"Nincs szükségem a fizetésemre, így is bőven megtermelem, amire igényt tartok" - szokta mondani Jose Mujica, aki megválasztása után nem költözött be az elnöki palotába, hanem fenntartja azt a hajléktalanok számára, ha nagyon rossz idő esetén betelnének a hajléktalanszállók. Szintén a megválasztása után az ő utasítására adták el az egyik tengerparti elnöki rezidenciát 2,7 millió dollárért, hogy a bevételből egy mezőgazdasági iskolát fejleszthessenek.
Az elnök (aki 2015 márciusáig töltötte be pozícióját) egyébként szegény parasztcsaládból származik; ő és felesége egy viszonylag kis zöldségfarmból teremtik elő napi betevőjüket. A farmmal együtt, a házaspár vagyona lényegében három traktor és egy régi személyautó, egészen pontosan egy ütött-kopott, 26 éves Volkswagen Bogár, amivel az elnök úr dolgozni jár.
Jose Mujica
Feleségével közösen a Tupamaros baloldali mozgalom egyik aktivistája volt. Mujica szervezet vezetőjévé vált. 1974-ben végleg elfogták és csak 1985-ben engedték ki. Az uruguayi katonai diktatúra (1973–1985) idején tehát több mint 14 évet töltött börtönben politikai elítéltként. Akkoriban 200 embert raboltak el és öltek meg, ezreket pedig letartóztattak és megkínoztak. Mujica börtönéveiből tízet magánzárkában töltött. Kiszabadulása után letett arról, hogy fegyverrel váltsa meg a világot, és inkább politikusnak állt, de egyáltalán nem a szó hiteltelen értelmében.
Meglehetősen szerény körülményei ellenére Mujica nem gondolja azt, hogy szegény lenne. Miután annyi évet töltött fogságban, szinte hitvallásává tette az ókori filozófus, Seneca szavait: nem az a szegény, akinek csak kevese van, hanem aki többet kíván. "Én képes vagyok bizonyos dolgokért egyes dolgokról lemondani, és nincsenek nagy igényeim. A börtönben rájöttem, hogy rengeteg fölösleges problémát gyártottam saját magamnak. Szabadnak lenni annyit jelent, hogy az ember a lehető legtöbb időt azzal tölti, amivel igazán szeret foglalkozni."
Mondhatnánk, hogy Mujica a levegőbe beszél, de mégsem tesszük. Hogy miért? Azért a rengeteg eredményért, amit Uruguay az "irányítása" alatt elért. Politikai és gazdasági stabilitása miatt, valamint a magas életminőség szempontjából gyakran “Dél-Amerika Svájcaként” emlegetik az országot; a Transparency International szerint Uruguay a második legkevésbé korrupt ország egész Dél-Amerikában; a Reader’s Digest szerint az ország benne van a bolygó tíz “legélhetőbb és legzöldebb” államában; a 2010-es Latinobarómetro felmérése szerint pedig egész Dél-Amerikában az uruguayiak a legelégedettebbek a demokrácia működésével…
José Mujica tehát az az ember, akinek kincset érnek a gondolatai: olvassátok, jegyezzétek meg, és alkalmazzátok őket!
1. A forradalmakról: "Rengeteg olyan tavaszt éltem át, amely szörnyű téllel végződött. Mi, emberek társas lények vagyunk, egyedül képtelenek lennénk élni - függünk a társadalomtól. Az egy dolog, hogy megdöntünk egy diktatúrát, vagy lezárjuk az utcákat. Az viszont egy másik, hogy együtt, közös erővel egy jobb társadalmat hozunk létre, valamit, ami szervezést, megosztást, hosszútávú munkát igényel. Nagyon fontos, hogy ne mossuk össze a két irányt."
2. A marihuána legális fogyasztásáról: "Ugyanaz vele a helyzet, mint bármely más változással. Amikor 1913-ban Uruguayban lehetővé tettük a nők számára, hogy elválhassanak, sokan azt mondták, itt a vége a hagyományos értékeknek, és egyáltalán a társadalomnak.
Mindig lesznek olyan tradicionális vélemények, amelyek félni fognak a mástól, az újtól, a változástól - pedig nem kellene. Fiatal koromban, ha nem viseltünk nyakkendőt és öltönyt, nem mehettünk el egy bálba sem. Nem gondolnám, hogy manapság bárki is kiöltözik, ha este elmegy szórakozni valahová."
3. A materializmusról: "Régen olyan isteneink voltak, akik elutasították a materializmust, ma viszont már a Piac Istene irányít bennünket. Kezében tartja a gazdaságot, a politikát, a szokásainkat, az egész életünket és hitelkártyákkal, kamatokkal, végtelen számokkal tesz bennünket boldoggá. Úgy tűnik, mintha arra születtünk volna, hogy vásároljunk és vásároljunk, amikor pedig erre már képtelenek vagyunk, frusztráltak leszünk, elszegényedünk, és cél nélkül kódorgunk a világban."
4. A globális fogyasztásról: "Manapság mindent újrahasznosítunk. Ha a saját határainkon belül élnénk és okosan gazdálkodnánk, akkor a világ összes lakosa megkapná azt, amire szüksége van. A globális politikának ebbe az irányba kellene elmozdulnia."
5. Az abortuszról és az azonos neműek házasságáról: "Fontos lenne, hogy alkalmazzuk a következő irányelvet: felismerni a tényeket. Az abortusz szinte olyan idős, mint maga az emberiség, csakúgy, mint az azonos neműek közötti szerelem. Ott van Julius Caesar, vagy Nagy Sándor, például. Ha modern jelenségeknek próbáljuk eladni ezt a két dolgot, akkor hazudunk, és ha nem engedélyezzük, hogy megtörténjenek, azzal felesleges tortúrának tesszük ki az embereket."
Mujica és Ferenc pápa
6. Az alázatosságról: "Ha a politikusok karrierje elkezd felfele ívelni, ők rögtön királynak érzik magukat. Nem tudom hogy megy ez, vagy miért, csak abban vagyok biztos, hogy a köztársaságok egy okból jöttek létre: azért, hogy biztosítsák az emberek egyenlőségét, azt, hogy senki ne legyen több a másiknál. Mindenkinek szem előtt kellene tartania ezt."
7. A vagyon újraelosztásáról: "Az üzleti szereplők nem akarnak mást, csak növelni a profitot. A kormány dolga, hogy ellenőrizze, elég pénzt adnak-e a bevételükből a munkatársaknak ahhoz, hogy azok jól megéljenek. Nem ördöngösség: kevesebb szegény polgár, több fogyasztás. A legjobb befektetés mindig az emberi erőforrás."
8. Az öregedésről: "Mi szomorú van abban, hogy egy 80 éves nagypapának nyitottnak, érdeklődőnek kell lennie? Az idős emberek nem a koruk miatt tűnnek öregnek, hanem azért, ami a fejükben van, amit gondolnak. Szinte borzadnak ettől a témától, de attól nem, ami az utcán történik?"
9. A függőségről: "Semmilyen függőség nem hasznos: se az alkoholizmus, se a dohányzás, se a drog és nem hiszem, hogy lennének jó vagy rossz kábítószerek. Az egyetlen megengedhető függőség a szerelem. Minden mást el kell felejteni."
10. Arról, hogy a világ legszegényebb elnökének nevezik: "Nem én vagyok a legszegényebb, hanem az, akinek a legtöbb kell a megélhetéshez. Rengeteg sérülést szereztem az elmúlt évek alatt, azért élek így - a történelmem fia vagyok. Elmúltak már azok az idők, amikor boldog lettem volna, ha csak egy matracom van. Nem akarok a szegénység apostola lenni, de ki nem állhatom a pazarlást, a haszontalan költekezést, az energiapocsékolást. "
11. Uruguay felajánlotta Kolumbiának, hogy segít megoldani azt az 50 éves konfliktust, ami a kormány és az ELN elnevezésű, lázadókból álló szervezet között feszül. Mikor egy interjúban erről kérdezték, Mujica azt mondta: "Távolról úgy tűnhet, mintha ez egy megoldás nélküli háború lenne, ami csak áldozatokat követel az országtól. Éppen ezért, ha feltűnik egy elnök, aki békét szeretne kötni, igenis segíteni kell neki, hogy megszüntesse a rengeteg fájdalmat.
Önző lettem volna, ha nem segítek. Természetesen, ha nem kértek volna, nem avatkoztam volna közbe, mert a segítség nem erről szól. De ha hozzájárulhatok a kommunikáció létrejöttéhez a kormány és a lázadók között, akkor gondolkodás nélkül megteszem. Elvégre mindkét oldalnak megvannak a maga problémái, félelmei."
12. Arról, hogy fizetésének 90%-át a szegényeknek adja: "Úgy élem az életemet, ahogy én szeretném, és az életstílusom nem fog megváltozni amiatt, hogy elnök lettem. Többet keresek, mint amennyire szükségem van, még akkor is, ha másoknak ez nem elég. Számomra ez nem áldozat, hanem kötelesség."
13. Arról, hogy ő Uruguay elnöke: "Magas pozícióról van szó, ahova azért jelölnek ki valakit, hogy funkciója legyen. Az elnök nem király, nem isten, nem mindentudó varázsló-orvos, csupán egy civil "szolga". Úgy gondolom, a legjobb úgy élni, mint azok az emberek, akiket megpróbálunk képviselni és szolgálni."
14. A politikai céljairól: "Szeretném, ha kicsivel kevesebb igazságtalanság lenne Uruguayban, ha segíteni tudnék a legsérülékenyebbeknek, és ha olyan politikai gondolkodást, irányt hagyhatnék magam után, amit a jövőben tovább lehetne fejleszteni. Nincsenek rövid távú célok, vagy gyors sikerek minden sarkon. Nem a paradicsom elérése a cél, én a közösség jólétéért harcolok. Elkezdem, mások pedig majd folytatják."
15. A boldogság titkáról: "Egyszerű: egyetértésben élni, önmagadnak lenni és megpróbálni nem ráerőltetni a te gondolataidat másokra. Nem várom el másoktól, hogy úgy éljenek, ahogy én, inkább tisztelni szeretném a szabadságukat, és megvédeni az én szabadságomat. Ez azzal jár, hogy megmondod, amit gondolsz, még akkor is, ha mások nem osztják a véleményed. A valós boldogság az életben úgyis "csak" két-három dologról szól, amelyek nem változtak Homérosz óta: a szeretetről, a gyermekekről és a jó barátokkal töltött értékes időről…”
Pozitív Nap
Forrás: trueactivist.com
