Egy nagyon mélyről indult élet Zsákai István útja, aki kizárólag magának és tehetségének köszönheti, azt amit elért - állami gondozottként. Boldogan, tartással és pozitív jövőképpel éli meg szegénységét a Debrecen környéki tanyavilágában, ahol kovácsként dolgozik – a Junior Prima Díja óta is változatlanul. Története példaértékű mindenkinek.
Zsákai István nevelőotthonban nőtt fel Szolnokon. A kézműves kör ruházott be egy kovácsműhelyre, ott indult el az akkor 27 éves fiú karrierje. „ ...megtetszett nekem a kézművesség, hogy a kezem által tudok alkotni; nem kell a boltba mennem megvenni, ami kell. Nem késekkel kezdtem,... elsőnek szalmából fontam egy kis szívet - emlékszem nőnapi ajándékba adtam. Aztán jött egy kis agyagozás, bőrművesség, és a fafaragás.” – nyilatkozta mindezt egy régebbi újságcikkben.
Majd idővel minden pénzét összeszedte és megvett egy tanyát egymillió forintért Debrecen közelében, Bocskaikerten. Se honlapja, se reklámja – tehetségének híre szóról-szóra terjed.
"Szegénygazdag" portré az Art Vader Film jóvoltából!
Zsákai Istvánt Deák Péter, a szolnoki mentálhigiénés szakember, az említett kézműves műhely vezetője ajánlotta a Junior Prima Díjra. - „Zsák” nagyon tehetséges, ez látszott már diák korában is — mondta elgondolkodva Deák Péter, reflexszerűen csak a régi, intézeti becenevén említve az egykori tanítványt. — Jó gyerek volt, nem kellett sokat fegyelmezni. A fafaragásban ugyanúgy kiemelkedő teljesítményre volt képes, mint most a kovácsmesterségben. Az utolsó pillanatban szereztem csak tudomást arról, hogy bárkinek lehetősége van jelölni a díjra, a népművészet és közművelődés kategóriában. Nekem azonnal ő jutott eszembe, hogy nála jobban aligha érdemli meg valaki is az elismerést. Nagyon mélyről indult, és kizárólag magának, a tehetségének köszönheti, hogy sikerült kitörnie az állami gondozott sorból.”
„Nekem az eszme a fontos, nem a pénz”
2011-ben tehát Junior Prima díjas lett: a hivatalos indokolás szerint késkovácsként kapta az elismerést. Hétezer euróval jutalmazták, azaz csaknem 2 millió forintot kapott. Ám ő nem terjeszkedik, nem vesz új eszközöket, nem ruház be műhelyre. Marad az egyszobás házban, megtartja az udvari fújtatót és nem cseréli le a tinédzser korában készített szerszámait sem. Egyszerűen éli tovább életét, szegénységét önként vállalva. A pénzből külföldön akar tanulni, mert legfontosabb számára, hogy szakmáját kitanulja tisztességesen. Hazatérve feltett szándéka, hogy továbbadja tudását és kultúrára tanítsa a cigánygyerekeket, természetesen ingyen.
Hisz hitvallása, hogy a szegény is lehet boldog.
Szerző: Szilvási-Zupkó Anett - Pozitív Nap
Hisz hitvallása, hogy a szegény is lehet boldog.
Szerző: Szilvási-Zupkó Anett - Pozitív Nap
