A természeti népek nem használnak pelenkát. Vajon hogyan csinálják? Rekonstruálható ez a módszer a nyugati társadalomban is? Igyekszünk választ adni!

Az Elimination Communication (EC) egy módszer ahol a babát megfigyeljük és a jelzéseiből következtetünk arra, hogy pisilnie, kakilnia kell. Ha az elméletről szeretnél többet megtudni, bátra lapozd fel korábbi cikkünket. Most azonban vizsgáljuk meg azt, hogyan kivitelezhető számunkra ez az egész a gyakorlatban.


Hogyan vágjunk bele?

Eleinte mindenképpen érdemes egy pár napig teljesen pucéron hagyni a babát. Ez a megfigyelés ideje. Tegyünk a bébink alá törülközőt vagy gumilepedőt és gyönyörködjünk! Figyeljük meg mennyi időnként pisil, mennyit kakil, milyen cselekvésekhez lehet társítani az ürítést.

Aztán mehet maga a pisiltetés. Lehet ázsiai bili fölé tartani, de megfelel egy mezei bili is, sőt valaki a keverőtálra esküszik, mert azt szinte lehetetlen elhibázni. A legegyszerűbb azonban mégis az, ha együtt ülünk a wc-re.  Az EC-s pózban a baba háta az anya hasának támaszkodik. Lábait fel kell húzni a pocakjához, ezzel is segítjük az ürítést. Gyakorlatilag egy mély guggolásban van. Ebben a helyzetben a baba gerince támaszkodik, így a terhelés eloszlik, tehát a gyerek nem ül. Ha nem is javasoljuk órákon keresztül, de arra a pár percre amíg csurgat egyet semmi gondot nem okoz.

Először érdemes a kakikra koncentrálni, mivel ebből kevesebb van és könnyebb kapcsolni valamihez. Ám közkedvelt pisilés-idő a babáknál az evés, ébredés és hordozás utáni. Hordozás alatta ebben az esetben a hordozóban, autósülésben vagy babakocsiban hordozás is értendő. Mivel ezekben a helyzetekben a babák ösztönösen megtartják a pisit, utána általában hatalmasakat pisilnek.

Hullámvölgyek

Az első két életévben hihetetlen fejlődésen mennek keresztül a gyerekek. A fejlődési ugrások idején, vagy amikor a foguk jön, esetleg betegek az EC háttérbe szorul. Előfordul, hogy az addig tökéletesen „szobatiszta”, mindent előre jelző gyermekünk leáll minden nemű kommunikációval és állandóan bepisil. Ez tökéletesen normális. Az EC hullámvölgyekből és szerencsére hegyekből áll. Amíg stabilan szoba tiszta nem lesz a gyerekünk, addig ezekre a hullámvölgyekre csak legyinteni kell, és ha a baba éppen másra koncentrál nyugodtan ráadni a pelenkát.

Olyan is van, hogy egyenesen sztrájkolnak a gyerekek. Kitekerednek a kezünkből, nem akarnak bilizni. Akkor nem bilizünk, semmi gond. Érdemes bízni bennük!

Megijedni sem kell, hogy kárba vész az addig befeketett idő és energia. Ilyenkor nem felejtette el a babánk, amit addig tanult, csak egy időre talonba rakta. Meglepetésszerűen vissza fog térni a pisiltetéshez.

Pelenka vagy nem pelenka?

Vannak akik arra esküsznek, hogy pelenkátlanul kell tartani a babát és vannak akik nem. Mindkét módszer működik, ki kell választani a számunkra legkönnyebbet. Ha a pelenkátlan verziót választjuk, akkor be kell szerezni egy rakomány macinacit, babylegs-et, ha lányunk van kisruhát, amit csereberélünk ha éppen becsúszik ez-az.

Ha pelenkázunk, akkor pedig érdemes textil pelenkázni, mivel az könnyen visszaadható a babára és nem sajnáljuk pisinként cserélni, hiszen nem a kukában landol. Nagy előnye még, hogy a pisi hőmérsékletét és mennyiségét is rögtön látjuk belőle, így tudjuk, hogy mikor és mennyit pisilt a babánk. Remek erre a célra kapható ruhák és eszközök vannak. Ma már erre is egy egész iparág települt, bár Magyarországon még nem vetette meg a lábát.


Jelek

Van olyan baba aki születésétől kezdve tökéletesen egyértelműen jelzi a pisit és mindig ugyan úgy. Van olyan is aki soha nem használ semmilyen jelet. Mindkét gyermek alkalmas az EC-re és a köztük levő össze verzió is. Először is magára a jelre rájönni egy nagy kaland. Fontos, hogy ne kézjelet vagy hasonlót keressünk, hiszen nem nekünk ad jelet a gyermek. Számára ez csak egy cselekvés, egy szokás az ürítés előtt. Egy fintor, rúgkapálás, ilyesmi.

Ha semmilyen következetes esemény nem jelenik meg a pisilésnél, akkor sem kell kétségbe esni. Erre való az időzítés. Ha már ismerjük a babát, akkor tudjuk, hogy mennyi időnként pisil. Egyszerűen fel kell neki kínálni a lehetőséget ugyan annyi időnként. Ha az időzítést választjuk, akkor figyelembe kell venni, hogy mennyit ivott a bébi és milyen évszak van. Nyáron ugyanis a nagy melegben sokkal kevesebbet pisilnek a dedek.

Ez a sok minden az idő múlásával automatikussá válik, eleinte nem is kell figyelni, a tapasztalattal jön.

Egy kis személyeskedés

A fiam születése előtt olvastam először az EC-ről és úgy döntöttem, hogy ekkora marhaságot régen hallottam már. Amikor aztán megszületett, az első három közös hetet azzal töltöttük, hogy naponta kétszer két órát vigasztaltuk amíg üvöltött, és vártuk, hogy végre kakiljon. Három hét után rájöttünk, hogy ha megtöröljük a fenekét és felhúzzuk a lábát akkor tud kakilni. Innentől ha elkezdett sírni már vittük is a wc fölé. A kólikás hasfájást mintha elvágták volna, soha többet nem volt ilyen gondunk. Másik kellemes mellékhatás, hogy 14 hónapos kora óta nem kakil be soha.

Az EC, sok minden más mellett, a szobatisztaságot egy hosszú és feszültség mentes folyamattá teszi. Nem arról van szó, hogy egyik héten még benne ül a kakiban, a másik héten már a bilit kínálgatják. Hosszasan tanulja, hogy mi micsoda és hová kéne kerülnie. Nyílván ez eleinte kicsit több energia befektetéssel jár és néhol egy kicsit több izgalommal. (Mert a kísérletező kedv ezen a területen sem kisebb mint máshol.) Ám a befektetés sokszorosan megtérül.

Ennyit a gyakorlatról, a cikk másik részében, pedig olvashatsz az elméletről!


Szerző: mitugrászLuca - Pozitív Nap