A mai napig emlékszem erre a pillanatra, ahogyan arra is, hogy mennyire nem értettem, mi történik. Ki az a Diana, és miért sír az édesanyám, ha nem is ismeri?

Amikor nagyobb lettem, a tévében láttam néhány riportot róla, és a királyi családról. Olvastam, és megnéztem az összes filmet, amely erről a témáról szólt. Bizony tragikus sorsú emberről beszélünk, aki különböző cselekedetek és megnyilvánulások árán a szívek királynője lett.

Arról azonban, hogy benne mi zajlott le, valószínűleg nagyon kevesen tudtak. Sőt, talán a teljes valóságot senkinek sem mondta el. Az emberek csak azt a végtelen önzetlenséget látták, amellyel a bajbajutottak és a rászorulók felé fordult, miközben mindvégig azért küzdött, hogy a "hatalmával" egy jobb világot teremtsen.


Nyilatkozataiban többször is hangsúlyozta azt, hogy számára mennyire fontos a segítség, és az, hogy segítő kezet nyújtsunk akkor, amikor arra szükség van.


Az idők során azonban rá kellett jönnie, hogy hozzá korántsem olyan kegyesek az emberek, mint ahogyan ő viselkedett másokkal. Hozzá nem tudnak olyan feltétlen szeretettel fordulni, ez pedig nem csak az udvarra volt igaz, hanem a sajtóra is. Kíméletlenül hajkurászták, élete minden percét szerették volna megörökíteni, miközben ő lassan szinte belebetegedett abba, hogy nem hagyják élni.


A házassága is válságba került, hiszen férjével napról napra romlani látszódott kapcsolatuk, és ezt bármennyire próbálták titkolni, a sajtó kiszimatolta, és nyilvánosságra hozta. Nehéz idők lehettek ezek számára, erre pedig nincs is jobb bizonyíték, mint a saját szava, amelyet az azóta már Panoráma interjúnak elhíresült nyilatkozatában hallhattunk.


Bár Diana eleinte nem akart elválni férjétől, később a szerelem is beköszöntött az életébe, amely után megváltoztatta döntését. Ez a szerelem azonban egy olyan szálka volt, amely sokaknak szúrta a szemét. A férfi egy arab orvos volt, így az udvar, a sajtó, és a nép is úgy vélte, hogy ez nem helytálló viselkedés. A hercegnőt azonban sose érdekelte az udvar véleménye, mindig próbált kibújni a számára értelmetlen szabályok alól, és úgy élni, mint egy hétköznapi ember.


A történtek ellenére megpróbálta azt, hogy sikerüljön minden helyzetből a legjobbat kihoznia, felállnia és tovább végeznie a feladatát. Többször hangsúlyozta azt, hogy a megbocsájtásnak igen fontos szerepe van az életünkben.


Diana vallásossága többször is felszínre került, hiszen úgy gondolta, hogy akiket ő szeretett, és meghaltak, azok most egy szellemvilágban élnek, ahonnan szemmel követik őt és vigyáznak rá. Ám azt is tudhatjuk, hogy hitt a lélekvándorlásban.


A vigyázó kezek azonban 1997. augusztus 31-én elhagyták őt, ugyanis amikor Párizsban szerelmével együtt menekültek a paparazzók elől, súlyos autóbaleset következtében meghalt. Utolsó szavai, már ha hihetünk a helyszínre érkező mentősöknek a következő volt:


A hercegnőt több millió ember megsiratta, s még többen a mai napig a szívükben körzik őt. Az iránta érzett tisztelet, és az, hogy emléke máig fennmaradt, tetteinek és önzetlenségének köszönhető.

De mi a tanulság mindebből nekünk? Mit vihetünk magunkkal ebből a történetből a hátralévő utunk során? Diana mindig arra vágyott, hogy szeressék őt. Csak arra, hogy valaki érdek nélkül, cím nélkül, csak őt lássa és a lelkét szeresse. Úgy ahogy van, teljes meztelenségében.


Mi is erre vágyunk. Ez a legnagyobb célunk. Hogy szeressünk, és minket is viszont szeressenek. Szeretetet adni, és kiérdemelni a mi feladatunk. Jó cselekedeteink meghozzák méltó gyümölcsét.

A feladatunk már csak annyi, hogy megtaláljuk és felismerjük azt, aki minket is viszont szeret.

Ma már értem, hogy akkor miért sírt az édesanyám...


Szilágyi-S. Erika/ Pozitív Nap