Steve Katsaros még 2010 júniusában alkotta meg a beépített napelemmel rendelkező lámpát, azonban eleinte még nem tudta, mihez is kezdjen vele. Kis gondolkodás után azonban rátaláltak a lehető legjobb felvevőpiacra: a fejlődő országokra, ahol akár 1,4 milliárd ember életét is javíthatná az újfajta izzó. Persze az ilyen projekteknél az első nagy kérdés az, hogy nonprofit avagy profitorientált üzleti modellt alkalmazzanak-e? Ez a kérdés azonban jóval komplexebb, mint elsőre tűnik. Először is, az emberek kevésbé értékelik, kevésbé vigyáznak valamire, ha azt ingyen kapták. Másodszorra pedig több, fejlett országok és cégek által behozott technológia valójában figyelmen kívül hagyja a helyieket, a problémák gyökerét. Erre jó példa a játszópumpa nevű eszköz, amely egy gyerekek számára készült körhinta, amely vízpumpát hajt. A készülék egyfelől drága (2,5 millió Ft!), másfelől a gyermekek gyorsan megunják a monoton „játékot”, így aztán a nőkre hárul a feladat, hogy a tákolmányt hajtsák. Ráadásul amikor elromlik a készülék, szakértőket kell hívni, mivel egy helyi sem rendelkezik a megfelelő képesítéssel annak helyrehozatalára.

Összehasonlításképp a helyzetről könyvet is író Paul Polak saját megoldását $25-os áron árulta, és $8-ba került előállítani. Saját bevallása szerint csak Bangladesben másfél millió darabot adott el, és helyi állások (kútfúrók, pumpagyártók és kereskedők) ezreit hozta létre. Katsaros pedig pont ezt az üzleti modellt próbálja majd lemásolni. Maga a lámpa a lehető legegyszerűbb konstrukció: a felakasztható, tetején napelemet viselő lámpácska testében még egy szabványos, újratölthető NiMH ceruzaelem kapott helyet, azaz ennek elhasználódásakor sem kell azonnal újat venni, vagy szaladni a helyi segélyszervezethez.

Végezetül egy nagyon érdekes videó, arról, hogy az emberi találékonyság hogyan tud segíteni a legsötétebb helyzeteken is. A történet egy fülöp-szigeteki gettóban élő leleményes férfival kezdődött, aki szemétnek való műanyagpalackok segítségével vitt fényt a nyomornegyed lakóinak életébe!