Így május vége felé már mindenki lélegzet-visszafojtva várja a nyarat. Mert végre napsütés és természet és meleg és szabadság! Ha nem is egész nyáron, mint iskolás korunkban, de legalább néhány napra. No de hogyan töltsük a néhány napot?
Erre persze sokan zsigerből felhorkannak: “Nem vagyok én már tinédzser, hogy ilyenekkel szórakozzam!” Mert ugye zaj van, meg tömeg. És mindenféle extrém módon kinéző, meg részeg ifjoncba lehet akadni egy ilyen helyen!
De néhányan talán azt mondjuk: “Mi van, ha ettől még élvezhető a dolog? Ha nem sikerül jól, még mindig felülhetek a következő vonatra! Minden esetre élmény, nem úgy, mint otthon ülni!” És mi, vállalkozó szellemű optimisták, egyszer valóban veszünk egy nagy levegőt, és – egy életünk egy halálunk – elindulunk.
Elő a motyóval, fel a festékkel és nyomás!És aztán kiderül, hogy a zajos koncerteken magunkról megfeledkezve kitombolhatjuk magunkból az összes problémánkat! Az extrém módon kinéző ifjonc pedig valójában teljesen normális, csak éppen ő így vetkőzik ki magából, hogy utána megnyugodva visszatérhessen a mindennapokhoz.
Igen, fesztiválozni nem csak tizen- és huszonévesen lehet! Később is ugyanúgy meghatározó élmény! Persze már nem ugyanúgy. Mert már nem az a lényeg, hogy anya elenged-e, hogy mi történik, ha nagyon berúgunk, vagy hogy érdemes-e minden nap mással aludni a sátorban. Az ilyen dolgokat előbb-utóbb valóban kinövi az ember.
Helyette viszont kiélvezzük azt, hogy valami olyat csinálunk, ami nagyon más, mint amit megszoktunk. Ez alatt a pár nap alatt semmi más dolgunk nincs, mint az, hogy élvezzük az életet.
Eeeldurranok! (VOLT 2013)
Koncertről koncertre járunk, és kicsit belehallgatunk ebbe is – abba is. Lehet, hogy szembejön egy olyan banda, amelyikről sosem hallottunk még, de mintha az a második szám pont a mi lelkünkhöz szólna! Aztán benézünk egy másikra, ami teljesen más stílus. Elsőre kicsit fura... De aztán elkap a hangulata, és valahogy mégis olyan...feledhetetlen az egész! Akkor és ott!
És ott vannak az emberek! Ilyenkor valahogy mindenki mosolygós és barátságos. Valaki hozzánk szól, és beszélgetni kezdünk. Miért ne? Most ráérünk mindenre! És másnap már régi ismerősként köszöntjük, ha szembejön. Igen, ő a rocker, aki most a vattacukrot árulja esténként. Az ötven körüli tanárnő, aki így heveri ki a diákjait. Az egyetemista, aki erőt gyűjt a következő vizsgájához. Minden nappal egyre több lesz az ismerős! És ha nem is találkozunk velük többet, itt és most közéjük tartozunk.
Ez alatt a pár nap alatt teljesen szabadok vagyunk. Amikor álmosak vagyunk, behúzódunk a sátorba és alszunk. Amikor éhesek leszünk, eszünk. Nem törődünk semmivel, és semmi sem muszáj. Csak úgy vagyunk. Élünk a pillanatnak.
Aztán ahogy vége lesz, élményekkel telve, barnábban, nyugodtabban, bár kissé kócosabban és gyűröttebben térünk haza.
És egy kiadós fürdő és alvás után majdnem újra a régi minden. De egy kicsit mégsem az! Mert valahogy újra tele vagyunk energiával és az élet szép! Aztán valamiről eszünkbe jut, vagy meghalljuk valamelyik ismerős zenét, és újra ott van! Bennünk! Nem veheti el többé senki! És legszívesebben megosztanánk mindenkivel. Így aztán sorra kérdezzük a hüledező ismerősöket: Legközelebb te is jössz fesztiválozni?
Bakó Klára - Pozitív Nap
