Szinte már nincs is olyan pont a világon, ahol ne találkoznánk hazánkfiaival. A sors sokakat sokfelé vitt, mégis vannak, akik nem akarják elhagyni ezt az országot, vagy ha mégis, hamar visszatérnek. Mi tartja őket itt?

A magyarok mindenhol ott vannak. És most nemcsak a zseniális tudósokra, a nagy üzletemberekre, vagy a kiváló művészekre kell gondolni. Minden évben rengeteg ember vándorol ki külföldre, hogy munkára, sikerre vagy épp otthonra leljen. De sokan vannak azok is, akik mindezt itthon is meg tudják találni.

Miért megy, aki megy?

Erre a kérdésre a leggyakoribb válasz: „hogy élni tudjak”. Sokan úgy érzik, itthon képtelenség rendesen megélni, ezért próbálnak szerencsét más országokban. Tény, hogy odakint ugyanannyi, vagy még kevesebb munkáért is több fizetést lehet kapni, és ez már elég motiváló erő lehet az induláshoz. Egyeseket a szimpla kalandvágy vezérel, hogy kipróbálják magukat a nagyvilágban, és sikeressé váljanak, de sajnos manapság egyre gyakoribbak az olyan esetek, hogy valaki otthon maradt szerettei jólétéért küzdjön hosszú kilométerek távolságából. Az önfenntartás kérdése elég ahhoz, hogy mindent hátrahagyjanak, otthont, családot, barátokat.

Van, aki úgy érzi, itthon nem tud beilleszkedni, nem találja a helyét Magyarországon, és ezért megy inkább külföldre. Új helyen tiszta lappal kezdeni sok ember vágya.

A csalódások is fontos szerepet játszanak: a politika, a nehéz gazdasági helyzet, a társadalmi problémák sokakat elkeserítenek annyira, hogy egy szebb élet reményében kivándoroljanak.

Miért jön vissza, aki elment?

Az imént felsorolt pár példa mind jó indok az indulásra, de vajon elég a maradáshoz is? Néha elég egy év, vagy még annyi se, és már vissza is térnek hozzánk a csalódott világvándorok, egy egyszerű ok: a honvágy miatt. Mert ha költözünk, valami mindig hátra marad.  Vihetjük magunkkal akár az egész családunkat, valaki biztosan itt fog maradni, akinek hiányzunk, de nem is kell feltétlenül emberekre gondolni. Otthonunk, emlékeink, élményeink… Mondjunk bármi rosszat is erre az országra, itt nőttünk fel, olyan helyszínek és hangulatok között, amikhez még hasonlót se találhatunk sehol.  Lássuk be, nincs még egy olyan nép, mint a magyar, elég, ha csak a nyelvünkre, hagyományainkra gondolunk.

Miért marad, aki marad?

Meglepőnek tűnhet, de nincsenek kevesen azok sem, akiknek eszükbe sem jut elhagyni Magyarországot. És most nem csak a felső tízezerre kell gondolni. Teljesen átlagos, mai fiatal egyetemisták is válaszolnak a kiköltözés kérdésére maradással.

A hazaszeretet, honvágy és a nemzeti büszkeség is közrejátszik ebben, de van egy első hallásra furcsábbnak tűnő magyarázat is: a kalandvágy.

Igen. Amiért egyesek repülőre szállnak, azt mások éppen itthon találják meg. Úgy érzik, itthon több dolgot tehetnek, nagyobbat alkothatnak. Odakint nem tudnának beilleszkedni, eltűnnének a tömegben, míg itthon igazi egyéniségként élhetnek. Itt van értelme csinálniuk valamit, még van min változtatni. Tudjuk jól, mennyi nagy elmét köszönhet nekünk a világ, és biztosak lehetünk benne, hogy még születnek újak is.


Nincs egyértelműen helyes válasz a kivándorlás kérdésére. Az embernek azt kell tennie, ami szíve szerint a legjobb, és ha ezt külföldön találja meg, akkor ne akadályozzuk ebben. Azt viszont tudni kell, hogy a legjobbat megtalálhatjuk itthon is, nem kell érte messzire menni, csak kicsit alaposabban szétnézni magunk körül és a tettek mezejére lépni. Abban ugyanis biztosak lehetünk: tettek, kitartás és munka nélkül sem itthon, sem külföldön nem boldogul az ember fia, lánya...


Szerző: Gerstenbrand Bence - Pozitív Nap