A napjainkban is használatos felhőosztályozást egy Luke Howard nevű kémikus dolgozta ki 1802-1803 telén. Úgy gondolta, rendkívül fontos, hogy a számtalan típust egy ésszerű rendszerbe sorolják. A felhőket három fő csoportra osztotta: cirrus (hajtincs) - lehelletszerű, magasszintű felhők, cumulus (halom) - földhöz közelebb lévő gomolyos felhők és stratus (réteges) - a legalacsonyabban lévő, nagy vízszintes kiterjedésű, réteges szerkezetű felhők.
Mammatus felhő (mammatocumulus)
A rendkívül ritka képződmény olyan felhődudorokból áll, amelyek a zivatarfelhők üllőjének alsó részéről lógnak alá. A Déli-sarkvidék kivételével bárhol megjelenhet, de csak 4500-7500 méteres magasság között. Környezetében erős eső, széllökések, jégeső, turbulenciák, villámlás és tornádó is előfordulhat. Ha mammatust látunk, tanácsos fedett helyet keresnünk, mert igazi égi háború veszi kezdetét.
![](/cache/0/7/a/7/1/07a714af8c1da8889f533cc6c1da5c29fe037c85.jpg)
![](/cache/c/b/7/7/3/cb773a0d7e6b52840a905c34df3443d2f1408d88.jpg)
![](/cache/2/6/c/b/c/26cbc9bf11a4c0ee395048bc8a496d6675f4f496.jpg)
Lencsefelhő (altocumulus lenticularis)
A lencsefelhők általában nagy kiemelkedések felett, valamivel azok mögött, az áramló levegőben kialakult állóhullám révén jönnek létre. Mivel nem mozdulnak el, állófelhőknek is nevezik őket. A kialakulásukra egyszerű a magyarázat: az esőt hozó front elvonulása után a felhőzet felszakadozik, a légnyomás egyenletesen és tartósan emelkedik. A front mögött a leszálló légmozgások veszik át az uralmat, ezek kilapítják és legömbölyítik, „legyalulják” a felhők széleit. Végül a szétterülő, lapos felhőformák lencse alakot öltenek.
![](/cache/1/4/2/1/5/14215d8cd1adc7cc947e28b9d37266119c989e17.jpg)
![](/cache/a/b/2/2/0/ab220e751be7bd5fac643413ab9b03bef14e4426.jpg)
![](/cache/8/1/b/5/0/81b508aa081f36c734ab592d4f3ad657db255c3e.jpg)
![](/cache/5/b/9/e/4/5b9e4d9d367a3e272b2110ad79a3fe57e50da8fe.jpg)
Undulatos Asperatus
Kevert hullámként is emlegetik azt a vadul tekergőző felhőcsoportot, amely olyan mintha a világvége eljövetelét jósolná - rendkívül látványos. A legtöbb felhő felhőalapja lapos, ezzel szemben az asperatus alja nem egy magasságban található, így jelentős vertikális (függőleges) kiterjedéssel rendelkezik. Mivel a jelenséget csak nemrég fedezték fel, a kutatók csak találgatják, miért jelenhet meg időről-időre az égbolton.
![](/cache/f/4/2/1/2/f4212b2513958ec9c541225b63804402c7e15f9a.jpg)
![](/cache/1/1/b/a/b/11babd8d51874a036414921d685b1df682c1f1ef.jpg)
![](/cache/d/e/4/9/b/de49b99f65bbb3bb9d2db7aba24b8e433938b443.jpg)
Lyukas felhő
A lyukas felhő nem véletlenül kapta a nevét: egy összefüggő felhőrétegről van szó, amelynek a közepén egy nagy lyuk van. Ez úgy lehetséges, hogy a felhőben a hőmérséklet fagypont alá esik, de nem jég, hanem túlhűtött folyadék keletkezik. Amikor a képződménynek ez a része mégis elkezd megfagyni, a benne lévő jégcseppek a földfelszín felé esnek. Mindezek következtében egy kör alakú lyuk keletkezik, amely általában több száz méter átmérőjű.
![](/cache/0/e/4/7/9/0e47995d531e9e4f8763245c96c0bc64e64e05ab.jpg)
![](/cache/4/c/1/f/9/4c1f9d33541e408694cdacdaabeeed15c01ae794.jpg)
![](/cache/2/7/3/3/2/27332f5c61536e172393b3475e2bcd266c357c3f.jpg)
Poláris sztratoszférikus felhő
A poláris sztratoszférikus felhők a sztratoszférában helyezkednek el, 15-25 kilométer magasan. Általában lencse alakúak, és gyakran hegyek közelében jönnek létre. Két fő típusuk van: az egyik nem látható, vagy kevésbé feltűnő, a másik gyönyörű gyöngyházfényben tündököl, és éjszaka, vagy napnyugta után lehet jól szemügyre venni. Utóbbi szerepel képeinken is.
![](/cache/4/8/4/1/3/48413412239fe8fec3e5fbb677fcb0c6877dae1e.jpg)
![](/cache/e/e/7/e/6/ee7e6c8ca3524fed9239499835b519ad90023679.jpg)
![](/cache/4/1/6/4/f/4164fd8f867b7148f44716028c69be8c0bdb4f3e.jpg)
Kelvin-Helmholtz-féle felhő (Cirrus Kelvin Helmholtz)
Ez a típus a cirrus felhők (pehelyfelhők) csoportjába tartozik, és a a Kelvin-Helmholtz instabilitás esetén jön létre. Egy gyorsabban mozgó és egy stabil gáz- vagy folyadékréteg találkozik, amikor a gyorsan mozgó felkorbácsolja a lassabb, sűrűbb réteg felületét - így alakulnak ki ezek a látványos, hullámokra emlékeztető formák.
![](/cache/c/0/c/f/8/c0cf85186bfd1ab1f24c9fc3f4bb792f4e440083.jpg)
![](/uploads//images/cirrus%20kelvin.jpg)
![](/cache/9/b/0/0/d/9b00d14af0beae722cb9bd66e5bd06af9f5a198e.jpg)
Csőfelhő
A csőfelhő az arcus felhőknek egy fajtája – az arcus alacsonyan képződő felhő, leggyakrabban erőteljes hidegfront hozza létre. A csőfelhő a gyorsan mozgó hidegfront miatt alakul ki, amely a könnyebb meleg levegőt a magasba kényszeríti, miközben egy hosszú, vízszintes felhőtengert hoz létre. A csőfelhők egyik leghíresebb kialakulási helye Ausztráliában, Queenslandben van.
![](/cache/1/c/d/3/a/1cd3ad998e4a9165291fecedd0b150a9e2f867c2.jpg)
![](/cache/1/e/3/9/7/1e3974bd3ed9f34befb777c8fa61f6832616954e.jpg)
![](/uploads//images/Roll%20Cloud%2002.jpg)
![](/cache/c/4/c/7/c/c4c7c662a1c5adab18514927c371cc82ee9e7f23.jpg)
Üllős zivatarfelhő (cumulonimbus incus)
A „felhők királyának” is lehetne nevezni, ugyanis a legextrémebb időjárási jelenségek ehhez a felhőtípushoz kapcsolhatók. Ha labilis légkörben a nagy sebességű feláramlások beleütköznek az időjárási folyamatokat lezáró izoterm légköri rétegbe, akkor a légrészecskék függőleges irányban már nem, vízszintes irányban viszont tovább tudnak mozogni. Nedves levegő esetén ez egy látványos üllőszerű szétterülést eredményez. Eső, jégeső, zápor is kísérheti.
![](/cache/1/5/3/c/a/153ca8ea8159ab0ea3f877a5f52b2b36190bb849.jpg)
![](/cache/e/0/7/2/2/e072227f8de3f4c6f0353007dc7a844419baa568.jpg)
![](/cache/0/e/c/e/a/0ecea213eab9f3160a3d4b5eefbc65af34924f6f.jpg)
Füstgomolyfelhő
A füstgomolyfelhő egy sűrű formája a cumulus felhőknek, amely tűzvészekkel, illetve vulkanikus tevékenységgel állhat kapcsolatban. A képződmény erőteljes talajszint felőli meleg levegőfeláramlás hatására keletkezi: az intenzív hőmérséklet feláramlást generál, amely a légtömegeket a stabilitás állapota felé terelik, gyakran nedvesség jelenlétében. Erdőtüzeket, ipari tevékenységeket kísérhet ez a felhőtípus, és a legtöbb esetben súlyosbítja a pusztítást.
![](/cache/d/c/c/c/0/dccc065d860e1997b9387ebf358ae0c6c3918f8e.jpg)
![](/cache/3/2/9/9/6/329960e53d58e1f7b541611d97293091aab62a8b.jpg)
![](/cache/d/3/2/d/5/d32d5f7529d39c6cd937d4a99306a35bbb5452f8.jpg)
Éjszakai világító felhő
Az éjszakai világító felhő, vagy poláris mezoszférikus felhő egy felhőszerű optikai jelenség a felső légkörben - szürkület idején szokták megfigyelni a mezoszférában, 76-85 km-es magasságban. A lélegzetelállító jelenséget a vízjég kristályai okozzák, amelyek porszemcsékre telepednek, így visszaverik a már horizont alatt lévő Nap fényét. Kizárólag nyáron látható, Magyarországon június közepétől augusztus elejéig van esély a megpillantására.
![](/cache/e/e/3/f/8/ee3f8f67a677b19c09d629131646f3f1204a238a.jpg)
![](/cache/a/1/7/8/9/a1789d9b62e47ea253411b204e4807063952a056.jpg)
![](/cache/7/b/d/9/a/7bd9ad270fd447d1d2b2d7eefc99eb264ad6c917.jpg)
Szerző: Kiss Gréta - Pozitív Nap