Zsanett az egyetem elvégzése után évekig a szállodaiparban dolgozott, Ali hivatásos sportoló. Húszas éveik végét a szerelem szigetén, Cipruson töltötték, de a felhőtlen élet és a szikrázó napsütés ellenére úgy döntöttek, hogy a honvágy és Magyarország szeretete visszaszólítja őket szülőhazájukba.

Zsanett és Ali

A ciprusi kisváros után, Debrecenben túlságosan gyorsnak tűnt az élet a pár számára. Nap, mint nap mentő, rendőrautó szirénázására ébredtek belvárosi lakásukban, nem tudtak visszaszokni a mindennapi mókuskerékbe: a reggeli csúcsforgalom, a türelmetlenség, a monotonitás, a környezetszennyezés és az egész beszűkült világ elviselhetetlenné vált számukra.

Szabadságra volt szükségük, szabadok akartak lenni, mint a madár, és az égiek jóvoltából vágyuk teljesült. 

Rátaláltak arra a fantasztikus helyre - ahol 2013. karácsonya óta élnek -, a Mézeshegyi-tó vidékére.  A Jézuska ajándéka volt, hogy erre a szép ünnepre elkészült felújított „Mézeskalács” házuk és hivatalosan is kiköltözhettek tanyájukra. Debrecenből 10 kilométert kell autóznunk országúton Hosszúpályi irányába, majd 2 kilométert az erdőben, hogy elérjük a tanyát. Először minden családtagjuk aggódott, hogy hogyan fognak közlekedni – hiszen hosszú kilométereket földúton kell megtenni.

Mi lesz vajon velük így elzárva a világtól? Mihez kezdenek az erdőben? De ők folyamatosan kitartottak elhatározásuk mellett és már csak azért is jó messzire költöztek. Természetesen azóta mindenki megszerette a vidéket. Már a hely neve is gyönyörűen cseng… Mézeshegy. Talán ez is egy ok volt arra, hogy a fiataloknak erre a tanyára esett a választásuk. Északról tó, keletről legelő, délről messziről vöröslő fenyőerdő, nyugatról egy mesés tölgyes határolja a tanya területét. Igazán szerencsések, hiszen ha egy erdei sétára vágynak, elegendő csak kilépniük az ajtón és egyből a természet lágy ölén találják magukat.

A házikót már messziről megismerni. Frissen meszelt fal, a színes spaletták és szépen kifaragott galambdúc a kertben.

A régi kiskapun belépve az olajfa árnyékában két bodros szőrű puli és egy óriási lompos komondor üdvözli a látogatót. Idegenként nem biztos, hogy ilyen nagy szeretettel fogadnának, no de elvégre ők a házőrzők. A mézeskalácsházba belépve – elnevezése a vidék nevéből adódik – ropogó tűz fogadja az embert. A házat búbos kemencével fűtik, a konyhában pedig a hagyományokhoz híven beépített takaréktűzhelyen fő az ebéd. A frissen behozott fa és a fazékban rotyogó paprikás illata gondoskodik az igazi, meleg otthon érzéséről. A ház jórészt a nagyszülők padláson talált régi bútoraival van berendezve, amiket restauráltak és különböző színekre antikoltak.

A téli időszak pont megfelelő volt arra, hogy a pár átgondolja, hogyan is kezdjenek hozzá a tavaszi veteményezéshez és milyen őshonos állatoknak adjanak otthont a tanyán. Márciusban gyümölcsfa ültetéssel indultak a munkálatok. 

Ebben a legkedvesebb szomszédasszony, Ica néni és 5 szorgos  unokája segített. Megtanulhatták a faültetés titkait, hogyan is kerüljön a kiásott föld a megfelelő rétegezésben a facsemete köré, hogyan kell iszapolni és további hasznos fortélyokat. A legkisebb unokának annyira megtetszett a faültetés, hogy már másnap szüretelni akarta a frissen termett almát. A tavasz további részében hagymát, répát, salátát, uborkát, kukoricát, krumplit vetettek, majd fagyos szentek után ültették el a palántákat (paradicsom, paprika, káposzta, brokkoli, kelbimbó…). A kimaradt üres földterületek pedig dinnye és tökfölddé változtak.

Mivel Zsanett népi gyógyászattal is foglalkozik, ezért mindenképp szeretett volna egy kis gyógynövény- és fűszerkertet, amelybe zsálya, citromfű, menta, bazsalikom, koriander és még sok más hasznos mag és palánta került. A szomszédasszony bőven ellátta őket virágmaggal is, így a házikó körül kanna virág, pulykaorr, óriásira nőtt napraforgók és csodaszép zíniák százai díszelegnek.

A nyár folyamán szinte gyermeki örömmel nézték, ahogyan kibújnak az első csírák a kertben, futni indult a tök, az uborka - fantasztikus, ahogyan a természet újjáéled. Ica néni elmesélte nekik, hogy amikor nagyon szegények voltak, a krumpli héját is elvetették. Zsanett és Ali ezen felbuzdulva megfogadták a tippet és csodával határos módon szép nagy krumplikat szüretelhettek belőle.

A megtervezett állatállomány is beköltözhetett a gazda által saját kezűleg készített ólakba. Ali sportoló hivatása mellett nagy lendülettel látott neki a népi gazdálkodás tanulmányozásának. Ha a kezdet nem is volt egyszerű, de mára takaros tyúkólakkal és disznóólakkal büszkélkedhet. A munkálatokban rengeteget segítettek a barátok és a család, akik nagy örömmel érkeztek és a néphagyományokhoz híven kalákában dolgoztak.

Az állatállomány első tagjai

Három szőke mangalicával indult a gazdaság, név szerint: Zsófi, Bandi és Pötyi, majd sorra érkeztek az erdélyi kopasz nyakú tyúkok, kakasok, magyar kacsa, liba, szürkemáj és bütykös liba. A fő kakas neve a helyi szokásokhoz híven: Pityu. Ezen a vidéken minden kakast Pityunak, minden kacsát Trézsinek és minden libát Lukréciának vagy Gedeonnak hívnak. A következő télen András nappal a hagyományos disznótor sem maradhatott el, orjalevessel, töltött káposztával és a kihagyhatatlan hájas tésztával. Remek alkalom volt arra, hogy a család és a barátok együtt legyenek, felelevenítsék a régi emlékeket.

A közös munka mindig szép, örömmel tölti el az ember szívét. Milyen tökéletes is volt, amikor több generáció élt együtt és minden családtagnak megvolt a maga feladata a legkisebbtől a legidősebbik. Senki sem volt „felesleges”, az idős emberek tapasztalata ugyanolyan fontos volt, mint az életerős, de még tapasztalatlan fiataloké. A kukoricafosztás, tollfosztás során lányok-asszonyok együtt munkálkodtak örömmel, énekelve. Jogosan merül hát fel a kérdés: a mai világban miért nincs így? Miért nincsenek „együtt” az emberek?

Zsanett és Ali arról meséltek, hogy amióta kiköltöztek a „természetbe”, egy teljesen új világba csöppentek. Csodálatos embereket ismertek meg a környező tanyákon. Igaz embereket! Akiknél még az élet része a „jó tett helyébe jót várj” fogalma. Rengeteget segítenek egymáson, legyen szó szántás-vetésről, a jószág megetetéséről, szüretelésről vagy akár csak egy jó nagy tál vasárnapi ebédről. Itt mindenki segít mindenkinek, a szeretet viszonzásra talál.

És mi az ars poeticájuk?

„Sajátos világ a vidéki élet, aki egyszer megízleli, soha többé nem tudja elengedni… Itt igazán megélheted a szabadságot, ahogy a messzire nyúló legelőket, szántóföldeket látod. A tavaszi szellő átjárja a lelked legmélyebb, titkos zugait, úgy érzed, itt igazán élsz, létezel. Az erdőben sétálva, csendben, megérezheted a fák lelkét, át is ölelheted őket, ha éppen úgy tartja kedved – hiszen sokan tudják, hogy energiát kaphatsz tőlük. Eláraszt a természet gyógynövénnyel, zamatos erdei gombával, gyűjthetsz erdei szamócát, szedret… tárt karokkal várnak a roskadozó galagonya, kökény és csipkebogyó bokrok. Kell ennél több?”

Forrás: sokszinuvidek.hu - Vaskor István