Öt finom, nyomdaillatú regény, amely gondolkodásra serkent. Cikksorozatunk első részében Aldous Huxley Szép új világát, a másodikban Orwell, Babits és Déry szépirodalmi remekműveit vettük sorra.

Irodalmi sorozatunk utolsó részéhez érkezve zárásképp Huxley utolsó regényét, a Szigetet elemezzük, elgondolkodtató vizekre evezünk, hogy az utópista világ szerelmi életét is megismerjük. 

Az utópiára éhes olvasók 1962-ben lapozhattak bele Huxley, egyszerűen csak „Sziget” címen megjelenő művébe, és elmondható, hogy amennyire érdektelen a könyvben megjelenő konfliktus, közönséges ellenpontként szolgál, annyira nem értékelte a kritika az idős író erőfeszítéseit.

Valóban, egy regény, amely a boldogságról szól, vajon mekkora sikert arathat?
Szerencsére nagyot, mert a leírt gondoltatok vitákat váltottak ki. Felvillanyozták a hippi mozgalmat, vagy pusztán azokat, akik rájöttek, hogy a Sziget esszéregény és e pozitív hozzáállású olvasók elismeréssel adóztak az emberiség „jó irányba vezető” lehetőségeinek összegzése előtt.

A szép új világ után vágyakozó „nyugati félgömb” végre olyan képzeletbeli társadalomba csöppenhetett, ahol nem a tiltás és szankciók, vagy nem a pénzen alapuló szervezőerő miatt építik a közösséget, hanem mert a közösség belátja: muszáj önmagát igazgatnia. A sziget karakterei zsigerből tudják, hogy senki nem fogja helyes irányba terelni helyettük a sorsuk. Felnőtt és felelősségteljes a hozzáállásuk. De mi kell ehhez?

Rengeteg feltételnek kell egyszerre teljesülnie, ahogyan a föld is törékeny égitestként repked a végtelen világűrben, és 4 milliárd évvel ezelőtt valószínűtlennek tartotta volna egy fejlett intelligencia, hogy bármiféle élet ki fog rajta alakulni.

A legfontosabb tehát a földrajzi adottság: szükséges egy zárt terület, a legjobb egy sziget, de az sem rossz, ha magas hegyek határolják a paradicsomot, ahogyan például James Hilton utópiájában olvashattuk, amely a Kék hold völgye címet viseli.

A természet akadályai, a víz vagy az áthatolhatatlan hegyek, a külvilág hódító emberiségét hivatottak visszatartani. Huxley Pala nevet viselő szigetét például kikötésre alkalmas partszakasz híján egyetlen gyarmattartó birodalom sem tudta meglátogatni a történelem során.

A teljes elzárkózás azonban haszontalan lenne egy szigeten. Az ott élőknek muszáj néha eljutniuk a nagyvilágba, hogy importálni tudják a hasznos gondolatokat és eszközöket, hogy orvosaikat ösztöndíjjal küldjék ki tanulni, sőt, akár idegen, számukra hasznos embereket csábítsanak hazájukba.

Utóbbi a lényeg, talán éppolyan fontos, mint a földrajzi adottság. Egyetlen utópiának sem lehet elég a hasznos emberekből. Mi több, az efféle rendszerekben az ember az érték. Azt hiszem, ez az a gondolat, amelyet a politikusoknak mindenképpen, de nem csak nekik, nekünk, átlagembereknek is illene felismernünk.

Pala szigetén egyszerre jelenik meg a kelet és a nyugat értékes felfedezéseinek, gondolatainak egyvelege. A szigetlakóknak nem lenne erejük és idejük mindent kikísérletezni, bátran elorrozzák hát, ami többnyire a nagyvilágnak nem kell, nekik viszont a kényelmüket, hasznukat szolgálja. Pala polgárainak egyedül a szellemiségük saját, az, hogy felhasználják, összegzik a sok (újra) felfedezett bölcsességet. Ösztönösen tudják mi hasznos a közösségnek, más, hivalkodó dolgok pedig egyáltalán nem vonzzák őket.


Hogy miként sikerült a gondolkodásnak eme magas szintjére eljutniuk? A paradicsom létrehozását a sziget egy felvilágosult uralkodója indította el angol származású doktorának támogatásával. Bár Palát az óceán révén jelentős fehérjeforrás veszi körbe, mégis a tudományos alapon megszervezett mezőgazdaság, illetve állattenyésztés kivitelezése lett a páros első lépése. Céljuk az éhínségek, az emberiséget kísértő rémség teljes kiiktatása volt.

Ezt követően az orvostudomány terén haladtak tovább. Prioritást a betegségekkel szembeni megelőzés élvezett. A szigetlakók szerint a nyugati orvostudomány sebészete ugyan kitűnő, de a megelőzés terén, miután a gyógyászat profitérdekelt, vajmi keveset tud felmutatni. Csodaszer persze Palán sincsen, mégis a szív- és érrendszeri betegségek és a neurózis terén jelentős különbség mutatkozik. Megoldásaik egyszerűek: egészséges étrend, autoszuggesztió, negatív ion, meditáció, fájdalomcsillapításra használt hipnózis stb.

Ezzel szemben a nyugati orvosok a gyógyszerekben, főként az antibiotikumokban hisznek, amelyek bizonyos betegségekre vagy műtét után nélkülözhetetlenek, de azt, hogyan kellene a műtéteket elkerülni vagy úgy általában a betegségeket, hogyan legyen erősebb az immunrendszer, ezeket mind nem tanítják meg az állampolgároknak.

További, de eléggé rendhagyó betegségmegelőzés, hogy az ülőmunkát végzők naponta 2 óra kötelező fizikai munkára vannak fogva. Az ok: a testük is fáradt legyen, ne csak a szellemük. Az életenergiájuk ne fordulhasson a test idegrendszere ellen. Nálunk a sporttal adja meg az értelmiségi réteg, ami a testnek jár, viszont a szigetlakók azzal érvelnek, hogy a fizikai munka hasznosabb. A gyerekeket szintén befogják napi másfél óra mezőgazdasági munkára. Az eredmény: a fiatalok magatartása jobb, szocializációjuk a munka irányába fejlődik.


Súlyos problémával szembesült azonban a mezőgazdaság és az egészségügy „rendbetétele” után az uralkodó és tanácsadója: a népesség növekedni kezdett. Tudták, ha túlnépesedik a sziget, romlani fog az életminőség, és újra szembe kell nézni az éhezéssel. Az sem mellékes, hogy növekedni fog a szűkössé váló területen az agresszió.

Szigorú születésszabályozást vezettek hát be, hiszen az átlagéletkor ráadásul egy-két évvel megelőzte a fejlett nyugatot (az életminőség meg utcahosszal). Két úton zajlott az elképzelés, hogy a pároknak legfeljebb három gyerekük legyen. Az egyik az ingyenes fogamzásgátlás volt, a másik a tantrikus szexualitás oktatása. Utóbbi több mint fogamzásgátló „eszköz”, misztikus élményt ad, lelki egyensúlyt alakít ki. A tantrikusság szerintük nem a világtól való elmenekülés útja, nem egy elvont euforikus állapot, nem kizárólag a szexualitásra épül, hanem éppen ellenkezőleg: a tantrikus személy minden egyes cselekedetét megpróbálja a saját hasznára fordítani, ezáltal is erősítve a közösséget. Egy elégedett személy hasznosabb polgár, mint az elégedetlen, mert építi, és nem rombolja, amivel kapcsolatba lép.

A tantrikus szexualitás másik következménye, hogy a szerelmesek nem tekintik kizárólagos tulajdonuknak a párjukat. Huxley ezt úgy példázza, hogy egy fiatal pár férfitagja ösztöndíjat kap Angliában, tehát sokévnyi elválás fenyegeti a szerelmeseket. Magától értetődő válasz, hogy külön-külön majd új életet kezdenek, másik nő és férfi oldalán, és arra nincs előre válasz, hogy lesz-e folytatása kettejüknek, ha letelik az ösztöndíj, és a férfi visszatér Palára.

Ha az eddigiek nem tűntek volna furcsának, akkor lássuk a gyerekek szocializációját, amely a szigeten teljesen egyedi és különleges. Minden gyermek egy úgynevezett Kölcsönös Örökbefogadási Klub tagja. A klubbot körülbelül 15-20 pár alkotja. Ha egy gyereknek sok lesz már az otthon melege, jogában áll elköltöznie az Örökbefogadási Klub egy másik családjához, ily módon nem egy kizárólagos családban kell eltölteni a gyerekkort, ahol néhány testvér, és ugyanazok a szülők állnak rendelkezésére. E rendszer következménye az erkölcsi és pszichés megújulás, és nem utolsósorban a gyerekek védelmét szolgálja a gyengébb képességű szülőkkel szemben.

Viszont lehet, hogy védelmet nyújt a Kölcsönös Örökbefogadási Klub, ám nem nyújt menedéket a fegyelem és a felelősség terén. Az új családban is felelősség vár a gyerekekre, házimunka, takarítás, gyerekre vigyázás stb. Közben tehát az ifjak megtapasztalják a világot: a munkát, a játékot, a szeretet, az öregedést, a betegséget és a halált.

A szigetlakók szerint a nyugati világban a gyerekek, míg felnőnek, a sorstól kapott családjuk börtönében élnek. Ha a szülők bölcs és intelligens emberek, akkor a rab talán sérülések nélkül szabadul. Az átlagos szülők azonban nem rátermettek a gyermeknevelésre. Leggyakoribb, hogy a szülők jó szándékúak, de ostoba emberek. Olykor azonban a szülők egyáltalán nem jó szándékúak és ilyenkor a gyerek biztosan sérülni fog.

A jó nevelést adó szülőktől persze nem távoznak a gyerekek egy-két napnál több időre a szigeten. Ha mégis, nem „haragból” teszik, hanem mert változatosságra van szükségük. A gyerekével össze nem illő szülőtől viszont megesik, hogy egy hónapig is távol marad gyermeke. A gyerek távozása után a Kölcsönös Örökbefogadási Klub tapintatos terápiában részesíti mind a szülőket, mind a vér szerinti gyereket, hogy újra együtt lehessenek.

A szigetlakók szerint a nyugati világban nem tanítják meg a gyerekeknek áthidalni a szakadékot az elmélet és a gyakorlat között. A szülők csak annyit közölnek: jók legyetek, de hogy ezt a gyerekének hogyan kellene véghezvinnie, nem mondják meg.

Huxley szintén a gyakorlatból merített, amikor leírta a Kölcsönös Örökbefogadási Klubbot. Az Oneida-közösség sajátossága volt, hogy közösen nevelték a gyermekeiket. Ha furcsának tűnik ez számunkra, ne felejtsük el, hogy egy idegen kultúrában nevelkedett embernek talán pont a magyar beidegződések, problémákra adott válaszok (alkoholizmus, dohányzás), családi elrendezés a bizarr vagy éppen elképzelhetetlen.

Pala oktatási rendszere mellett sem lehet elmenni szó nélkül. A már említett tantrikus szexualitást 15 éves kortól oktatják az iskolában, és úgy gondolják, hogy kifejezetten normális a korán elkezdett nemi élet.

Oktatási rendszerük egy másik érdekességgel is szolgál, a titokzatos mély transzállapottal. Állítólag a lakosság elméjének 20%-a „transzban” képes egy percet körülbelül félórának érezni. A gondolkodás gyorsítása a problémamegoldás és a memorizálás terén nagyon hasznos.

További furcsaság, hogy Palán a gyermekek megfigyelik a születést és az elmúlást. Céljuk, hogy mindkét természetes folyamat elfogadott legyen. (A szigeten egyébként bevett gyakorlat az eutanázia, tehát aki kéri, azt nem hagyják szenvedni a halálos ágyán. A mi „humánus” elrendezésünkben 20 betegre jut egy nővér, vagyis ha nincs hozzátartozónk, magányosan halunk meg, míg Pala szigetén végig segítik az elmúlást.)

A sziget oktatási rendszerének kivételesen fontos feladata, hogy a leendő bűnözőket kiszúrja, és személyiségfejlesztéssel a helyes úton tartsa. Ha valaki mégis a bűnöző lesz, csoportterápiában részesül, gyógyszerkúrában, élményterápiában. A szigetlakók szerint kitűnő az agresszió leküzdésére a sziklamászás, amelyet be is építettek az iskolai tananyagba.

Végül pedig érdemes megemlíteni, hogy a gyerekeknek pszichológiát oktatnak. Huxley ezt úgy mutatja be, hogy amikor a könyv elején főhőse, Will Farnaby hajótörést szenved Pala partjainál, életveszélyes kalandjának lelki következményét egy érkező, 10 év körüli kislány szünteti meg. Módszere, hogy újra és újra elmesélteti Willel a veszélyes pillanatot. A kislány megkérdi Willtől, hogy a férfi édesanyja hogyan oldotta volna fel gyerekkorában ezt a lelki sérülést? Will azt feleli, hogy a karjaiba vette volna azt hajtogatva: „szegény kisbabám”. A kislány szerint ez a „módszer” arra jó, hogy a gyerek sose felejtse el, ami történt vele…

Vallásukban a szigetlakók nem foglalkoznak a túlvilággal. A jelen életükre koncentrálnak. Esznek, isznak, meghalnak – mondják –, de nem mindegy hogyan esznek, isznak és halnak meg. Szerintük ez a valódi felvilágosodott ember életútja.

Bűntudatuk sincs, ami eméssze őket. Az elkövetett bűnöket nem másnak kell megbocsátania, sem elfelejteniük kell, hanem meg kell tanulniuk úgy emlékezni, hogy a múlttól független a jelen.

Úgy tartják, az erőszakos vallásokban az Isten önálló lény. Ugyanakkor a békés vallásokban, amilyen a Buddhizmus, az Isten a hívőn belül van, a hívő maga az Isten. Ehhez segíti őket hozzá egy gombából kivont „gyógyszer”, amely a meditáció speciális szintjére emeli, aki fogékony rá, és hatására az ego béklyójától mentesen lehet rácsodálkozni a világra.

Pala gazdasága se nem szocialista, se nem kapitalista. Együttműködő partnerek rendszere. A vagyonkülönbség az áltaghoz képest mindössze négyszeres, ötszörös.
Szerintük a kapitalizmus nem szolgálja az ember boldogságát. Pusztán a fegyverkezés, az eladósodás és a termékekbe épített gyors elévülés a nyugat sikere. Háború, pazarlás és pénzkölcsönzők nélkül a kapitalizmus menthetetlenül összeomlana.

A sziget talán nem igazán vonzó gyakorlata a pozitív eugenika, azaz a népesség genetikai nemesítése. Sok család két gyerek után, a harmadik gyereket már mesterséges megtermékenyítéssel néhány genetikailag „jobb” apától vállalja. Hosszú távon – vallják – a szigetlakók intelligenciája jóval meg fogja haladni a nyugati átlagot. Hogy a sokszínűség csökkentése jó-e, az biológiailag és morálisan is vitatható.

A palai életmód másik hátránya a művészetek elhalása. A művészek kizárólag szenvedés közepet tudnak értékes alkotásokat megteremteni, viszont a szenvedés a szigeten nem áll rendelkezésükre. A magas kultúra tehát sok egyébbel együtt szintén behozatalra szorul.

Az eugenikát és a művészeteket leszámítva Pala igazán vonzó hely. Kár, hogy a valóságban nem létezik.

Viszont kellemesen meleg éghajlata, ahol az emberek nem a túlélésért küzdenek, hanem a boldogságukért, elegendő töprengeni valót ad így januárban.



A sorozat előző részei:
Szép új világ - utópiák és disztópiák
Elza 1984-ben, azaz utópiák és disztópiák / 2. rész


Szerző: HSZ - Pozitív Nap