A grafikusok és animátorok évek óta kísérleteznek olyan szabadtéri fényvetítésekkel, ahol a vászonként működő óriási felületek, mondjuk egy ház homlokzatának sajátosságait figyelembe veszik a rájuk vetített fényfoltok animálásakor. Az ilyen fényjátékok vagy "virtuális graffitik" lassan külön művészeti ággá válnak, eddig azonban arra nem volt példa, hogy a vetített felületet egy erdő szolgáltassa.
A fényképész és videoművész Tarek Mawad és a főleg animációval foglalkozó multimédiaművész Friedrich van Schoor gondolt egy merészet, és egy sűrű erdőben alkalmazta a fenti technikát. Többek között fák törzsére, bokrok apró leveleire, gombák sipkájára, sőt még hernyó hátára is vetítettek fényeffektusokat.
Így készült
A két művész összesen hat hetet töltött az erdőben, technikai felszerelésük egy számítógépből, egy projektorból és egy állványra szerelt fényképezőgépből állt. A videó szuggesztív hangi világáért Achim Treu zeneszerző és hangmérnök felel.
A felvett anyagból a művészek egy közel négy perces videót állítottak össze, ami nagy sikert aratott az interneten az utóbbi két évben. A lenyűgöző projekt valahol a land art (környezet vagy tájművészet) és számítógépes, 3D-s animáció között helyezkedik el. A színek és formák megtervezésekor a művészek a lumineszcens mélytengeri élőlényektől vették az inspirációt.
Ilyen lett:
Eleven fények - ami az ötlet hátterében áll
Az élőlények fénykibocsátó tudománya, a biolumineszcencia egyszerre mindennapos és varázslatos jelenség.Varázslatos, hiszen gyönyörű látvány, amikor egy kis állat földereng, ragyogni kezd az éjszakában.
Ugyanakkor mindennapos is, mármint abban az értelemben, hogy aránylag sokféle élőlény képes fényt kibocsátani, világítani. A szárazföldiek közül a meleg nyári éjszakákon párját váró, zöldesen villódzó szentjánosbogár a legismertebb, de akadnak mások is, például a parázsbogár, és ilyenek egyes csigák és ezerlábúak, sőt - bizony isten! - némely gombák is világíthatnak.
Maga a biolumineszcencia az élő szervezet által történő fénykibocsátás, amelynek során biokémiai energia alakul közvetlenül, hő fejlődése nélkül fényenergiává. A keletkező fény "hideg", szemben a közönséges villanykörte által kibocsátott fénnyel, amikor az elektromos energia 90 százaléka hővé alakul.
A gombák például a fényt egy kétlépcsős folyamatban hozzák létre: az első lépésben a szerves vegyületekből származó kémiai energia töltődik át egy speciális molekulára, a luciferinre (a luciferin szó a latin "lucifer"-ből származik, amely "fényhozó"-t jelent). A második lépésben ez az energiadús molekula az oxigénnel reagál egy speciális enzim, a luciferáz segítségével, amelynek eredményeképpen víz keletkezik, a luciferin visszatér alacsony energiájú állapotába, és közben fény termelődik.
A világító élőlényekben található luciferin-luciferáz rendszerek kémiai szerkezete nagymértékben eltérő, ami arra enged következtetni, hogy a különböző rendszertani csoportokba tartozó élő szervezetek világítása az evolúció során egymástól függetlenül fejlődhetett ki. A gombákban egyelőre még nem sikerült tisztázni a luciferin és luciferáz kémiai szerkezetét. Annyit azonban tudunk, hogy a világító gombafajokban lévő luciferineknek és a luciferázoknak azonos vagy nagyon hasonló a szerkezete, és ezek a vegyületek nincsenek jelen a nem lumineszkáló fajokban. Ezért feltételezhető, hogy a gombák esetében egyetlen, közös fénykibocsátási mechanizmus létezik, amely az Agaricales rend evolúciója során már korán kialakulhatott.
Pozitív Nap
Forrás: bioluminescent-forest.com
