A film két főszereplője kénytelen szembenézni a véggel, osztozni a kórházi szobán és összeírni azt a bizonyos bakancslistát. A két, egymástól teljesen különböző ember elhatározza, hogy hátralevő idejükben végrehajtják mindazt, amiről álmodoztak. Mi most nem a halálra készülünk, ellenkezőleg, az életre.

Mi most nem arról akarunk meggyőzni titeket, hogy új dolgokat próbáljatok ki és utazzatok el a 10 leggyönyörűbb városba. Persze, ezek is jó, szép dolgok és valószínűleg hasznosak is valahol, viszont mi egy olyan párbeszédet kínálunk Nektek, amelyet magatokban kell lefolytatni. Mi a filmbéli szereplőkkel ellentétben nem a halálra, éppen ellenkezőleg, az életre készülünk. Ezért összegezzük most a dolgokat, és azt a bakancslistát akarjuk felállítani Neked, amelyet életed során mindenképpen meg kell tenned, el kell mondanod és meg kell kérdezned.

Jelenet, a Bakancslista c. filmből

Lássuk:

1. Kérj bocsánatot

A bocsánatkérés megfoghatatlan jelenség. Van, akinek jól megy és profi ebben, de van, akinek nehezére esik még akkor is, ha tudja, hogy nincs igaza. Szerintetek hülyeség azt mondani, hogy a bocsánatkérést meg kell tanulni? Szerintünk nem. Sőt, mi több, igenis nehéz dolog. Viszont az, aki elsajátítja az bölcs, és boldog ember. Tovább megyünk, és azt mondjuk, hogy bocsánatot kérni nem csak akkor kell, ha hibáztunk. Akkor is kell, amikor nekünk van igazunk.

Bizonyára mindannyiunk életében előfordult már olyan eset, hogy összevesztünk valakivel, szüleinkkel, testvérünkkel, barátnőnkkel, és úgy éreztünk, hogy most nem mi vagyunk a hibások. Nem fogunk bocsánatot kérni, most az egyszer megvárjuk azt, amíg a másik lép. De talán a másik fél ugyanezt gondolja, így ő sem tesz semmit. Mi a teendő ilyenkor? Nem tudjuk. Nem vagyunk nagy megmondók, okos, bölcs, előrelátók, csak emberek. Azt viszont tudjuk, hogy mit éreztünk ebben a helyzetben. És azt, hogy nincs olyan veszekedés, vita vagy félreértés amely megéri azt, hogy elveszítsd azt, akit szeretsz.

Néha az okos enged, szamár... ismerjük a gyermekkori mondókat, de nem lehetne ez igaz a mi életünkben is? Mi történne, hogy egy-két alkalommal félreraknánk azt a fránya büszkeséget és mi tennénk meg az első lépést?
Semmi.

De annyi talán mégis, hogy harca indulunk magunkkal, és győzünk. Kimutatjuk, hogy szeretünk.

Mondd el, mennyire sajnálod

2. Engedd el a haragot

Az előzőhöz kicsit hasonló a második pont, amely azt mondja, hogy engedjük el a haragot. Persze, ez is nehéz. Az érzelmekkel, emberekkel és kapcsolatokkal történő dolgok mindig nehezek. Talán úgy tűnik, hogy könnyű mondani és valóban könnyű mondani. Megtenni sokkal nehezebb. Azonban ha elengedjük a haragot és megbocsájtunk, nem mással teszünk jót, hanem magunkkal.

Az idegesség nagyon sok energiát von meg tőlünk. Túl sokat. A bosszúsággal töltött időt jóra fordítva, csodákat tehetnénk a konyhában, gyermekünk ruhásszekrényében vagy a rendezetlen akták között. Mi a lényeg tehát?
Az, hogy ne menjen le a nap a te haragoddal. Békében aludd át az éjszakát, s majd meglátod, hogy a holnap mit hozz.

Ne menjen le a nap a te haragoddal!

3. Néha csak annyi kell, hogy kiadd, ami benned van

Ha jobban belegondolunk, életünk nagy részét az teszi ki, hogy teljesítjük kötelességeinket, a munkahelyünkön, a családunkban és az otthonunkban. Megtesszük azt, ami a mi dolgunk. Itt vagy ott, de munkavégzés közben előkerülhetnek olyan dolgok, amelyekkel bizony nem értünk egyet. Ez pedig konfliktust, haragot és elégedetlenséget szül bennünk. Sokszor persze az a legjobb, ha nem mondunk semmit, nem vesszük fel a negatív energiákat, illetve nem állunk bele egy-egy értelmetlen vitába.

Vigyázzunk azonban, mert az sem jó, ha mindent elfojtunk magunkban. Igenis vannak olyan pontok, amikor úgy érezzük, hogy betelt a pohár és nincs tovább. Ilyenkor bizony adjuk ki, ami bennünk van. A veszekedés nem egy félelmetes, veszélyes dolog, hiszen ha ritkán fordul elő és letudunk vonni belőle néhány tanulságot, akkor bizony jótékony hatása van.

Ha úgy érezzük tehát, hogy itt a vég, ne fogjuk vissza magunkat, mondjuk el, hogy nem tudunk több túlórát vállalni és zavar minket a sok páratlan zokni a mosatlanban. Higgyük el, néha kell valami, ami lenullázza felborzolt kedélyeinket.

Engedd ki, ami benned van!

4. Kérdezd meg!

Bizonyára sok dolog van, amit nem tudunk. Mindig is érdekelt minket valami róla, de soha nem jött el a megfelelő idő kérdésünk feltételére. Kínos, vagy csupán már nem aktuális, talán értelmetlen vagy pont ő nem értené, hogy ez most hogyan, merre, meddig. Nos, ne élj tovább tudatlanul. Hozd el magadnak a megfelelő percet és tedd fel a kérdésedet. Eljött a kérdések órát, amikor is tapintatosan és szépen megfogalmazva rákérdezünk arra a bizonyos dologra. Akkor is, ha kínos és akkor is, ha már nem aktuális.

Ami Téged érdekel, az mindig aktuális.

Gondold át és kérdezd meg!

5. Adj számot arról, amid van!

Minden hozzáállás kérdése. Arról szól, hogy a poharat félig telinek vagy félig üresnek látod. Elmélázva azon, hogy milyen ruha kellene karácsonyra vagy a szilveszteri buliba és mennyi új bútor kéne még a házba, meg persze egy új kocsi sem jönne rosszul, elgondolkodhatnánk azon, hogy mi az, ami megadatott nekünk. Rossz oldalt nézünk. Az életünk nem ott kezdődik, hogy mi az, ami nincs meg, hanem ott, hogy mi az, ami megvan. Kezdjük el nyugodtan a felsorolást és a számvetést. Mi tudjuk, hogy melyik oldalon lesz több!

Írj egy összehasonlító listát. Mi tudjuk, hogy melyik oldalon lesz több!

6. Köszönd meg!

Sok mindent köszönhetünk sok mindenkinek. Ha elkezdenénk számolni, hogy mennyi mindent is, valószínűleg listák végeláthatatlan sorát tartanánk magunk előtt. Ám talán mégsem mondunk elégszer köszönetet.

Itt nem kell feltétlenül nagy dolgokra gondolni, elég csupán annyit észrevenni, hogy a kedvesed ma reggel is csomagolt neked salátát, mert odafigyel a diétádra és a barátodtól kaptál egy csokit, csak. Csak úgy. Köszönd meg a láthatót és a láthatatlant. Köszönd meg, hogy törődik veled. Hogy szeret.

Mondj köszönetet!

7. Mondd el neki, hogy szereted

Az élet túl rövid ahhoz, hogy bosszúsak legyünk, tartsuk a haragot, vagy túl sokat várjunk. Természetesen mindent jól át kell gondolnunk, viszont ha túl sok ideig rágunk egy bizonyos dolgot a végén már nem lesz íze. Rövid ez az élet, ezért addig kell mindent megtenned, amíg benne vagy, és addig kell mindent elmondanod, amíg van kinek. Nem tudhatod, hogy mit hoz a holnap, örömöt vagy könnyet és melletted lesz e az az ember, akivel beszélni szeretnél.

Barátaink, szüleink vagy idős nagyszüleink. Szeretnek minket, de lehet, hogy sokszor már az idegeinkre mennek a régi történeteikkel és a folytonos túlzott odafigyelésükkel. Nem lehet, hogy nem éreztetjük velük eléggé, hogy mennyire fontosak nekünk? Mondd el hogy szereted reggel, mondd el délben és mondd el este, addig mondd, amíg meg nem unja és ha megunja, az sem baj. A szeretetből sosem elég, és sosem lehet elég.

Ez a legfontosabb: mondd el neki, hogy szereted!

Hét pontunk végére érve talán már mindannyian rájöttünk, hogy ezek nem olyan dolgok, amelyek életünk során csak egyszer történnek meg velünk. Legalábbis reméljük. Folyton folyvást körülvesznek minket, de talán mégsem mondjuk el elégszer ezeket a dolgokat. Itt vannak velünk, ennyire egyszerűek. Mégis ez a mi életünk bakancslistája. Ez a fontos, nem a drága holmi és a pazar utazás.

Ami pedig a legfontosabb, az a szeretet.

Szilágyi-S. Erika/ Pozitív Nap