Utolsó, befejező helyszínünk Amerika. Főhősünk az 51  éves Daniel Suelo, aki 2000-ben végleg felhagyott hagyományos életmódjával, és úgy döntött életéhez csupán a természet erőforrásait használja fel. Döntése után egy barlangba költözött, nem messze Maob városától (Utah). Napi élelme gyökerekből, füvekből és vadon termő zöldségekből áll. Néha menüjét hangyák, termeszek és gyíkok is alkotják. Hogy miért csinálja mindezt? Erre keressük a választ sorozatunk befejező cikkében.

4. portré: Daniel Suelo, Amerika barlanglakója

A 14 éve pénz nélkül élő amerikai Dan Suelo elmondta, sosem hiányzott neki az étel, eledelét általában barlangjában készíti el.

Otthonának közelében pumák és hiúzok laknak, de a férfit nem zavarja ez a tény. Egy közeli vízesésben fürdik. Minden héten egyszer felkeresi Moab városát, hogy a helyi barátaival tartsa a kapcsolatot.

Suelo "normális" múltja

Daniel Suelo valamikor normális, vagy korrektebbül fogalmazva, a társadalom által elfogadott életet élt. A Colodaro-i Egyetemen szerzett antropológus diplomát, évekig laboratóriumi asszisztensként dolgozott, majd kifejezetten jónak számító munkákat kapott: 1987-ben a Colorado-i kórház munkatársa lett, tervei között szerepelt, hogy az orvosi egyetemet is elvégzi.

Bankszámlája és hitelkártyája volt, mint mindenki másnak. Aztán az amerikai kormány egyik alakulatában kiküldték egy ecuadori faluba, az Andokba, hogy ott a helyiek egészségügyi állapotát mérje fel. Innen eredeztethető Suelo pénzmentes története.

Suelo két évet töltött a törzsek között, ezalatt volt ideje megfigyelni a pénz hatalmát a lakosok életében. A falulakók zöldségeket és gyümölcsöket termesztettek, majd azokat eladták, a kapott pénzből pedig nyugati élelmiszert (finomított cukrot, fehér lisztet stb.), üdítőket és TV készüléket vásároltak. Minél többet költöttek ezekre - a hagyományos életmódjukhoz felesleges dolgokra - annál rosszabb lett az egészségi állapotuk, mondta Suelo. A felismerés meghatározó volt Dan számára, de a végleges pénznélküliséghez még szüksége volt pár év útkeresésére.

Amerika "sadhuja"

Az ecuadori élmény után Daniel Moab városába költözött, ahol öt éven át dolgozott egy nőknek szánt menedékhelyen. Az volt a célja, hogy segítsen az embereken, de a tényt, hogy ezért pénzben mérték a fizetségét egyre inkább visszásnak érezte, összespórolt egy repjegyre való összeget és elindult Ázsia felé.

1999-ben éppen egy Thaiföldi kolostorban élt, ahonnan elindult tovább Indiába. Itt találkozott az önmegtartóztató sadhu szerzetesekkel, akik feladták a pénzt, hogy helyette isteneiknek hódolhassanak.

"Sadhu akartam lenni" - mondja Suelo. "De mi jó lett volna abban, ha Indiában válok azzá? Ráébredtem, hogy az igazi kihívás az, ha visszatérek a Föld legmaterialistább, pénzközpontúbb nemzetéhez, a szülőföldemre Amerikába és ott válok igazi sadhuvá... Egy, a társadalom által csak csavargónak látott, trógernek gondolt valakivé akartam válni, aki valójában művészetté fejleszti a pénz elvetését és a természet nyújtotta lehetőségeket - az ötlet teljesen elvarázsolt engem, és belevágtam."

És a materialista nemzet válasza?

Maob város lakóinak véleménye igencsak eltér egymástól, egyesek szerint Suelo a mormon vallás követője, mások szerint egy őrült hajléktalan. Van, aki úgy hiszi, hogy az utolsó próféták egyike, aki életvitelével bizonyítja, mennyire hibás, ha a pénz adja értékrendünk mértékegységét. Megint mások szerint csak egy javíthatatlan, lázadó hobó. Blogján, mert az is van neki, amelyet a helyi könyvtárból ingyen frissít, Dan Suelo elmondta: "Amikor pénzt használtam mindig hiányzott valami. A pénz hiányt jelez. A pénz a múltat (adósságok) és a jövőt (hitel) jelenti, sosem a jelent."

Szemben a "normális" életet élõ amerikaiakkal, Suelonak nem fáj a feje a gazdasági válság miatt és nincsenek álmatlan éjszakái a pénz nélküliség okozta pániktól.

Zárszó sorozatunkhoz

4 életet, 4 különböző utat mutattunk be. Célunk nem az volt, hogy propagandát folytassunk a tudatosan pénz nélkül élő főhősök érdekében. A sorozat azért született meg, hogy az életünket átszövő, pénz okozta félelmeknek (vagy egyéb érzelmeknek) görbe tükröt mutassunk. Szereplőinket lehet bolondnak, gyávának, élhetetlennek, vagy éppen hősöknek látni, mindenkinek szíve joga kialakítania saját véleményét.

Az azonban biztos a cikksorozat kapcsán: négy ember ugyanazon elhatározása, négy eltérő módon megvalósítva és egy közös cél - megmutatni, hogy lehet más mértékegysége is az ember életének, mint a pénzben számolás. Hogy ez szimpatikus, vagy inkább ijesztő, azt az olvasóra bízzuk!


Nem is találhattunk volna jobb befejezést, mint Daniel Suelo hitvallását, ami így hangzik magyarra fordítva:
"Szabadon adni és szabadon elfogadni, megbocsátani az összes tartozást anélkül, hogy bármit is behajtanánk cserébe, élni és haladni az úton bűntudat, ellenszenv (vagy) ítélkezés nélkül - szerintem ez az élet."

Szerző: Pozitív Nap