A gazdag erdélyi családból származó író önszántából a patakparton lebzselő csavargók és tolvajok között nevelkedett, ráadásként megismerkedett a kor nagyjaival is a nagybányai művésztelepen. A nagy jólét után átélte családja elszegényedését. Jogi gyakornokként dolgozott, majd beiratkozott az eperjesi jogakadémiára. Tervei szerint a budapesti egyetem jogi karán készült folytatni tanulmányait, de a tandíjra összespórolt összeget elitta, elkártyázta, végül kénytelen volt segédmunkásnak állni.

„…Egy vasárnap délután együtt ültünk ifjú barátok a szobámban, és haditanácsot tartottunk, hogy mit kellene tenni sanyarú anyagi helyzetünk föllendítésére? … Aznap délután árultam el életem különös és röstellt titkát. Hogy tudniillik én az irodalomra vetemedtem, és már kész is van egy elbeszélésem. Vajon nem lehetne ezzel a művel valami pénzt és esetleg világhírt szerezni?”

1910-ben Osvát Ernő felfigyelt tehetségére és megjelentek első írásai a kor legnagyobb irodalmi lapjában, a Nyugatban. Egy évre rá, 1911-ben pedig első novelláskötetét adta ki a Nyugat Könyvtára. 

Az első világháborúban önkéntesként vett részt és ott sok nyomorúságot látott, olasz fogságba esett, majd hazatérte után itthon is sokat kellett nélkülöznie. Ez nagyon megviselte, belefáradt, ezért 1921. április 16-án az Erzsébet hídról a Dunába vetette magát.

De ő élni akart! A bohókás, életigenlő író, aki szertornázott és sokat kérkedett kivételes testi erejével, esés közben újból meghallotta a remény szavát. Még időben fejes ugrássá alakította a zuhanást és az odagyűlt bámészkodók tapsától kísérve partra úszott. 

Az öngyilkossági kísérletből újsághír lett és az írói álmokat dédelgető Molnár Sári felfigyelt az esetre, levelet írt Tersánszkynak. Levelezés, randevúk, szerelem. A depressziós író úgy összeszedte magát, hogy szeptemberben már az esküvő következett! Az igazi társ megtalálásának egy megtáltosodott művészt köszönhet az utókor. Még ebben az évben elkezdte a Kakuk Marci sorozatot és kinevezték a Nyugat főmunkatársának. 

1944-ben Sárit származása miatt gettóba zárták. Tersánszky ennek hatására különös testamentumot írt egy füzetbe, melyben a fennálló rend ellen kelt fel. „Elhatároztam tiszta ésszel és csorbítatlan akarattal, hogy a tőlem feleségemet elhurcolni akaró közegeknek ellenállok.” Az erdélyi katolikus család fia életét kockáztatva sok zsidó származású embernek szerzett hamis igazolványokat. Végül feleségével együtt mindketten szerencsésen túlélték a háborút.

Amikor felesége súlyos beteg lett, az 50 éve a krisztinavárosi kocsmákban „élő” író otthon maradt és gondosan ápolta szeretett asszonyát. Sári halála nagyon mélyen érintette Tersánszkyt, 1960-ban a gyász időszaka következett.  

Majd Makk Marci írója újból furulyaszóval, kérkedéssel és humorral töltötte be az 50 évig minden nap látogatott kocsmákat – egészen haláláig.

Te hogy jössz ki a nehéz helyzetekből? Írd meg hozzászólásban, hogy mások is tanulhassanak belőle! :) 

Szerző: Kocsák Zsuzsanna Gabriella - Pozitív Nap