"Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.
Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam."
32 évesen pedig az ember még ereje teljében van, sokaknak ilyenkor kezdődik el igazán az élete. Ebben a korban már általában kialakult egzisztencia, állandó barátok, feleség, férj, és ami a legfontosabb: család jellemzi az embert. Minden ekkor kezdődik el igazán. Többek között ezért is szokatlan az, ha valaki létösszegzést tart ilyen fiatalon.
Pedig 1937-ben még teljesen más időket éltek, mint most. Legtöbbünk a napjait az állandó bizonytalanság jellemzi, a felgyorsult világ és a fejvadász cégek mind azt üzenik, hogy aki elmúlt harminc az már nem kellő. Nem jó. Ide jutottunk hát, ebben a rendszerben próbálod megtalálni magad Te is és én is, miközben azon igyekszünk, hogy helyet készítsünk magunknak.
Létösszegzés pedig minden életszakaszban lehetséges, hiszen már egész fiatalon felmerül a kérdés a gyerekekben, hogy ki vagyok én, és honnan jöttem tulajdonképpen. A 18 évesnek gyakran mondják, hogy ugyan mit tudsz te, még olyan fiatal vagy?! Pedig ő is tudja. Az ő 18 évében is bekövetkeztek már olyan nehézségek, olyan válságok és olyan helyzetek, amelyeket így vagy úgy, de meg kellett oldania. A friss diplomások is ilyenek. Oly fiatalok még, mégis, ahogy kilépnek az egyetem kapuján az öröm mellett a bizonytalanság és a félelem is helyet kap a szívükben, hiszen ott lebeg a nagy kérdés: Hogyan tovább?
Fiatal felnőttek, friss házasok, újdonsült szülők, szülők és nagyszülők mind-mind felteszik maguknak a kérdést: hova jutottam? Mit értem el ebben az életben? Mi volt a célom, és sikerült-e teljesítenem.
Bármely életkor alkalmas lehet tehát a létösszegzésre, hiszen a tegnap már történelem. Amit tegnap elértem, az már siker, viszont amit nem, az már kudarc. S bizonyára sokan vagyunk olyanok, akik egy kicsit visszatekintve azt gondoljuk, hogy bizony sok lehetőséget kihagytunk, és még többet elmulasztottunk. Volt olyan vonat, amelyre nem szálltunk fel, pedig lehet, hogy jobb lett volna, amelyik pedig elvitt minket, az rossz irányba tartott.
Mindez igaz. A baj csupán az, hogy utólag mindig okosabb az ember. Utólag jól látjuk a régmúlt helyzeteit és összefüggéseit, viszont még soha, senkivel nem találkoztam, aki előre is képes lett volna megmondani azt, hogy mi lenne a jó.
Ha én visszanézek, látok jó és rossz dolgokat egyaránt. Látok sok örömöt és sajnos igen sok könnyet is. Viszont ami mindig megmarad, bármely helyzetben, bárhol legyek, bármennyi évesen is, az a szeretet, amely visszaemlékezve betölti a szívemet, és megszólaltatja a csendemet. Te is látod apád szerető mosolyát, a mamád óvó hangját és a barátok kacér pillantását. Ugyanakkor látod a társad, akit melléd rendelt az ég, s mindez elég ahhoz, hogy tudd: bármit elérsz. Bármit, amit eddig nem tettél meg, amit eddig nem értél el, vagy ahova eddig nem jutottál el. Bármit megtehetsz, ha ott áll mögötted, és amikor kell melletted az, akit szeretsz.
Ez pedig a legnagyobb ajándék, amely minden létösszegzésben az első helyet foglalja el. Hiszen mi számít ebben az életben? Az anyagi javak? A kapcsolati tőke? Hogyne. Mindezek mulandó dolgok, amelyek csak egy adott pillanatban léteznek. Viszont a szeretet, ahogyan a vér is, sosem válik vízzé. Ez pedig minden bajon átsegít, és mindig a legnagyobb öröm, amelyet az élet adhat. Hiszen lehetsz bármely gazdag, ha nincs kivel megosztanod, a legszegényebb maradsz.
Mint tudjuk, József Attila versében a zaklatott magánéletében
bekövetkezett érzelmi válságok, a szerelmi reménytelenségek, a rendszertelen életvezetése
és az összeomlott idegrendszere is visszatükröződik, s mint szintén tudjuk, még
a vers megszületésének évében örök búcsút vett a földi élettől. Talán ő már
érezte, hogy az ő létösszegzésének eljött az ideje, és nincs idő a
késleltetésre.
"Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.
Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek."
volt, aki szeretett és volt, akit szerethettem.
Szilágyi-S. Erika/ Pozitív Nap
