Jogosan merül fel a kérdés: Mégis honnan eredhetnek ezek a sztereotípiák? A leginkább logikus választ a jelenlegit megelőző, a rendszerváltozás előtti társadalmi-politikai rendszerben célszerű keresni. A szocializmus vezetése nem engedhette meg magának, hogy a nép tagjai önbíráskodó szuperhősökről és a társadalmi értékrendeket és szisztémákat radikálisan kritizáló és kielemző, összetett figurákról olvassanak. Ennek eredményeképpen a Szovjetunió tömbjéhez csatolt Magyarországra jóformán kizárólag a képregények azon kis rétege juthatott be, amely valóban a gyerekközönséget célozta meg.
Így tehát nem is olyan meglepő, hogy az akkori gyerekek és fiatalok, tehát a mai középkorú lakosság egy jelentős részének szemében ez gyerekes szórakozási formának minősül. Ez a sztereotípia azért már egyre gyengül az új generációk felnövésével, beérésével, na meg persze az elszaporodó mozis képregény adaptációk által is.
A rendszerváltozás után minden új, minden más lett. Nem csak a rendszert és a társadalmat nyíltan kritizáló zenekarok (pl.: Tankcsapda) jelentek meg és lettek aktívak, hanem a képregények egy egészen új fajtája is beszabadult az országba. A máig népszerű és nagyon kedvelt szuperhősökről van szó. Az új rendszerben már nyugodtan megjelenhettek az önbíráskodó, törvényen kívüli, ám kétségtelenül pozitív alakokról szóló füzetek. Ezek kiadásai minőségileg még nem voltak igazán kiemelkedőek, ám a közölt történetek egészen nagyszerűen lettek összeválogatva. A legkiemelkedőbb sorozat kétségtelenül a Batman cím volt, amelynek már első néhány számában is kiemelkedően fontos történeteket közöltek (a legfontosabb rögtön az első lapban A gyilkos tréfa volt (amelynek hamarosan animációs adaptációja érkezik). A Denevérember mellett megjelent még Superman (őket később össze is vonták egy közös sorozatba), Pókember, X-men, Robotzsaru és egyéb sorozatok is.
A magyar képregénykiadás fontos mérföldköve az amerikai The Ultimate Spiderman című sorozat első szériájának magyar nyelvű megjelenése (A csodálatos Pókember második sorozata). Az azóta megszűnt Adoc-Semic kiadó az országos piac arányait tekintve nehéz körülmények között is becsületesen leközölte az összes részt, ráadásul a füzetek minősége is javult a korábbi sorozatokhoz képest. A befejezés után megkíséreltek még egy Pókember-sorozatot indítani, ám ez csupán egyetlen számot élt meg, nagy valószínűséggel a meglepően gyenge lapminőség miatt.
A csodálatos Pókember futásával párhuzamosan az olasz gyökerekkel rendelkező Panini is belépett a magyar piacra, szintén a Marvel szuperhőseivel kísérletezve, és ugyanúgy a 21. századra adaptált újraértelmezésekkel próbálkozva (ezek az Ultimate címek). Náluk az Ultimate magyar megfelelője az Újvilág lett, ők kezdték kiadni ezen éra X-Men, illetőleg Fantasztikus Négyes sorozatait. Utóbbi sajnos egy év után meg is szűnt, az X-Men viszont megduplázott oldalszámmal folytatódott. Végig azonban ezzel sem értek, hiszen a 26. szám után figyelmeztetés nélkül maradt el a beharangozott folytatás. A Fumax kiadó megjelentette a következő történetet, ám az Ultimate X-Men magyarországi pályafutása ezzel már végleg kifulladt.
A Fumax amúgy egy néhány éves periódusban meglehetősen kitartóan és lelkesen igyekezett minőségi képregényekkel ellátni a magyarországi rajongókat. Gyűjteményes köteteket adtak ki, amelyek a könyvesboltokban voltak megvásárolhatók. Köteteik kötésminősége hagyott kívánnivalót maga után (jelen cikk szerzője, mint a szeme fényére, úgy vigyáz a képregényeire, mégis majdnem az összes Fumax szerzeményéből kiszakadt néhány lap az évek alatt), de a megjelentetett történetek kétségtelenül ügyesen voltak szortírozva. A Fumax hozott X-Men-t, Rozsomákot és Megtorlót is. A gyűjteményes kötetek kiadását náluk egy fokkal, sőt, több fokkal ügyesebben művelte a Képes Kiadó, akik azóta már felhagytak a szuperhősképregények megjelentetésével. Volt azonban egy körülbelül öt esztendőt felölelő periódus, amikor remek kiadványokkal örvendeztettek meg bennünket. Legfontosabb címük a Batman volt. Remek történeteket adtak ki kiváló minőségű könyvek formájában. És valahol itt jelent meg a jelen magyar képregény legfontosabb neve, a Kingpin kiadó.
A Harza Tamás vezette vállalkozás elsősorban a Marvel szuperhősképregényeire szakosodott, amelyeket minden korábbinál profibb minőségű, gyönyörű nyomdamunka keretein belül megszülető kiadványokban bocsátott, és bocsát a mai napig az olvasók rendelkezésére. Ők adják ki Az Új Bosszú Angyalai sorozatot (ami a mozikban futó Bosszúállók csapatának egy újabb érája a képregényekben) és egyéb fontos Marvel-történeteket is, megjelentettek például néhány remek Pókember képregényt is. A Kingpin kezdetben megpróbálkozott a Vertigo kiadó szigorúan kizárólag felnőtteknek szóló, extrém erőszakot, vulgáris nyelvezetet és szexuális témákat is tartalmazó sorozatainak kiadásával is, ám hiába zseniális a Prédiákor, a Constantine és az Y, az utolsó férfi is, a magyar közönség nem igazán volt vevő rájuk, így ezek rövid úton elapadtak.
A Cartaphilus Könyvkiadó is próbálkozott képregénykiadással, ráadásul ezt egyfajta küldetéstudattal, nagyon elhivatottan tették, hiszen a képregény-történelem igazi mérföldköveit jelentették meg. Ők adták ki a filmadaptáció nagy sikerén felbuzdulva Alan Moore és Dave Gibbons Watchmen című alkotását, ami minden idők egyik legmeghatározóbb képregénye, és egyben a valaha készült egyik legösszetettebb, legsokrétűbb irodalmi alkotás is. Emellett leközölték Neil Gaiman fantasymester Sandman című sorozatának első harmadát, négy kiemelkedő minőségű gyűjteményes kötetben. Habár a sorozat nem ment le végig, ez talán a magyar képregénykiadás legnagyobb győzelme, ráadásul a történetek önállóan is élvezhetők, így érdemes beszerezni őket.
Habár vannak más versenyzők is, igazán számottevő mértékben ma már csak a Kingpin kiadó van jelen a magyar piacon. Ők viszont egymagukban olyan mértékben és minőségben árasztják a jobbnál jobb kiadványokat, amelyre akkor sem volt példa, amikor még más vállalkozások is versenyben voltak. Gyűjteményes köteteik egyre népszerűbbek, a Harza Tamásék által félévente megszervezett képregénybörzékre pedig rendszerint egyre nagyobb tömegek kíváncsiak, ráadásul néhány éve már a kéthavi megjelenésű képregényfüzetek is megindultak. A hihetetlen Pókember a falmászó szuperhős kiemelkedően minőségi történeteit közli, a Marvel+ a kiadó hőseinek sztorijaiból válogat egyfajta Best of jelleggel (emlékeztetve a '90-es években futott Marvel Extra sorozatra), a Batman pedig a Denevérember újabb, fontos történeteit közli kiegészítve a Gotham City Ragadozók női csapatának kalandjaival. A gyűjtői kiadásban készülő, rendelhető, bolti forgalomba viszont nem kerülő Peter Parker Pókember régebbi, klasszikus jellegű képregényeket közöl.
Valahol itt tart most a magyarországi képregénykiadás, ami nehéz helyzetben van, hiszen a piac kicsi, a sztereotípiák nagyok, de a kitartás, a felnövekvő generációk és a rengeteg filmes adaptáció hatása egyre jobban érződik, így összességében szép jövő jósolható a grafikus novellák számára.
Pozitív Nap - Hári Dániel
