A méltán jól ismert, kivételes magyar pszichológus Bagdy Emőke, a nagyszerű, léleksegítő előadásairól ismert Pár Feri atya, és a csodálatos operaénekes, Marton Éva. Mi a közös bennük? Mindannyian Prima Primissima díjat kaptak, nagyszerű életpályájukért, abszolút megérdemelten! De kik is ők valójában? Lépjünk közelebb a legjobbakhoz!
Pál Ferenc római katolikus pap, azaz Feri atya kapta idén a Prima Primissima díj közönségdíját, nem véletlen: fiatalok és idősebbek ezrei követik nyomon előadásait. Akkor ki is ő valójában? Próféta, showman, lelki ember? A kedd esti Millenárison tartott előadásaival immár tizenkét éve, hétről hétre úgy vonzza a tömegeket, akár egy popsztár.
Annyi bizonyos, Pál Feri atya nem hétköznapi ember. Budapesten született, fiatalkorában aktív, később főállású sportoló volt a Budapesti Vasasnál. Ismert mentálhigiénés szakember, 2005-től a SOTE Mentálhigiéné Intézet munkatársa, a Nyitott Akadémia nevű kezdeményezés kedvelt, népszerű előadója. Foglalkozását tekintve katolikus pap, az angyalföldi Szent Mihály-plébánia helyettes plébánosa. Mentálhigiénés szakemberként rendszeresen tart előadásokat országszerte, több rádióban önálló műsora van, eddig négy könyve jelent meg, melyből A szorongástól az önbecsülésig önsegítő írása hosszú ideig vezette a hazai eladási listákat.
Mi az, ami ilyen vonzó a mondanivalójában? Mi lehet a „Pál Feri-jelenség” titka?
Pál Ferenc szerint - katolikus pap léte ellenére- fontos, hogy az előadások semlegesek legyenek: bárki részt vehet rajtuk, nem kell semmilyen vallási, ideológiai elvárásnak megfelelnie, elég a hallgató nyitottsága. Előadásaira jellemző egyrészt a felépítettség és az érintett szakirodalom gyakori használata, valamint a stand-up comedy-ből ismert közvetlen, gyakran csapongó, humoros történetek mesélésére is építő stílus. A mindennapi életből merített szemléletes példáival, tiszta őszinteségével és humoros megközelítéseivel vívja ki mondanivalójának hitelességét.
Végezetül egy kis elmélkedésre buzdító szösszenet egyik előadásából:
"Mit csinálnánk másképpen?
Egy Indiában szolgáló apáca megfigyelte, mi jár súlyos, végstádiumos betegek – mondjuk ki haldoklók – fejében. Öt dolgot jegyzett fel, amik segíthetnek felismerni nekünk bizonyos dolgok, életesemények jelentőségét.
1. Bárcsak lett volna bátorságom, hogy ne mások elvárásai szerint éljek!
2. Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat!
3. Bárcsak lett volna bátorságom, hogy érzelmeimet szabadon kifejezzem!
4. Bárcsak megőriztem volna a kapcsolataimat a barátaimmal!
5. Igazán megengedhettem volna magamnak, hogy boldog legyek!"
Ha kusza, felgyorsult világunkban lelki kapaszkodóra vágyna bátran ajánljuk olvasóink figyelmébe a kedd estéket 20.15-től a Millenárison, vagy a hanganyagokat, ahol Pál Feri atya beszél életről, halálról, kapcsolatokról, szexről, szerelemről. Kicsit humorosan, kicsit kritikusan, őszintén, saját magát sem kímélve.
Hamarosan nagy kedvencünkkel, az igazi léleképítővel, Bagdy Emőke portréjával folytatjuk!
Pozitív Nap
