nem így van, azonban itt az élet nem tűnik olyan beosztottnak, mint másutt.
A disznóhús a barátom
Mindig is szerettem a disznót: szalonnát, sült húst, kolbászt. Csupa-csupa jó dolog. Magyarországon ez az egész disznó-dolog egy teljesen más dimenzióban van. Bármilyen részét megveheted a disznónak, sőt, itt minden részét el is készítik ennek az állatnak! Valahogy nem voltam az a típus, aki sült disznó zsírt evett volna kenyérrel. Mostanra ez már teljesen normális számomra, bár nem eszem minden nap ilyet. Persze, azt hozzá kell tenni, hogy ez nem olyan, mint amilyennek hangzik. Szóval nem rossz, hanem kifejezetten finom, csak annyit kellett tennem, hogy az előítéleteimet félretettem a zsírral kapcsolatban, hiszen egy kis kóla sokkal károsabb, mint egy kis kisült sertészsír. A kocsonya ugyanilyen dolog.
Nem kell pálinkát innom
Magyarországon gyakran megkínálnak pálinkával. Régebben sosem utasítottam el az italt, mára rájöttem, hogy a pálinka elfogadásának finom megtagadása nem borzasztja el a magyarokat. Persze jobban örülnének neki, ha lehajtanád velük a felest, de hamar túllépnek ezen. Azt is megtanultam az itt eltöltött idő alatt, hogy milyen a jó és rossz pálinka. Ennek megkülönböztetése igen egyszerű: a rossz pálinka után másnap a halálért könyörögsz.
A magyarok csak azt akarják, hogy békén hagyják őket
A magyarok általában akaratukon kívül kerülnek bele a konfliktusokba. A történelmi harcok során nem tartoztak se kelethez, se nyugathoz, mindig két tűz közé szorulva kellett a túlélésre játszaniuk. A jelenlegi bevándorlási helyzetben már csak egyszerűen azt szeretnék, ha békén hagynák őket. Mondhat bárki bármit a magyar kormány politikájáról, vagy a magyarok hozzáállásáról, mindnek egy a mozgatórugója: az ország nyugalmának megteremtése. És ne higgyétek, hogy rajongója vagyok a magyar kormányzatnak. Ezzel kapcsolatban az elmúlt egy évben újra rá kellett jönnöm, hogy a média milyen hihetetlen hatalommal bír: manipulatív és korrupt. Minden média, a magyar, a nyugat-európai, az amerikai a saját verziójában adja elő a tényeket.
Valószínűleg Budapest a kedvenc városom
Rengeteg város van a világon, ahol még nem jártam, azonban azok közül, ahol már voltam talán Budapest a legkedvesebb nekem. Nehéz megmondani, hogy mi fogott meg így ebben a városban. A művészet? Az ételek? Ahogy a Duna kettészeli? A mókás bárok sokasága? A terek és a szobrok? Az éjszakai élet? Hogy őszinte legyek, nem tudom. Ha elég időt töltesz Budapesten érteni fogod, hogy miről beszélek. Ha még nem voltál itt, akkor csomagolj és gyere.
A magyar borok igazán, de tényleg igazán kiválóak
Magyarországon a bornak hagyománya van. A szocialista rezsim alatti kudarcokból alkották meg és most főnixként feltámadva született újjá a magyar bor. Az elmúlt húsz évben az évszázados hagyományokat kombinálták a modern technológiával és igen jól haladnak vele. Szerencsére volt lehetőségem pár borászatot meglátogatni, ezeknek köszönhető a fehér bor iránti rajongásom. A furmint az új kedvencem. Annak, aki ebbe az országba látogat érdemes kipróbálnia Barta, Füleky, St. Andrea, Csendes Dűlő, Tinon, St. Tamás, Holdvölgy, Bock, Demeter és Thummerer borait.
Rögzíteni kell a dísztárcsákat
Pár héttel ezelőtt képtelenek voltunk felhajtani egy meredek emelkedőn a jeges út miatt, úgyhogy a domb aljában hagytuk az autónkat és felsétáltunk a tetőre a feleségem unokatestvérének házához. Amikor néhány órával később visszaértünk az autóhoz az összes dísztárcsánk hiányzott. Igazából az "ellopták" lenne a legmegfelelőbb szó erre. Bár nem tudom, hogy egy öreg Opel Corsa műanyag dísztárcsái mire jók, de ezek szerint már soha nem is fogom megtudni.
A sár itt az élet része
Dél-Kaliforniában a sár nem annyira jellemző. A heves esőzések által pár évente okozott földcsuszamlásokat leszámítva, a sár ott nem túl gyakori dolog. Mivel Magyarországon félig-meddig városias környezetben élek, a sár nem mindennapos része az életemnek. Említettem már, hogy a klímát is meg kellett szokni, mivel itt sokat esik. Persze ez jó dolog, szép zöld lesz a fű meg tiszta a levegő, de lesz egy jó adag sár is. Meg akkor is amikor a hó olvad. Szerintem az utóbbi egy évben többet pucoltam cipőt - és kutyát - mint az elmúlt harminc évben összesen.
Az élet habos oldala
Az a gyönyörű négy évszak
Odahaza Dél-Kaliforniában nincsenek igazán évszakok. Persze nyáron melegebb van, mint az év többi részében, télen meg esik, de élesen elkülönülve az évszakok nem léteznek. Az elmúlt egy évben Magyarországon megtapasztaltam ezt a csodát: a csípős, metsző, fagyos reggeleket, a szemet gyönyörködtető havat, a tavasz virágba borulásának ragyogását, a vibráló zöldet, a ragadós és nehéz nyári napokat, az ősz arany sárgáját, borvörösét és naplemente narancsát. Mindig van valami, amire érdemes odafigyelni. Minden évszakban van valami csodás itt: tavasszal újjászületik a táj és pezseg az élet mindenfelé, a nyár a vízparti pihenéssel és a Borsodi sörrel fonódott össze, ősszel szüretekkel lehet kiválóan múlatni az időd, télen pedig a csípős hidegben a kandalló melege, a tea adja a meghitt hangulatot, valamint a kirándulás a csípős hidegben csodává dermedt erdőkben.
Persze hiányzik Kalifornia és sok otthoni dolog: a taco, a Sierra Nevada Pale Ale (ez egy sörféleség), a barátok, a medencés kerti partik, a sziklamászás és a téli meleg napsütés. Hiányzik a családom is, az anyával elszürcsölt margariták, a kávézás apával és a bolondozások a testvéremmel. De ez így van rendjén. Annak ellenére, hogy hiányzik a kaliforniai lét, itt is van egy saját kis életem. Velem van szeretett feleségem, szereztem rengeteg új barátot és itt van sok-sok disznóhús, meg sár és világklasszis bor, ami szebbé teszi az életet Magyarországon.
Bár dísztárcsáim még mindig nincsenek...
Ez van.
Forrás: The Paprika Projekt
Pozitív Nap - Gerecs Zsófia
