Nemrég ismertük meg a fiatal pár nem mindennapi történetét. Már elsőre lebilincselt minket merész vállalkozásuk, őrült kalandjuk – amit most muszáj megosztanunk, hogy minél többen követhessétek izgalmakkal, tanulságokkal teli barangolásaikat.  

Egy évvel ezelőtt, tavaly nyáron kezdődött minden. A fiatalok – már akkor is a szokványostól eltérő módon – bringán mondták ki a boldogító igent. Nyomban belevágtak a mézes hetekbe, mégpedig pedált tekerve. Három évre és 40 ezer kilométert betervezve indultak világkörüli, rendhagyó nászútjukra, zászlórúdjukra tűzve a család, és a fenntarthatóság jelszavakat.

Egy év elteltével közel 9 ezer megtett kilométer és tizenöt ország van a hátuk mögött. Élményeiket a 360fokbringa blogukon olvashatjuk. Élvezetes stílusú bejegyzések, életszagú tudósítások ezek, amikre gyorsan rákap a távoli világokba vágyó, itthon maradt olvasó.  

                   
            “Az ezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik.” (Lao-ce) 

Ugye nem meglepő, hogy e mellett mi sem mentünk el szó nélkül? Most lássuk a részleteket maguktól az őrült kalandoroktól - exkluzív interjú Zárug Zitával és Harkányi Árpáddal Nepálból, 2710m méter magasból, a Himalája egyik eldugott kis falvából.

Á-Z: Kalandvágy, a felfedezés vágya, bele az ismeretlenbe! A világ: a kultúrák, a tájak, az emberek mélyebb megismerése. Megtapasztalni azt, amit már indulás előtt is sejtettünk, hogy a világ egy nagyszerű hely, és az emberek 99,999 %-a nagyszerű, segítőkész és kedves. Mozgatott minket a kihívás, hogy meg tudjuk-e csinálni?! Meg tudjuk-e szervezni, ki tudunk-e tartani, vagyunk-e elég erősek fizikailag, mentálisan?

Á-Z: Külföldiek közül Alastair Humprey, PedalPowered Family, vagy Jamie és Henry említhető, de sok magyar utazó is motivált minket, ilyen például Bujna Zoltán, aki Teheránig kerékpározott, vagy az orosházi Lénárt (Léna) Ferenc, aki a pekingi olimpiára tekert ki. Velük beszélgettünk sokat indulás előtt, sok gyakorlati tanáccsal láttak el. Persze ők nem tekertek 40 ezer kilométert, de egyelőre mi is „csak” 8600km-nél tartunk. Meglátjuk, meddig jutunk, minden új napnak és új kilométernek örülünk. Ha a túrát 35 ezerrel fejezzük be, akkor is boldogok leszünk, a lényeg az út alatt szerzett élmények. 

Á-Z: Árpi esetében például egy szépen ívelő IT mérnöki karriert. Sok mindenről lemondtunk, de mind a ketten úgy érezzük, ennél jobb dolgot jelenleg nem is kezdhetnénk az időnkkel. Szerencsések vagyunk, hogy mindezt megtehetjük, nincs hitelünk és még nincsenek gyermekeink. Mi az időnkről döntöttünk leginkább, annak pedig az értékes és hasznos eltöltésére tettük le a voksunkat. Az út persze sok lemondással jár, hiányoznak a barátaink és a családunk is, de mindez megéri, hihetetlen dolgokat tanulunk magunkról, az életről és a nagyvilágról. 

PN: Az utazás sport teljesítményéről, technikai oldaláról mesélnétek röviden?  

Á-Z: Közlekedési eszközünk a fekvőbringa (rekumbens, röviden reku) lényege, hogy egy kényelmes fotelban fekszel, így tekersz, és innen csodálod körülötted a tájat. A kényelem mellett a másik nagy előnye, hogy egy ilyen bringán kisebb a légellenállásod, ezért 25-30 km/h felett lényegesen könnyebb vele tekerni. Várost nézni pihenőnapon szoktunk, ilyenkor egy új barátnál, couchsurfingesnél (kanapészörfing) vagy vendégházban zárt helyiségbe lelakatoljuk a kerékpárokat, így nyugodt lélekkel nézelődhetünk.

Á-Z: Majdnem az összes cuccunk elfér a 4-4 táskába, amelyek a bringák oldalára vannak felpattintva. Ezek 20-20 literes vízálló zsákok, ezekben van a sátor, a matracok, a hálózsákok, a tábori konyha, egy kis fürdőszoba (kihajtható lavór, 10l-es zuhanyzsák) iroda (fényképező, netbook, elemek, töltők, telefonok, GPS), meleg és könnyű ruházat, szerszámok, pótalkatrészek. Egy kisebb patikányi gyógyszer, pipere és higiéniai dolgok. 

PN: Már említettétek, hogy a média hamis tükrével ellentétben tapasztalataitok szerint az emberek 99,9%-a pozitív, áll ez a megállapítás India után is?

Á-Z: India azért volt nekünk nehéz terep, mert hatalmas volt a kulturális szakadék, az emberek, nagyon mások, mint mi. De nagyon van mit tanulnunk az ázsiai emberektől: jártunk Delhiben egy nyomornegyedben, ahol mosolygó emberekkel találkoztunk. Ez nagyon meghatározó élmény volt számunkra.   

Őket látva megtanultuk, hogy a boldogság nem csak a körülményeken múlik, hanem a felfogáson, a gondolkodásmódon is. Egyébként szinte minden országban rettentő kedvesek, segítőkészek és befogadóak az emberek, és ez akarva, akaratlanul is átragad ránk. 

Legmagasabb pont, ahol eddig életünkben jártunk, az Tádzsikisztánban volt, a Pamírban, a 4655m magas Akbajtál-hágó. Az ottani emberek egyszerű élete, és az egész Pamír-fennsík egy nagyon meghatározó, és nagyon nagy élmény volt. Egyben talán ez volt a legnehezebb és a legkiszolgáltatottabb helyzet is.

PN: Ezek után az évekig tartó kalandozások után nem féltek, hogy a hazai hagyományos keretek szűkek lesznek, ha visszatértek? Hogy látjátok az 5-10 évvel későbbi életeteket?   

Á-Z: Hát az biztos, hogy már semmi sem lesz ugyanolyan mint előtte, ha egyszer hazaértünk. Azt már most, közel egy évvel azután, hogy elindultunk, érezzük: ez az utazás sok mindenben megváltoztatott minket. Megtanultunk örülni az apró, és egyszerű dolgoknak, és elengedni azt, ami nem lehetséges. 

Rengeteg emberrel találkoztunk, és mindenkit, aki közel került hozzánk, meghívtunk magunkhoz Magyarországra. Az egyetlen, amit kértünk tőlük, az csak pár év türelem volt, hogy hazaérjünk, mielőtt jönnek. És természetesen couchsurfing-es vendégeket is fogadni fogunk, így a világ nem fog bezárulni előttünk, ha hazaérünk, és ha valóban eljönnek majd azok a barátaink, akikkel ezen az úton találkoztunk, akkor általuk ez az út is tovább fog élni azután is, hogy hazaérkeztünk.

Utóirat: Az interjú készítést követően már a Facebook oldalukról értesültünk az Annapurnai 5416 méter magas Thorung La hegyi csúcstámadásukról, ahonnan elégedetten és boldogan tértek vissza Mukthinat-ba, a civilizációba. 

Friss házasoknak, ambiciózus fiataloknak legszívesebben receptre íratnánk fel ezt az életformát. Amíg gyűjtöd a bátorságot addig is kövesd a blogot, hisz a nászútból még mindig van két év, két kontinens és megannyi izgalmas élmény hátra! 


Az interjú folytatása, második része itt olvasható.


Szerző: Zupkó Anett - Pozitív Nap

Képek forrása: 360fokbringa.hu