December 3-a a Fogyatékos Emberek Világnapja. Tíz éve majdnem 600 ezer fogyatékossággal élő magyar ember volt hazánkban, ma mennyien lehetnek? És mi a társadalom, vagyis a mi felelősségünk? Hogyan viszonyulunk hozzájuk és mennyire adunk teret nekik? Most egy olyan 10 perces film megnézésére kérünk mindenkit, amelyben hétköznapok hősei, emberek, küzdelmek és történetek fonódnak össze működő egységet alkotva!
Abban a szerencsében volt részünk, hogy rátaláltunk a Karmák kezdeményezésre, ezáltal pedig a mi szemünk is egy picit tágabb lett és elcsodálkozóbb: milyen sorsok, milyen személyes missziók és milyen hősök vannak körülöttünk cukormáz és reklámszag mentesen bemutatva. A fogyatékos emberek előtt tisztelegve mai cikkünkben egy Down-szindrómás zenész történetét mutatjuk be a Karmák Kampány segítségével, ehhez csak 10 percet kérünk tőletek!
Elöljáróban
Az ENSZ december 3-át a Fogyatékos Emberek Világnapjává nyilvánította 1992-ben, hogy felhívja a figyelmet a baleset, betegség, katasztrófa következtében fogyatékossá váltak problémáira. Az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium és a Magyar Újságírók Országos Szövetségének 2004-ben kiadott szakmai tanulmányában az alábbi bekezdés olvasható:
„A fogyatékos emberek száma Magyarországon a 2001. évi népszámlálás adatai szerint 577 ezer fő, ami jelentős növekedés az 1990. évi népszámlálás adataihoz képest, akkor 368 ezer fogyatékos személyt tartottak nyilván. A 2001. évi adatok szerint a különböző fogyatékossági típusok megoszlása az alábbiak szerint alakult: mozgáskorlátozottak: 43,6%, vakok és gyengénlátók: 14,4%, értelmi fogyatékosok: 9,9%, siketek és nagyothallók: 9,2%, beszédhibások: 1,3%, egyéb: 21,6%. A fogyatékosok emberek számának növekedésével, illetve társadalmi jelenlétük erősödésével számos olyan társadalmi és szociális probléma merült fel, melyeket a törvényhozás nem hagyhatott figyelmen kívül. Több törvény, egyéb jogszabály is „megérett" a módosításra, vagy esetleg hatályon kívül helyezésre.“
A fogyatékkal élők a mai Magyarországon nem, vagy csak nagyon nehezen lehetnek egyenrangú tagjai a társadalomnak. Az egyik legfőbb problémát a szocializáció, a korlátozott munkalehetőségek, a megszűnő munkahelyek jelentik.
Kemence és Parafónia - kézműves, zenész és világutazó születik!
Dörnyei Tamás. Kép: karmak.hu
Ilyen körülmények között áldás minden olyan kezdeményezés, amely sérült emberek számára teremt munkahelyet, kratív munkát, ad ezáltal önbecsülést. A Kemence Közhasznú Alapítvány egy ilyen hely- ahol fogyatékkal élő fiataloknak nyújtanak támogatást azáltal, hogy hasznos, közös elfoglaltságot s megélhetést biztosítanak számukra. De az Alapítvány több ennél- egyfajta család és közösség, ahol a dolgozók énekelve, mosolyogva, játszva töltik napjaikat.
Dörnyei Tamásról, a kerámiaműhely munkatársáról már mécsest is neveztek el társai- a Down- szindrómával született férfi közel húsz éve tagja a társaságnak. Bár hétköznapjait egy otthonban tölti- egyedüli foglalkoztatottként társai közül-, hétvégére öt testvére valamelyikéhez s annak családjához látogat. Mint mondják, számukra teljesen természetes az, hogy Tamás sérült, sőt- a nagyvilág kételyeit ő maga oldja nyitottságával, barátságos viselkedésével. Tamás bár szavakal nehezen fejezi ki magát, kreativitása, kedves lénye a muzsika nyelvén is megmutatkozik. Autodidakta módon tanult meg furulyázni. Játszik zongorán, énekel és a Parafónia zenekar szilofonistájaként a társulattal igazi világutazóvá vált. A zene mindenkié egyesület külföldön nagy elismerésnek örvend- fellépéseiknek köszönhetően Tamás többek között már Lettországba, Litvániába, Németországba is eljutott.
Ahogyan a Bárka közösség alapokmányában is írják, mi is „Hisszük, hogy minden ember – fogyatékos vagy nem – egyedülálló és titokzatos érték…" Tamás életénél pedig talán nincs is szebb példa erre.
„Mert vannak a léleknek régiói, amikbe csak a zene világít be.“ (Kodály Zoltán)
Szerző: Pozitív Nap - Fodor Márta
