A Kis kece lányomat mindannyian ismerjük. Tanuljuk anyunktól, oviban, iskolában, énekeljük gyerekünknek, unokánknak. Nagyjából évente feldolgozza valaki jazzben, hiphopban, világzenei izében. Ez például egy nagyon szeretetre méltó változat, ahol Richard Bona, kameruni basszusgitáros énekli Snétberger pengetése mellett:
Ám azt eddig nem tudtuk, hogy van egy izlandi változata is. Íme:
A lemezborító szerint izlandi népzenét hallunk. Szerintünk meg magyart. Akkor most mi az igazság?
Bár vannak, akik szerint egy középkori vándordalról van szó, mely eljutott ide is, oda is, ebben az esetben sokkal prózaibb és mégis kedvesebb a megfejtés.
A Kis kece lányom a Kodály-módszernek köszönhetően hódította meg Izlandot.
A dal Bárdos-féle változata ugyanis szerepel egy izlandi óvodásoknak készült összeállításban, így mire felnőnek az ottani gyerekek, természetesnek veszik, hogy ez az ő daluk. Ugyanez megvan persze nálunk is, mi is tanuljuk más népek zenéit gyerekkorunkban: az Egy kis malac röf, röf, röfről például sokan hisszük azt, hogy magyar népdal, pedig nem az.
Nem rózsák ugyan, de fehér virágok Izlandon
Fotó: Bo Valentin / Flickr.com
A Kis kece lányom annyira ismert a szigetlakók körében, hogy az izlandi Mezzoforte dobosa - Gulli Briem - két éve egészen meglepődött, amikor Budapesten szembesült azzal, hogy idevalósi ez az ének. (A Kossuthon még azon melegében készítettek egy összeállítást, megszólítva jó pár érintett zenészt - akit érdekel a téma, annak érdemes meghallgatnia).
Klassz dolog a zene története, na.
Forrás: Index.hu
