Sorozatunk legújabb részében megvizsgáljuk, tényleg annyira kockázatos-e a tőzsdei kereskedés, amennyire azt úton-útfélen halljuk. Magyarán: bátran vihetjük-e a kosztpénzt befektetni vagy ennél azért legyünk óvatosabbak?

A filmeken és a könyvekben két fajta tőzsdei spekuláns létezik: az első a tőzsdecápa, aki degeszre keresi és kereste magát. Kastélyban vagy felhőkarcolóban lakik, szolgái vannak, szőke barátnője, furcsa szokásai, amelyeket környezete jóindulatúan elnéz, hiszen a pénzügyi varázsló közelében az ősszel lehullott falevelek is százdolláros bankóvá változnak.

A második típus már nem ennyire irigylésre méltó: ő tőzsdék örök vesztese. Az örök vesztes feláll ugyan a sorscsapásokból, ami akár tiszteletreméltó lehetne, de csak addig, míg végül mindenét oda nem adja a piacnak. Önmagával együtt a családját is földönfutóvá teszi, ha ugyan van családja.

A két véglet, remélhetőleg csak ritkán fordul elő a való életben. Különféle okok miatt a tőzsdecápák élete sem irigylésre méltó, ám örök vesztesnek lenni nyilván kellemetlenebb. Hiába, a helyes pénzügyi gondolkodás nincs benne a génjeinkben, míg az ősember mentalitás, a mának élés, a túlzott kockázat vállalása, a kapzsiság, a stresszhelyzetben eluralkodó félelem teljes mértékben.

Legyünk hát tisztában a kockázatok összes típusával. Íme, a tőzsdézéssel szembeni leggyakoribb kifogások listája:

1.    előfordulhat, hogy vásárolok részvényt, de tőlem senki sem fogja megvásárolni azokat.
2.    a tőzsdén minden pénzemet elveszíthetem, beleértve a házamat a fejem felett.
3.    nem csoda, hogy így van, a cápák alig várják, hogy felfalják a kis halakat.
4.    mindent összevetve, a tőzsdézés hatalmas szakértelmet igényel. Az átlagember nem lehet sikeres benne.
5.    tönkremehet a bróker vagy szimplán elcsalja a tőzsdézésre befizetett pénzemet.




Vizsgáljuk meg pontról-pontra, vajon igazak-e az állítások.

Az első pont természetesen igaz is, meg nem is. Bizony benne ragadhatunk egy tőzsdei kereskedésben, ha rossz részvényt választunk. Hogy ezt megértsük, meg kell ismerkednünk a likviditás fogalmával. A likviditás a részvény (vagy más pénzügyi termék) forgalmát jelenti. A magas likviditású részvényeket, amilyenek a bluechip részvények, bármikor el tudjuk adni, a pozíció zárásának szempontjából ezeknek a megvásárlása kockázatmentes.

Lássuk, mi az a bluechip: eredetileg az IBM részvényeit hívták bluechipnek. Mára minden kis kockázatú, feltehetően nyereséges, nagy likviditással bíró papírt bluechipnek hívnak. Magyarországon a bluechip vállalatok kapitalizációja meghaladja a 100 millió dollárt és Londonban is forgalmazzák őket. Ilyen az OTP vagy a MOL részvény. De ha a bluchipeket is alacsony likviditásúnak tartjuk, akkor foglalkozzunk a devizapárok kereskedésével, ott a napi forgalom már a 4000 milliárd (!) dolláron is túl van. Ez egy elképzelhetetlenül magas szám. Viszonyításképpen az USA éves GDP-je 2011-ben 15 000 milliárd USD körül alakult.

Kis kitérő: a biztonságos részvények vásárlásán túl a tőzsdét nem szerencsejátékként megélő spekuláns másik eszköze a stop-loss megbízás. Arról van szó, hogy vásárláskor érdemes kiadni úgynevezett „stop-loss” utasítást, amely a várakozásainkkal ellentétes piaci mozgás esetén lép életbe, vagyis a bróker egy általunk előre meghatározott árfolyam elmozdulás után automatikusan zárja a pozíciónkat. A stop-loss használatával a veszteségeink nem nőhetnek az egekig. Ki kell mondani: ez a tőzsdére merészkedő személy legerősebb fegyvere.

A második pont egy rémes vízió és abszolút igaz: bizony a tőzsdén minden pénzünket elveszíthetjük, könnyen elviheti a házat a fejünk fölül a végrehajtó. A jó hír az, hogy csak akkor, ha például banki hitelből próbálunk szerencsét a tőzsdén, mivel a bróker, ha a piac minden erejével ütne is ellenünk, még a számla teljes lenullázódása előtt likvidálja a pozícióinkat. (A határidős piac kivételt képez, ott előfordulhat negatív egyenleg egy-egy rossz üzlet után, következésképpen a határidős piac nem a kezdők terepe.)

Persze éppen eléggé kellemetlen, akármennyi pénzzel is töltöttük fel a számlánkat, ha csak néhány dollárnyi tőkénk marad. Ezért mondják azt a tapasztalt tőzsdeszakemberek, hogy csak olyan pénzből tőzsdézzünk, amely nem hiányzik a családi költségvetésünkből. A családi kasszát tehát nem szabad a piacra vinni. Kölcsönpénzből pedig eszünkbe se jusson kereskedni!

Mértékletességgel, ésszel vegyünk részt a tőzsde vérkeringésében. Álljon itt örök emlékeztetőül: a tőzsde nem szerencsejáték. Ha szerencsejátékot kívánunk játszani, irány a kaszinó.

Sajnos, a harmadik pont sem valótlanság: a cápák lesben állva várnak ránk. Amerikában ezeket a pénzembereket nem véletlenül hívják a gengszter szóból eredően bankstersnek.
A bluechip részvényekkel azonban ők sem tudnak mit kezdeni, ha mégis megpróbálják, könnyen úgy járhatnak, mint a Hunt testvérek. A két testvér története legendás. 1975-től elkezdték felvásárolni a világ ezüstkészletét, egyértelműen azzal a szándékkal, hogy megfejjék a piacot, főként a kisebb befektetőket. 1980-ra a világ ezüstkészletének a fele (!) már a tulajdonukban volt.

Ezzel egyidejűleg az árak elképesztően magasra szöktek. A Hunt fivérek mohóságukban nem ismertek határt, ezért ahogyan a népmesékben szokott történni, megfizettek tettükért. Az ezüst buborék szétpattant, az árat felverő összeesküvés kiagyalói pedig csak kisebb hasznot tudtak besöpörni. Ami biztos: a Hunt testvérek az USA három legnagyobb brókercége közül kettőt csődbe juttattak, becsületüket pedig végleg eljátszották. Az üzleti életben a becsület elvesztése súlyosabb katasztrófa, mint a csőd.


Következzék a negyedik pont, amellyel különösképpen egyet kell értenem: a tőzsdézés valóban nagy elméleti és gyakorlati tudást igényel, továbbá a kereskedő megfelelő pszichés hozzáállásnak sem lehet híján. Mindegyik tulajdonság elsajátítható, de sajnos, nem néhány nap alatt. Évek szükségeltetnek hozzá. Legyünk türelmesek önmagunkhoz, másképpen nem fogunk sikereket elérni. És azzal is legyünk tisztában, hogy sok-sok kudarcot fogunk elszenvedni, amíg sikeres kereskedőkké nem válunk.

A pszichés hozzáálláshoz tartozik, hogy a nők fegyelmezettebb kereskedők, kevésbé hajlamosak „durcáskodni”, „nekimenni a piacnak”, ha veszítenek. Egyszerűen fogalmazva, elfogadják, hogy nem sikerülhet minden trade. Ugye mondani sem kell, hogy ez a helyes magatartás.

Végül az ötödik pontról essék szó, a csaló vagy tönkrement bróker jelentette kockázatról. Elméletileg a brókerek az ügyfeleik pénzét a sajátjuktól elkülönítetten kezelik. Ám szigorúan csak elméletben, mert a gyakorlatban bármi megeshet. Igen, a bróker csalhat, lophat és akár tönkre is mehet.

Szerencsére emiatt nem kell túlzottan aggódni, van rá megoldás. Amikor Magyarországon brókert választunk, mindenképpen nézünk utána, hogy a cég tagja-e a Befektető-védelmi alapnak. Csak olyan brókerrel foglalkozzunk, amelyik tagja, mert ha a brókerünk elveszíti a pénzünket, az alap 20 000 eurónak megfelelő forint összegéig kártalanít bennünket. (Az Angliában bejegyzett brókereket az FSA felügyeli és 50 000 fontnak megfelelő összegig kártalanítanak bennünket.)

Létezik egy feketelista is, amely olyan brókercégeknek a neveit tartalmazza, akikkel egyáltalán nem szabad foglalkozni. Saját érdekünk, hogy alaposan tájékozódjunk, mielőtt elkötelezzük magunkat.

A lényeg: mindig a pénzünk biztonsága legyen az első szempont a bróker kiválasztásakor. (Ha semmi mást nem jegyzünk meg ebből az írásból, csak ezt az egy mondatot, és persze valamikor a jövőben tervezzük, hogy tőzsdézni fogunk, már megérte elolvasni a cikket.)


A fentiek után talán elmondható, hogy a fegyelmezett és megfelelően képzett kereskedő kockázata nem sokkal több, mint azoké, akik a bankban tartják a pénzüket.

Sorozatunk következő, ötödik részében megvizsgáljuk, milyen lépéseket kell megtennünk, hogy végre elkezdhessünk tőzsdézni. Tartsatok velünk legközelebb is!



Sorozatunk előző részei itt:

Őszintén a tőzsdéről mindenkinek 1.rész
Őszintén a tőzsdéről mindenkinek 2. rész
Őszintén a tőzsdéről mindenkinek 3. rész


Szerző: HSZ - Pozitív Nap