Bő két hét múlva ünnepeljük a híres író 116. születésnapját, hiszen Saint Exupéry 1900 június 29-én látta meg a napvilágot egy jómódú francia család gyermekeként. Háttere és családja révén átlagos, előkelő nemesi élet lehetett volna az övé, azonban nyughatatlan természetének köszönhetően nem ezt az utat választotta.
Haditengerészeti iskolában járt, melyet nem végzett el, s helyette beiratkozott a párizsi Szépművészeti Iskolába, ahol építészetet hallgatott, azonban ezt a képzést sem fejezte be. S, hogy miért? A fiatal Saint Exupéry katonai szolgálatra (egészen pontosan pilótaként) adta a fejét, mindössze 21 évesen, s ezzel egy életre megpecsételődött a sorsa.
Vonzotta a veszély? A hektikus élet vagy a kaland? Vagy a hazát szerette volna védelmezni? Talán egy kicsit mindegyik. Egy biztos, első ízben a szerelemért adta fel a katonai szolgálatot még hazájában, hogy aztán a kapcsolat zátonyra futása után újjult erővel vágjon bele a pilótaéletbe.
Bizony! A kis herceg című mű legendás írója pilótaként élte mindennapjait. Irányított repülőteret a Szaharában, dolgozott Argentínában, segített a polgári légiposta szolgálat kiépítésében. Ettől az időszaktól, egészen pontosan 1926-tól datálódik írói karrierje is, hiszen ebben az évben jelent meg első novellája "A pilóta".
Sokan bizonyára úgy hitték a híres-neves Saint Exupéry úgynevezett "egykönyves író", aki az élet nagy igazságait és általa felfedezett tanulásait egy műben írtam meg. Nem is tévedhettek volna nagyobbat!
Az író korát meghazudtolóan modern gondolkodó volt. Különc, akinek gondolatait ha közelebbről megvizsgáljuk egyből rájövünk, hogy nem a pillanatnak írt, hanem az örökkévalóságnak.
Szerinte minden emberi kapcsolat túlmutat önmagán és azokon, akik alkotják, s ezt a gondolatát igyekezett műveiben mindinkább átadni olvasóinak.
A szeret, barátság és szerelem számára a legértékesebb dolgok közé tartoztak, s ezekről igen megszívlelendő gondolatokat fogalmaz meg műveiben. Filozófiájának lényege, hogy nem kapni, hanem adni kell megtanulni. Elfogadni mások tőlünk eltérő gondolatait és nézeteit, melyek megfelelően kezelve építik az elmét még, ha nem is értünk egyet velük!
A kis herceg írója nem csak említett művében terjesztette az általa oly nagyra becsült értékeket. Olvassátok most Antoine de Saint Exupéry tollából a "Fohász" című művet, s szívleljétek meg a benne rejlő mély gondolatokat!
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
(Antoine de Saint Exupéry - Fohász)
Saint Exupéry írói pályafutásának megkezdése után sem adta fel kalandos életét. Élt Kanadában, New Yorkban jelenette meg "A kis herceg" c. könyvét (1943). Házasságot kötött egy salvadori arisztokrata özvegyével, bizonyos Consuelo Suncin-Sandoval, aki az író múzsája lett, ennek ellenére kapcsolatunk igencsak viharos volt, mely többek között a férj szeretőinek volt köszönhető, akik közül a leghíresebb egy bizonyos "Madame de B.".
Amilyen volt az élete, olyan volt az író halála is. Nem sokkal 44. születésnapja után a francia légierőnek (ahova újfent belépett a II. Világháború kitörése után) végzett felderítés során minden bizonnyal a Földközi-tengerbe zuhant. Halálának körülményei máig tisztázatlanok, azonban sok spekuláció és találgatás látott már napvilágot vele kapcsolatban. Pár nappal az író eltűnése után találtak egy francia egyenruhát viselő holttestet, melyet Carqueiranne faluban temettek el. 1998-ban eltűnése színhelyéhez közel előkerült az író karkötője, 2000-ben pedig repülőgépe, melyen nem látszódtak külsérelmi nyomok, így a találgatások sem szűntek meg. Egyesek szerint öngyilkos lett, mások szerint megromlott egészségi állapota miatt zuhant le, megint mások szerint a németek lőtték le. Azonban az szinte bizonyos, hogy a Carqueiranne faluban eltemetett test a híres íróé volt.
"Szétszórt voltam, és boldogtalan: tégy összeszedetté.
Vak voltam: hozz nekem fényt.
Kiszáradt voltam: hadd árasszam rád bőséggel szerelmemet.
Ne okozz nekem túl sok fájdalmat, ha nem igazán szükséges, és ments meg attól, hogy én valaha is fájdalmat okozzak neked."
(A. de Saint Exupéry)
Pozitív Nap - Gerecs Zsófia
