Induljunk ki a közhelyből, ami azt mondja "Rohanó világban élünk." Nyilván ebben a mondatban nagy igazság van, ami Európát és Amerikát illeti, de érdekes módon a bolygónkon máshol is van élet. Momentán Keletre gondolok, de dobálózhatnék más helyekkel is, ahol megdől a mi civilizált közhelyünk. Lehet, hogy csak mi rohanunk?

Hogy egészen pontos legyek elárulok egy tényt: 7,125 milliárdan élünk ezen a nagy, gömb alakú bolygón és ez bizony nem kevés. Ebből a hatalmas számból, pedig 1,59 milliárd az európai- és amerikai ember összesen. Tehát megközelítőleg a hétmilliárd emberből kétmilliárd rohan. Persze esélyes, hogy a nyugodt helyeken élő, más kultúrájú emberek sem sokkal nyugodtabbak, de az biztos: többségük nem idegeskedik az okos telefonja miatt - és itt nem az agyagi jóllétről beszélünk, vagy az elmaradottabb helyekről.

Évszázadokkal korábban is mondogatták az okosok, hogy mekkora jelentőséggel bír a csend, a hallgatás. Amint kilépünk az ajtón különböző hangokat, ha jobban tetszik, zajokat hallunk, ezért nehezebben tudunk elmélyedni és igazán koncentrálni saját gondolatinakra. Mondhat bárki bármit, hogy - "Márpedig én tudok magamra koncentrálni nagy zajban is..., stb." - nem tud! Mert ez ilyen. Biológiailag képtelenség. Az agyunk nem tud egyszerre ennyi hangot elválasztani.

Ellenben azt sem hagyhatjuk, hogy ne foglalkozzunk a saját gondolatinkkal.  Furcsán hangozhat, de valóban nem foglalkozunk eleget azokkal a dolgokkal, amik a fejünkben vannak...

Ezért szánjunk időt a "csendben levésre" és foglalkozzunk a saját kérdéseinkkel.

Naponta legalább egy órát érdemes csendben tölteni saját magunkkal. Ezt a környezetünk is meg fogja érezni.

Hogyan? Kapcsoljuk ki a tévét, ha csak nem a kedvenc szappanoperánkat sugározzák. Kapcsoljuk ki a rádiót, hacsak nem a nap hírét közli a vicces bemondó. És még számtalan lehetőségünk van csendet teremteni magunk körül, még ha valaki 5 gyönyörű gyerek büszke szülője is.

Érdemes egy próbát tenni, és megállni egy cseppet a nagy rohanásban...


Pozitív Nap - Vermes Nikolett