Élményparadicsomban élünk, annak minden előnyével és hátrányával. Érthető, hogy ez alól a munkánk, a hivatásunk sem lehet kivétel. Miért van az, hogy ha a munkára gondolunk, akkor fontos, hogy jó legyen, de mégis valami kötelező, szükséges rosszra asszociálunk? Hogyan tegyük élménnyé a munkát? Mi az előnye, ha a munkánkból élményt csinálunk? - tette fel a kérdést a HVG hasábjain Földi Miklós pszichológus. Jöjjenek a válaszok:
1. Evidens, mégis fontos újból és újból megemlíteni: jobban
szeretjük, ha valamit élményként élünk meg
Az élmény egyik jellemzője, hogy minél intenzívebb, annál
inkább bevonódunk és átéljük, ezért szinte automatikusan törekszünk arra, hogy
élmények mentén éljük az életünket. Az, hogy az élmények csak korunkban
kerültek ennyire a középpontba, nem azt jelenti, hogy eddig ne lettek volna
ugyanilyen fontosak, inkább azt, hogy most vált lehetségessé megvalósítanunk
őket. Az emberek mindig is használták az élmények erejét. A negatív élménynek
elrettentő, a pozitívnak motiváló és energetizáló ereje van. Gondoljunk csak az
első csókra vagy amikor megvettük életünk első autóját. Felejthetetlen élmény.
2. Motiváló élmények
Az élményekre újra és újra vágyunk, megint át akarjuk élni a
hullámvasutat, a közös kirándulást, a győztes focimeccset a haverokkal. A jó
élmény gyakran flow érzést ad.
3. Amikor boldogok vagyunk, sokkal jobban teljesítünk
Az élmények felszabadítanak minket. Átélésükkor fizikailag és pszichésen is megváltozunk -
bizonyítják Csíkszentmihályi Mihálynak, a magyar származású, Egyesült
Államokban élő professzornak a kutatásai. Az élményt agyunk elraktározza és
erőforrást gyártunk belőle. Szürke, téli estéken, ha eszünkbe jut a nyári
kaland, felvillanyozódunk, és ez segít átvészelni a telet. Boldog emlékeket és
állapotokat tárolunk, melyek akkumulátorként működnek rosszkedv esetén.
Egyszóval az élmények ösztönöznek, feltöltenek, célt adnak. Természetesen fontos, hogy ezek pozitívak legyenek, mert amennyire feltölt egy-egy jó helyzet, annyira lehet veszélyes a negatív, mert erős és hosszan tartó emlékként él bennünk tovább.
Ez olyan állapot, amikor az ember teljesen elmélyül abban, amit csinál. Koncentrál, kézben tartja az adott helyzetet, mozgósítja belső erőforrásait és energiáit, tudatos, a teljesítőképessége maximális - a legjobb formáját nyújtja.
Az emberek a flow-élményt Csíkszentmihályi szerint így tapasztalják meg:
- a képességekkel összhangban lévő, egyértelmű célok,
- a tudat erős fókuszáltsága,
- az időérzékelés torzulása,
- azonnali reakció a tevékenység alatt felmerülő jelzésekre,
- egyensúly az egyén képességei és a feladat nehézsége közt,
- a szituáció feletti kontroll érzése,
- a tevékenység belülről jutalmaz, ezért nem megterhelő,
- az illető
teljesen elmerül abban, amit csinál, minden figyelmét rá összpontosítja.
Érdemes tehát elgondolkodni azon, mit jelent munkánkban a flow. Orvos számára lehet a gyógyult beteg, tanár számára, ha volt diákja felnőttként mosolyogva ráköszön.
Forrás: HVG
