Mielőtt vad karácsonyi vásárlásba kezdenél: ismerd meg cuccaid valós történetét

Ma a legtöbb embernek összeszorul a gyomra, ha olyan szavakat hall, mint karácsonyi vásárlás, vagy gázszámla. És mégis, néha erőn felül is, de vásárolunk és vásárolunk és vásárolunk. Miért is? Hol van a "hepiend" a történetben? Kiderül, ha van pár perced.

A Tárgyaink története film számos környezeti és társadalmi ügy összefüggéseiről rántja le a leplet és arra hív minket, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk, akkor is, ha ez utóbbi kicsit megerőltetőbb. Pár perc, ami megtanít pár dolgot, megnevettet és még az is lehet, hogy örökre megváltoztatja azt, ahogy "cuccaidra" tekintesz.


Először a tabu kategóriába helyeztem a témát és vele együtt a videót is, mert manapság valahogy erről tabu beszélni, pláne egy médiumban. A közvéleménynek általában azt sugallják, hogy az ilyen gondolatmenet fárasztó fenntarthatósági szájbarágásnak minősül, vagy valami abszurd értelmiségi eltévelyedésnek. Történik mindez akkor, amikor ma Magyarországon a legtöbb embernek összeszorul a gyomra, ha olyan szavakat ejtünk ki, mint karácsonyi vásárlás, vagy gázszámla. Hol is van a "hepiend" az egész történetben? Kiderül, ha van pár perced.


Venni, vagy nem venni


Pár nap múlva elkezdődik az éves ajándékbontogatási csúcs, így a film még inkább időszerű! A karácsony, helyesebben a köré épült kereskedelmi tevékenység és a "feltétlen kell venni és adni valamit rokonainknak, szeretteinknek, amire gyakran nincs is szükségük és sosem fogják használni" őrület szoros összefüggésben van tabufilmünk mondanivalójával.

A II. világháború utáni USA-ban találták ki a mai fogyasztói világot, ez nem csak úgy "szervesen" létrejött. A háború utáni gazdaságpolitikai teoretikus, Viktor Lebow ezt így fogalmazta meg:

"A gazdasági produktivitás azt igényli, hogy életstílussá váljon a vásárlás. A vásárlást és a javak használatát szertartássá tegyük, hogy mindez lelki kielégüléshez, önbecsülésünk növekedéséhez vezessen, hogy vásároljanak és a régit dobják ki, örökké gyorsuló tempóban..."  


Fiatal fiú a feje fölé tart egy képernyőt sűrű füstben ghánai szeméttelepen.
Kép: Kai Löffelbein, a kép az UNICEF nemzetközi Év Fotója díj nyertese 2011-ben.



Manipulálva érezzük magunkat Lebow szavai nyomán? Erőteljesen. Szertartás, lelki kielégülés, önbecsülés - szavak amelyekről dédszüleinknek még eszébe nem jutott volna a vásárlás. Mindez mégis megtörtént, de kijelenthetjük - még ha szájbarágásnak is minősül manapság - , hogy a rendszer nem fenntartható többé.


Több a holmink, de kevesebb időnk jut mindarra, ami igazán boldoggá tesz...

Keményebben dolgozunk, mint valaha, sőt mára már azt is bebizonyították társadalomkutatók, hogy kevesebb szabadidőnk van, mint a feudális társadalmakban volt. Tudod, mi az a két elfoglaltság, amit e szabadidőben űzünk?  Nézünk és nézelődünk, vagyis tévézünk és vásárolunk.

20 perc, hogy ne csak nézz! 


Annie Leonard a filmben elmeséli hogyan fest egy-egy cuccunk életútja, mi a kapcsolat a gazdaság, a multik, a kormány, a környezetszennyezés és a saját döntéseink között. Ha megnézted görgess lejjebb, mert van a történetnek "hepiendje" is. 




Rendhagyó "hepiend" - avagy egy új történet kezdete


Hol van az ember a jelenlegi rendszerben, legyen az USA, EU, Magyarország, vagy a harmadik világ? Hol van az egyén megbecsülése? Sehol. Rá kell jönnünk: azért, hogy ne használjanak ki senkit - legalább mi saját magunkat ne - valamilyen formában szembe kell fordulni a jelenleg (már legalább 60 éve) tartó folyamatokkal. Persze a kifelé vezető út nem felkeléssel, hisztériával, vagy ideológiákkal van kikövezve, hanem úgy, hogy "kicsi" emberként meghozzuk a döntést: nem veszek! Ebben csak az a hátulütő, hogy itt a fogyasztói társadalomban, mivel nem szándékozunk hirtelen "teljes értékű" fogyasztók lenni, nem leszünk megbecsülve... Vagy mégis?

Olyan világban élünk, ahol naponta minimum három reklámújságot dobnak a postaládába, hogy vegyünk és vegyünk és vegyünk. De mit, ha lényegében legtöbbször egy pozitív emberi kapcsolat hiányzik... Rászokunk a cigire, az alkoholra, a netezésre, a tévézésre és nem utolsó sorban a vásárlásra, ahelyett, hogy sutba vágnánk az egészet. A jó hír, hogy  a fogyasztás kényszerének van "hepiendje": ha nem vásárolsz meg, amit csak "megérdemelsz", nem  vagy a rendszer mérgezettje, és nagyfokú szabadságra tehetsz szert! Jól hangzik? Akkor vágj bele, próbáld ki egy hónapig - a január erre máris tökéletesnek ígérkezik!


"Valamit kell vennem a családnak karácsonyra!" - Ismerős?
Nos, a valódi válasz az, hogy NEM. Nem kell.
Ajándékozz élményt, figyelmet, közös együtt töltött minőségi időt.
Ez az, ami majd emlékké olvad, nem a sokadik tusfürdő+parfüm csomag.

Sok mindenről szól a filmecske. Ha végignézzük, talán elgondolkozhatnánk azon, egyénileg is mennyi múlik rajtunk, hogy ez a "váltás" bekövetkezzen. Tűnődjünk el azon, mennyit tehetnénk emberként az embertársainkért, hisz alapvetően ezért élünk, nem?

Legyünk emberek, ne pedig fogyasztási cikkeket felhalmozó és kidobó grafikonbábuk, vagy éhbérért dolgozó munkaerőpiaci tucattermékek. Identitásunk is alapvetően valamivé kell, hogy tegyen minket, és ezt nem az árucikkek piaca fogja meghatároznia...

Hangozzon bár unalmas, antiglobalista, fenntarthatósági szájbarágásnak, de ki ne szeretne egy olyan világban élni, ahol önbecsülésünk, énképünk javítója nem egy Iphone7s  vagy egy új smartTV lesz, hanem emberi kapcsolataink minősége.  

Kívánok boldog, "cucc-mentes" karácsonyt mindenkinek!



Szerző: Fodor Márta- Pozitív Nap

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Kapcsolódó írásaink

Kapcsolódó írásaink

HÚSLEVES (nem egyszerűen gyógyszer és ebéd, nem egy szimpla étel, a húsleves a minden)

Ez a film a karácsonyi húsleves készítését dolgozza fel, de ne a klasszikus főzőműsorra gondoljon valaki, ha esetleg tervbe veszi a megnézését. Inkább a főzés hangulata, és közege ami lényeges. A videó hangulata, a nyugalma, visszarepít egy szebb világba!

Tudod, mi történik a testeddel, ha túl sok cukrot eszel?

Nem sok jó, annyit elöljáróban elárulunk. Ráadásul sajnos az elhízáson túl azért (sokkal) több van ebben a dologban.

A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél és mindent eltűr - gondolatok a szeretet ünnepén

A karácsony nem csak egy nap, nem lehet csak egy nap, nem múlik a huszonnegyedik óra leteltével. Mert a karácsony egy érzés. A szeretet érzése. Csitáry-Hock Tamás

Egy kislány tüneményesen őszinte reakciója, amikor szülei életre keltették a plüsskutyáját (+videó)

Egy teljesen ugyanúgy kinéző igazival lepték meg, mert ez volt élete legnagyobb kívánsága. Érdemes megnézni, hogy fogadta! :)

Svédországban annyira dübörög az újrahasznosítás, hogy kifogytak a szemétből

Annyira jól működik Svédországban az újrahasznosítás, hogy évek óta külföldről importálják a szemetet. A svéd háztartási hulladékok kevesebb mint egy százaléka került hulladéklerakókba 2011 óta.


NAPI BOLDOGSÁG