Válság és konfliktus ikerfogalmak, noha a válság sajátossága, hogy elkerülhetetlenül változást generál. A konfliktusokat nem lehet megoldani, viszont túl lehet élni, megküzdéssel és szembenézéssel. És ha túléltük, akkor örülni is tudunk az életnek. A bátorságot és az életszeretetet kell támogatni minden erőnkkel - vallja Dr. Bagdy Emőke.

Az emberben a tehetetlenség érzése leggyakrabban elemi dühöt vált ki. Amikor azt mondjuk, „mérges vagyok”, akkor az az indulat hormonjai bennünk valóban mérgező hatásúak. Erre mondja nagyon pontosan József Attila: „még jó, ha az ember haragja nem az embert magát harapja.” Pedig harapja: az infarktust kiváltó tényezők között a düh, a tehetetlenség bizonyítottan előkelő helyen áll.


A konfliktus mindig erőrendszerek összeütközése, akár belső lelki szinten zajlik, akár az életünket meghatározó külső színtereken. Legközvetlenebbül a számunkra oly fontos szeretteink, családunk körében, barátainkkal, vagy akár az egzisztenciánkat és létfenntartásunkat biztosító hivatás, a munkahelyi kapcsolatok területén. Szándékok, vágyak, szükségletek, érzelmek, érdekek, meggyőződések csatázhatnak egymással benn, a lelkünkben, vagy kinn, a kapcsolatvilágunkban. Akár belső, akár külső a konfliktus, átérzésének, megélésének idején és a vele való megbirkózás során kedvezőtlen stresszállapotba kerülünk.



Azért rossz ez a stressz, mert nincs a helyzetre megoldásunk, beszorulunk, tehetetlenné válunk. Ilyenkor szorongunk, és gyakran debilizáló, butító szorongás állapota vesz erőt rajtunk. Hiába üzeni a stressztörvény, hogy „üss vagy fuss”, éppen ezt nem tehetjük. Egyik sem volna célravezető. Nem is kell ahhoz olyan messzire mennünk, mint a világméretű gazdasági, pénzügyi válság, hiszen ennek lecsapódása, megélése is temérdek egyéni, családi, társas környezeti, munkahelyi stb. konfliktusban érhető tetten.

A konfliktusokat nem lehet megoldani, viszont túl lehet élni!

Selye János distressz-élménynek nevezi a rossz, kellemetlen, ártó stresszt, szemben az eustresszel, az örömteli stresszállapottal, amelynek feszültségeit élvezzük. A distresszben is szeretnénk valamit tenni, hogy a tehetetlenség kínjából kiszabaduljunk, de nem tudunk.

Mintha a szervezet azt mondaná: rajta, cselekedj, akarom, hogy csinálj valamit! Ha nem vagyunk képesek valamilyen akcióra, akkor a feszültség megmarad, a szervezet csak nagy nehezen tud visszatérni nyugalmi állapotába. Ez a megnyugvást nehezen lelő stresszelt állapot nagyon megterhelő. Ha hosszasabban fennáll, mint például elhúzódó konfliktushelyzetben vagy a válság pangó állapotaiban, akkor kimerüléshez, stresszbetegségekhez vezethet: szorongásos, fóbiás, depressziós állapothoz, álmatlansághoz, magas vérnyomáshoz, gyomorpanaszokhoz stb.

A szorongástól távol kell tartani magunkat!

Rengeteg pszichoszomatikus stresszbetegség, allergia és autoimmun reakció gyógyítható lenne pszichoterápiával és megelőzhető volna lelki „edzéssel”. Ma az egyik vezető halálok a szív- és érrendszeri megbetegedés. Tudjuk, hogy bizonyos típusú érzelmek és indulatok különösen károsítják a koszorúereket. Például az ellenségesség, a gyűlölethordozás, a harag. Candace Pert kutatónő azt igazolta, hogy bizonyos típusú problémák által keltett feszültség és ennek hormonális megfelelője bizonyos szervi rendellenességek előidézésben nagy szerepet játszik.

Mi is történik, amikor valamilyen hatás ér minket, hogyan dolgozzuk ezt föl mentálisan?

Először eldönti az agy, hogy a hatás fontos vagy nem. Ha fontos, de rossz, és nem tudok vele mit kezdeni, akkor az idegrendszer és hormonműködés egy bizonyos, arra az érzelemre jellemző ún. ligandot, vagyis hormon-peptid koktélt kezd termelni, amely aztán leáramlik a szervezetbe, ahol különösen bizonyos típusú fogadósejtekre, vagyis szervrendszerre hat.

A gyűlölet által kiváltott ligandok például minden alkalommal összeszorítják a koszorúereket, ezért a szív nem kap elegendő vért. Ennek ismétlődése nyomán jöhet létre az infarktus. Mit üzen mindez nekünk? Azt, hogy tényleg „ne menjen le a nap a te haragoddal.”

A rákkutatás is azt igazolta, hogy a daganatos elfajulásban különös szerepet játszik az a hormonhatás, amelyet a megbocsátásra való képtelenség vált ki. A megbocsátásnak úgy kellene szerepelnie az életünkben, mint egy rítusnak. Akik a hitük szerint élnek, azért is egészségesebbek, mert lelkigyakorlattal, bűnbánattal, imával kitakarítják magukból a negatív indulatokat. A hit univerzális képesség, valamiben-valakiben mindnyájan hiszünk.

És ha túléltük konfliktusainkat, akkor örülni is tudunk az életnek. A bátorságot és az életszeretetet kell támogatni minden erőnkkel!


A szabadság első pontja: szeretni az életet! Szeressük az életet, mert akkor az élet is szeret bennünket! Ez egy olyan kölcsönhatás, amiben ugyanúgy köszön vissza az élet, ahogyan mi szeretjük: táplálva a reményt, a derűt, az optimizmust. Ez lett az én életfilozófiám is.


Szerző: Pozitív Nap