A Tárgyaink története film számos környezeti és társadalmi ügy összefüggéseiről rántja le a leplet és arra hív minket, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk, akkor is, ha ez utóbbi kicsit megerőltetőbb. Pár perc, ami megtanít pár dolgot, megnevettet és még az is lehet, hogy örökre megváltoztatja azt, ahogy "cuccaidra" tekintesz.
Először a tabu kategóriába helyeztem a témát és vele együtt a videót is, mert manapság valahogy erről tabu beszélni, pláne egy médiumban. A közvéleménynek általában azt sugallják, hogy az ilyen gondolatmenet fárasztó fenntarthatósági szájbarágásnak minősül, vagy valami abszurd értelmiségi eltévelyedésnek. Történik mindez akkor, amikor ma Magyarországon a legtöbb embernek összeszorul a gyomra, ha olyan szavakat ejtünk ki, mint karácsonyi vásárlás, vagy gázszámla. Hol is van a "hepiend" az egész történetben? Kiderül, ha van pár perced.
Venni, vagy nem venni
Pár
nap múlva elkezdődik az éves ajándékbontogatási csúcs, így a film még
inkább időszerű! A karácsony, helyesebben a köré épült kereskedelmi
tevékenység és a "feltétlen kell venni és adni valamit rokonainknak,
szeretteinknek, amire gyakran nincs is szükségük és sosem fogják
használni" őrület szoros összefüggésben van tabufilmünk
mondanivalójával.
A II. világháború utáni USA-ban találták ki a
mai fogyasztói világot, ez nem csak úgy "szervesen" létrejött. A háború
utáni gazdaságpolitikai teoretikus, Viktor Lebow ezt így fogalmazta meg:
"A gazdasági produktivitás azt igényli, hogy életstílussá váljon a vásárlás. A vásárlást és a javak használatát szertartássá tegyük, hogy mindez lelki kielégüléshez, önbecsülésünk növekedéséhez vezessen, hogy vásároljanak és a régit dobják ki, örökké gyorsuló tempóban..."
Fiatal fiú a feje fölé tart egy képernyőt sűrű füstben ghánai szeméttelepen.
Kép: Kai Löffelbein, a kép az UNICEF nemzetközi Év Fotója díj nyertese 2011-ben.
Manipulálva érezzük magunkat Lebow szavai nyomán? Erőteljesen. Szertartás, lelki kielégülés, önbecsülés - szavak amelyekről dédszüleinknek még eszébe nem jutott volna a vásárlás. Mindez mégis megtörtént, de kijelenthetjük - még ha szájbarágásnak is minősül manapság - , hogy a rendszer nem fenntartható többé.
Több a holmink, de kevesebb időnk jut mindarra, ami igazán boldoggá tesz...
Keményebben dolgozunk, mint valaha, sőt mára már azt is bebizonyították társadalomkutatók, hogy kevesebb szabadidőnk van, mint a feudális társadalmakban volt. Tudod, mi az a két elfoglaltság, amit e szabadidőben űzünk? Nézünk és nézelődünk, vagyis tévézünk és vásárolunk.
20 perc, hogy ne csak nézz!
Annie Leonard a filmben elmeséli hogyan fest egy-egy cuccunk életútja, mi a kapcsolat a gazdaság, a multik, a kormány, a környezetszennyezés és a saját döntéseink között. Ha megnézted görgess lejjebb, mert van a történetnek "hepiendje" is.
Rendhagyó "hepiend" - avagy egy új történet kezdete
Hol van az ember a jelenlegi rendszerben, legyen az USA, EU, Magyarország, vagy a harmadik világ? Hol van az egyén megbecsülése? Sehol. Rá kell jönnünk: azért, hogy ne használjanak ki senkit - legalább mi saját magunkat ne - valamilyen formában szembe kell fordulni a jelenleg (már legalább 60 éve) tartó folyamatokkal. Persze a kifelé vezető út nem felkeléssel, hisztériával, vagy ideológiákkal van kikövezve, hanem úgy, hogy "kicsi" emberként meghozzuk a döntést: nem veszek! Ebben csak az a hátulütő, hogy itt a fogyasztói társadalomban, mivel nem szándékozunk hirtelen "teljes értékű" fogyasztók lenni, nem leszünk megbecsülve... Vagy mégis?
Olyan világban élünk, ahol naponta minimum három reklámújságot dobnak a postaládába, hogy vegyünk és vegyünk és vegyünk. De mit, ha lényegében legtöbbször egy pozitív emberi kapcsolat hiányzik... Rászokunk a cigire, az alkoholra, a netezésre, a tévézésre és nem utolsó sorban a vásárlásra, ahelyett, hogy sutba vágnánk az egészet. A jó hír, hogy a fogyasztás kényszerének van "hepiendje": ha nem vásárolsz meg, amit csak "megérdemelsz", nem vagy a rendszer mérgezettje, és nagyfokú szabadságra tehetsz szert! Jól hangzik? Akkor vágj bele, próbáld ki egy hónapig - a január erre máris tökéletesnek ígérkezik!
"Valamit kell vennem a családnak karácsonyra!" - Ismerős?
Nos, a valódi válasz az, hogy NEM. Nem kell.
Ajándékozz élményt, figyelmet, közös együtt töltött minőségi időt.
Ez az, ami majd emlékké olvad, nem a sokadik tusfürdő+parfüm csomag.
Sok mindenről szól a filmecske. Ha végignézzük, talán elgondolkozhatnánk azon, egyénileg is mennyi múlik rajtunk, hogy ez a "váltás" bekövetkezzen. Tűnődjünk el azon, mennyit tehetnénk emberként az embertársainkért, hisz alapvetően ezért élünk, nem?
Legyünk emberek, ne pedig fogyasztási cikkeket felhalmozó és kidobó grafikonbábuk, vagy éhbérért dolgozó munkaerőpiaci tucattermékek. Identitásunk is alapvetően valamivé kell, hogy tegyen minket, és ezt nem az árucikkek piaca fogja meghatároznia...
Hangozzon bár unalmas, antiglobalista, fenntarthatósági szájbarágásnak, de ki ne szeretne egy olyan világban élni, ahol önbecsülésünk, énképünk javítója nem egy Iphone7s vagy egy új smartTV lesz, hanem emberi kapcsolataink minősége.
Kívánok boldog, "cucc-mentes" karácsonyt mindenkinek!
Szerző: Fodor Márta- Pozitív Nap
