Interjú Sylvia B. Kniznerrel, az Amatőr Írók klubjának volt vezetőjével. Beszélgetés írásról, kortárs irodalomról és a hazai e-könyvkiadás helyzetéről.
Interjú Sylvia B. Kniznerrel

Pozitív nap: Néhány hónapja nem te vezeted az Amatőr Írók Klubját, mi történt?
Sylvia B. K.: Mivel kisfiam is iskolás lett, és egyéb gondjaim akadtak, úgy éreztem, nem vezethetek egy olyan klubot, amelyben nem vagyok teljesen jelen.
Pozitív nap: Van értelme ennek a klubnak? Továbbmegyek: nem tartod rossznak, hogy a magyar nyelvben pejoratív, amatőr jelző áll a neve előtt?
Sylvia B. K.: Mindenki amatőrként kezdi, egy író sem lehet rögtön profi. Mellékes, hogy valaki jól ír-e vagy sem, mert mindig akad tanulnivaló. És amíg nem alakul ki benne az ösztönösség, a könnyedség, addig nem nevezhető profinak. A klubnak egyébként nagyon sok tagja van, akik lelkesek a saját és mások munkái iránt is. Sajnos mindig vannak, akik széthúzzák a közösséget. Ezt párszor megéltük már, és akkor sokan kedvetlenné váltak. Jelenleg jó a hangulat, és remélem, Andi – aki most a klubot vezeti – egyben is tudja tartani, sőt, talán még jobbá teszi, mint volt.
Pozitív nap: Mi a mai magyar irodalom és benne az írók legnagyobb problémája?
Sylvia B. K.: Az irodalom problémája, ahogy látom – a rengeteg túlkínálat. A kiadók még elolvasni sem győzik a könyveket, amiket ma ontanak magukból az amatőr-profi írók. Ennek megoldása az e-book, amely sok embernek ad lehetőséget a publikálásra. Ma már temérdek kiadó kínálja ezt a lehetőséget, miután a magánkiadás is költséges. Ám, hiába az e-könyv, ha a legtöbb író arról álmodozik, hogy egyszer majd saját kezébe foghatja a megírt történetét. Ezért a legtöbb e-kiadó törekszik nyomtatott formában is lehetőséget adni magánkiadásra kedvező áron.
Pozitív nap: Meg fog-e változni az irodalom az e-könyvkiadás megerősödésével, illetve az e-olvasók gyarapodásával?
Sylvia B. K.: Az irodalom témája folyton változik. Ma épp a vámpíros történetek azok, amik a fiatalok körében fenntartják az érdeklődést. Ha viszont az irodalom összességéről beszélünk, az sosem változik, talán csak elérhetőbbé válik a tömegek számára. Sok fiatal kezd írni e lehetőség hatására, és fejlődhetnek majd igazi íróvá, ha álmaikat nem veszítik el. És ez egy nagyon jó irány, hiszen inkább foglalkozzanak az irodalommal, minthogy az utcán tébláboljanak. Amúgy is annyi szörnyűség történhet velük a mai világban… kell, hogy legyen egy olyan pont az életükben, amely emlékezteti őket a maradandó, komoly dolgokra. Aki pedig íróvá akar válni, annak elengedhetetlen, hogy olvasson, mert abból tanul igazán.

Pozitív nap: Léteznek manapság akkora írózsenik, mint akikkel az irodalomtankönyveket megtöltötték?
Sylvia B. K.: Nos, abban a korban nem volt nehéz megnevezni írózseniket, mert kevesen voltak, őket könnyen felkapták. Olvastam már neves írótól olyan művet, amit a mai világban biztosan nem adna ki egy kiadó sem. Ma írónak lenni jóval nehezebb, mivel túlkínálat van, és nehéz kiválasztani azon párat, akik valóban zseninek számítanak.
Pozitív nap: Evezzünk személyesebb vizekre. Miként kerültél kapcsolatba az írással?
Sylvia B. K.: Mindig is szerettem olvasni, faltam a könyveket. Hiába volt tele a könyvespolcunk, szüleimnek mindig új és új könyveket kellett venniük. Amikor pedig már szinte mindent kiolvastam, vagy olyan gyorsan olvastam, hogy nem győzték, hát nekiálltam írni, hogy aztán legyen mit olvasnom. Ez annyira szenvedélyemmé vált, hogy képtelen vagyok abbahagyni.
Pozitív nap: Tőlünk nyugatabbra nagy szokás, hogy nem a téma választja ki az íróját, hanem az író eleve olyan témát választ, amely sikergyanús. Arra gondolok, hogy amikor a Harry Potter volt a nagy siker, sok-sok író próbált varázslókról írni a fiataloknak. Te követtél már el ilyen „bűnt”?
Sylvia B. K.: Nem olvastam a Harry Pottert, egyáltalán nem vonz a témája. De tény, nagyon sokan arról próbálnak írni, ami trendi. Vámpíros könyvem nekem is van, de nem azért, mert divat, csupán egy visszatérő álmom alapját dolgoztam fel, ami évek óta foglalkoztatott.

Pozitív nap: Mennyi idő alatt készülsz el egy-egy könyveddel?
Sylvia B. K.: Változó. Függ a témától, a terjedelemtől, a bonyodalmaktól. A leghosszabb sem tartott három hónapnál tovább. És az több mint 500 oldalasra sikeredett. Persze ebben benne van a téma után járás, a részletezés.
Pozitív nap: Előfordult már, hogy párhuzamosan több műveden is dolgoztál?
Sylvia B. K.: Nem is egyszer. Amikor igazán elememben vagyok, akár 3 művön is tudok egyszerre dolgozni, bár két gyerek mellett ritkán szakad rám a túlzott szabadidő.
Pozitív nap: Mindig tudod már az első sornál, hogyan fogod befejezni a történeted?
Sylvia B. K.: Nem. Sőt, előfordult már az is, hogy teljesen más kerekedett ki belőle, mint amire eredetileg gondoltam. A történet írta önmagát.
Pozitív nap: Vannak „rajongóid”? Vagy ez a szó nem használható egy íróval kapcsolatosan?
Sylvia B. K.: Rajongóim? Nem, én nem használnám ezt a szót. Vannak, akik keresik az írásaimat, vannak, akik érdeklődnek a könyveim iránt, de ez nem rajongás. Ha a téma érdekes, akkor mindig van érdeklődő.
Pozitív nap: Mik a jövőbeli terveid?
Sylvia B. K.: Szeretnék még pár évig élni… A nagy álmom? Azt nem árulhatom el, mert nem válna valóra.
Pozitív nap: Aki nem ismer, annak melyik könyvedet ajánlod? Mivel kezdjen?
Sylvia B. K.: Nem tudok ajánlani, mert az attól függ, mi az a téma, amely az olvasót érdekli. Az én kedvencem az E-book Könyvház és Kiadóban lévő könyveim között a Végzetem története, melyből 4 rész került napvilágra. Az elsőt és a harmadik részt egyedül írtam, a második részt T.B. Horváth-tal együtt. A negyedik rész egészen az ő érdeme. Az első 3 rész egyben is kapható, és garantálom, hogy izgalmas olvasnivaló.
Pozitív nap: Köszönjük az interjút, további sok sikert kívánunk!
Sylvia B. K.: Köszönöm!
Szerző: HSZ - Pozitív Nap